Észkombájnok

Észkombájnok

Észkombájnok még nem írt bemutatkozó szöveget magáról

Beküldve - -

Kedves Édesanyám! 

Édesanyám, hogy mennek a dolgok otthon távollétem alatt? Remélem jól szólgál egészsége az egész családnak. Mikor besoroztak katonának nem gondoltam volna, hogy ilyen nehézségek fognak követni utamon. Napról-napra egyre jobban kimerültebbek, fáradtabbak vagyunk a szinte mindennapos gyakorlataink végett.

Egy közelgő háborúnak nézünk elébe, melytől igencsak tartok. A lándzsák, kardok sokaságátol csak a harc istene óvhat. Előző csatánkról drága jó anyámnak szólani nem mertem, szívének szomorúságot okozni , szeméből könnyet kiontani nem akartam. A háború lefojása alatt vált számomra teljesen világossá, hogy éltemet, lelkemet míly könnyen kiolthatja egy-egy lándzsa tűhegye, egy-egy kard pengéje.  

Talán úgy írom levelem mint egy katona ki életében utoljára önti ki szívét-lelkét  hőn szeretett édesanyjának. Ne szomorkodjon sorsom végett, ha lándzsa tűhegye éri szívemet és az lesz szívemnek végső dobogása, utolsó gondolatom is drága édesanyámhoz fog fűzni. Soha nem lesz módomban elfelejteni gondoskodó kezeit, a bajban, betegségben érettem áradó szeretetét. 

De azért ne képzelje kend, hogy itt minálunk annyira rossz a helyzet mint írtam. Minden nap egy új élmény számomra. A felettesünk igencsak jószívű, közvetlen. Akár az életemet is feláldoznám érte. 

Otthon, édes otthon! Kend karjai közt nevelkedtem, féltve őrizte épségemet, nyomonkövette lépéseimet születésemtől fogva ífjúságom kezdetéig. Itt, a katonaságban egymásnak jelentjük a családot. A csatatéren egy elvesztett barát egy családtag elvesztésével is felér. Annó azt mondták az idősek, „Fiam, a katonaság férfivá nevel”. Akkoriban nem értettem pontosan e mondat célját, nem sejtettem mi várhat itt rám. Most kezdem érteni, hogy mire próbáltak felkészíteni annyi éven át.

Mégis szívemnek talán legnagyobb szomorúságát az okozza mikor meglátom katonatársamat ki súlyosan megsebesült és valószinüleg percei vannak hátra. Ilyenkor jut eszembe amit említettem kendnek levelem kezdetén, hogy mily könnyen múlik el az emberi élet. Ha ellenségem is mégis megsajnálom, hiszen valaki őt is várta otthonában. Elgondolkodom ilyen esetekben, hogy van értelme a csatának?!Van értelme az ellenséges katona életét kioltani?!Hisz mit ártott az nekem?! Semmit, egyik katona sem ártott a másiknak még is azt a parancsot kapja mind, hogy öljék az ellenséget. Az igazi csata, a harc, az ellentétezés valójában nem a katonák közt van, hanem a két vezér közt. Akkor miért nem ők küzdenek meg?- hogy utána eldőlhessen ki a győztes? Ha tudná kend hányszor meg hányszor tevődtek fel bennem ezek a kérdések, és még hányszor is fognak.

Édesanyám, úgyfest levelemnek írását be kell fejeznem, mivel hív a kötelesség, a haza iránti szeretet. Kend pedig vigyázzon magára és írjon nekem mihamarabb, mert epedek kend levelét olvasni. De aztán ne sajnálja az időt rászánni, hogy szerető fiának örömet szerezzen. Mert bizony édesanyám mikor látom levelét, nekem az életbenmaradáshoz szükséges erőt. 

 

Beküldve - -

A segédcsapatok katonái, mikor a harcba küldik õket, különbözõ vidékekrõl, különféle seregekbõl érkeznek és így nincsenek összehangolva sem fegyelmezettség, sem katonai ismeretek, sem harci kedv tekintetében. Más harcszabályok, más fegyverhasználati gyakorlat van közöttük érvényben. A harcjelben az a legfontosabb, hogy a parancsjelhez egyként tudjanak igazodni, bár nem tudnak mivel nincs tapasztalatuk. Ha viszont ezeket a csapatokat rendszeres és sokoldalú gyakorlatozással csaknem naponként edzik, nem közönséges módon segíthetnek. A teljes számú cohors-szal rendelkezõ légió azonban, amely a nehézfegyverzetûeket, hasonlóképpen a könnyûfegyverzetûeket egyetlen anyakönyvben egyesíti, harcol és nem szorulván semmiféle külsõ támaszra, minden szempontból tökéletes: ez a légió bármilyen ellenséges tömegen felül szokott kerekedni.

Beküldve - -

Beküldve - -

Beküldve - -

A római katonák reggelire (ientaculum) viszonylag egyszerű ételeket fogyasztottak: kenyeret, sajtot, olajbogyót és esetleg mézes bort ittak hozzá. A mézes bort (mulsum) az első lefejtett mustból állították elő. Az ebéd (prandium) többnyire kása vagy főzelék volt, esetleg az előző napi cena maradéka. A napi főétkezés, az estebéd volt, három részből állt. Az első részt gustus-nak hívták. Ekkor étvágygerjesztő falatokkal - osztrigával, pikáns mártású halakkal, salátákkal és tojással - készítették fel a gyomrukat a későbbi nehéz ételekre. A gustus-t a tulajdonképpeni cena követte, amely több fogást takart. A vacsora végén jött a mensa secunda, amikor sütemények, gyümölcsök és egyéb válogatott nyalánkságok kerültek az asztalra.

Beküldve - -
b2ap3_thumbnail_allando-3.jpg

Principia: A hadvezér sátra, amely négyzet alalkú. A tábor közepén fekszik.

Praetorium: A tribunusok sátrai mögötti térség mindkét irányban körülveszi a vezéri sátrat (praetorium). Ennek egyik részén van a katonai gyűlések helye (forum), a másik része a quaestor és a tevékenységéhez szükséges ügyvitel számára van fenntartva.

Katonai tribunusok: A katonai tribunusok közül minden légióban, hatan szolgálnak, mivel pedig mindkét consullal mindig két légió táborozik, nyilvánvaló, hogy mindkét consullal 12-12 katonai tribunus teljesít szolgálatot.

Manipulus sátor: Egy-egy manipulus sátorhelyének szélessége fele a hosszúságának, mivelhogy létszámuk is fele a többi alakulat létszámának. Ezért, bár a katonák száma az egyes alakulatokban különböző, táborhelyük hossza mégis azonos lehet, mivel az eltérés a szélességben, illetve a mélységben mutatkozik.

Turma sátor: A lovasok táborhelyét a tribunusok táborhelyével szemben úgy helyezik el, hogy közben a tribunusok sátorvonalára merőleges útvonal keletkezzen.

Kép letöltése

Beküldve - -

Várgesztes és környékének egyik legkorábban megismert római kori emlékei közé tartozik az a két oltárkő, melyet a Székesfehérvári Múzeumban és a környei plébánián őriznek. A „véletlennek" vagy egyéb földmunkával járó tevékenységnek köszönhető régészeti emlékek előkerülése mellett 2002-ben került sor az első római kori lelőhely szakmai feltárására.A fémkeresők által megbolygatott objektum egy késő római kori edényégető kemence volt, melynek felső részét a rostélyig elpusztították Az ovális alakú, kisméretű, ÉNy-DK irányítású kemence oldalfala agyagba rakott peremes tégla és kő volt. A peremes téglák a magas hőfoktól „üvegesre" kiégtek (minden bizonnyal ez jelezhetett be a fémkeresőknek), a tüzelőtér tapasztása szürkésre égett mintegy 2-3 cm vastagságú agyagtapasztás volt, szájnyílását szintén peremes téglákból építették. Bontása során a mellette levő omladékos rétegből nagy mennyiségű szürke házikerámia, sárgás-zöldesbarnás mázas kerámiatöredékek - köztük dörzstál töredéke is -, és nagy mennyiségű téglatöredék is előkerült. A leletanyag alapján az objektum a IV. századra datálható.

Mikházán Sóváradtól és Marosvécstől eltérően nincs beépítve ez a terület, ennél fogva, illetve elhelyezkedése miatt is a legnagyobb turisztikai potenciállal rendelkezik. Reméljük, hogy a nyárádmentiek a római örökség lelkes támogatói lesznek – tette hozzá a főszervező. Pánczél Szilamértól azt is megtudtuk, hogy az eddigi ásatások arra utalnak, hogy Mikházán egy igen gazdag közösség élt az ókorban, kemencék, kutak, jó minőségű kerámia, illetve egy tutajosegyesületre utaló felirat is találtatott már ezen a vidéken.

Ezek a lelőhelyek nagyon fontosak elsősorban a Várgesztes ezt ismerték a legkorábban Kru. a II.században.

A Mikházi ásatások során ottis sok értékes kincset találtak lándzsa hegyet sisakokat,ezek is fontosnak bizonyosultak de nem anyira mint a Várgesztesi és környékei.Mikházán van sok emlékmű a múzeumba kiállítva többek kozt Sóváradról és Vécséről.

Beküldve - -

Beküldve - -

Beküldve - -

Igen fontosnak tartjuk ugyanis sosem tudhatjuk mikor válik annyira népszerüvé hogy mi is értékét nyerhesük .És itt arra az értekre gondolok hogy 20 év mulva a gyrekem is el szeretne jutni egy ilyen római lelőhelyre és számomra az egy érték lesz hogy megmutathatoma gyerekemnek amit én  fontosnak tartottam annak idején amikor még én is gyerek voltam.   Véleményünk szerint fontos minden ilyen lelöhely és nem csak lelöhely hanem bármi amit a ösök a romaiak ránk hagytak .  Minden meglelt hely és tárgy azt igazolja hogy igen is itt éltek és mi bűszkék lehetünk rájuk , és ezért kell megörizni öket.Megörizni viszont ezeket a lelöhelyeket csak ugy tudnánk ha öszefognánk,és minden évben szebé tenénk ezeket a helyeket, népszerüsiteni is csak igy tudnánk.

 

Beküldve - -

A római katona szabadnapja egy általanos nap volt .Általában a katona egy örségváltás után kapot szabadnapot de ezt a szabadnapot  nem mindenik katona kapta meg csak az amelyik jol végezte a szolgálatát .A római katona a szbadnapját egy szobában töltöte vagy kinn a szabadban . Aromai katona nyugodt körülmenyek között töltötte aszt a kis szabad idelyét .Általában  levelet irt  a kedvesének vagy a szeretőcsaládjanak. Ha pedig nem levelet irt akkor kipihente a faradságát, vagy társaival elmentek egz kis felfedezö utra játszotak szorakoztak .A romai katonák szabadidelyükben is fel voltak keszülve a harcra ha hirtelen támadas éri öket .Dárdáikat élesitették és páncéljukat fényesitették .