Beküldve - -

A pillumot a nehézgyalogság használt, hajitófegyverként. Kb. 1,5 m hosszú, a fanyélen (1 m hosszú), fémhegy (30 cm) volt. A két rész találkozásánál egy facsapot helyeztek el, amely az ütközésnél kettétört és a fémhegy beletörött az ellenség pajzsába.

A lándzsa Kr.u. a 3.dik században a pillum helyett használták. Nehézfegyver volt, döfésre való. A rómaiak a régi görögöktől vették át a hoplita lándzsát.

Beküldve - -

A pilum a nehézgyalogság támadó fegyvere volt, amit az ellenség fele hajítottak. Az első két sorban álló katonák használták. Két féle pilum létezett, egy nehéz pilum és egy könnyű pilum, a nehéz pilumot 30m hosszúságra dobdák és a könnyű pilumot pedig 15m-re használták. A pilum egy 1,5m-ből álló fanyélen egy 1m hosszú nyársszerű fémhegyből állt. A két rész találkozásánál, egy facsapot helyeztek el, amelyik a dobásnál eltörött és a fémrész az ellenség pajzsába maradt, így az ellenség letette a pajzsát, mivel nehéz volt és pajzs nélkül harcolt tovább.

b2ap3_thumbnail_pillum1.jpg

 

A lándzsa egy nehézfegyver amit döfésre használtak. A harmadik sorban lévő triariusok, idős és tapasztalt katonák használták. Kr.u. a 3-dik században a pilumot felváltja a lándzsa, ezt a görögöktől vették át. A rómaiak a régi hoplita lánzsát használták ami volt a görögöknek. A lándzsa használata és hasznossága a fegyver sokoldalúságának, olcsóságának, könnyű használatának és hatásosságának köszönhető.

b2ap3_thumbnail_pillum2.jpg

II.docx

Beküldve - -

A pilum

A pilum nevű hajítódárdával öltek,amelyet halálos biztonsággal dobtak akár 30 méteres távolságra is.A pilum 2 méter hosszú fa nyele,60 centiméteres vasrúdban folytatódott.Áthatolt a páncélon, a pajzson.A rúd hegye háromszögletű volt,hogy nehezebb legyen kihúzni a felnyárslt testből.A gerely jellegű fegyverek hátránya,hogy az ellenség felveheti és visszadobhatja őket.Csakhogy a pilum vashegyét gyors hevítéssel és hűtéssel edzették keményre és erősre, az edzetlen vasnyél viszont lágy maradt.A pajzsnak ütköző pilum hegye átdöfte azt,a nyél viszont elgörbült,így az ellenség már nem vehette hasznát a rómaiak ellen.

A pilum elülső vashegye a nyélbe fúrt vájatba illeszkedett,a felerősítés helyén széles tokkal.Ez a tok egyben nehezék is-ettől a nehézgerely,miközben méretében kisebb a gerelyeknél- ,és ez a tömegtöbblet eredményezte a vékony hegy nagy átütő erejét.Atokra illeszkedett maga a hegy.egyszerűbb esetben maga a hegy végződött egy foglalatban amelyet a nyél végére illesztettek.Három részből állt :fémcsúcs,fanyél és egy olyan szerkezetbőlamely eltört ha a pilum pajzzba ütközött.

A pilum abban különbözik a lándzsától ami hajító-és szúró fegyver ,és álltalában másfél méter hosszú 3-4 centiméteres vastag fanyelű és 30-40 cm hosszú elnyújtott rombusz vagy háromszög alakú fém hegyben végződik, hogy a pilum használata után újat kellett készíteni mivel az elgörbült ha pajzsnak ütközött,ezért többet nem használhatták azt.

Beküldve - -

A pilum a római legionáriusok félezer éven át használt jellegzetes hajítófegyvere. Körülbelül 2 méter hosszú nehézgerely, melynek vashegye képes volt átütni az ellenség vértezetét vagy pajzsát. Valószínűleg a nyél alsó végét is hegyesre alakították, ezzel a földbe is szúrhatták, de ennek általánosságáról nincs bizonyíték vagy adat. A pilum elülső vashegye a nyélbe fúrt vájatba illeszkedett, a felerősítés helyén széles tokkal. Ez a tok egyben nehezék is – ettől nehézgerely, miközben méretében kisebb a gerelyeknél –, és ez a tömegtöbblet eredményezte a vékony hegy nagy átütő erejét. A tokra illeszkedett maga a hegy. Egyszerűbb esetben maga a hegy végződött egy foglalatban, amelyet a nyél végére illesztettek.

A lándzsa alatt szélesebb értelemben a hosszú bot végén hegy mechanikájú fegyvereket szokták érteni, szűkebb értelemben a szúrásra használtakar, tehát amiket nem dobálták.

Pilum.doc

Beküldve - -

A pilum támadó fegyver, a légiósok hajító fegyvere a nehéz gyalogság használta. Egy és fél méter hosszú fanyélen közel egy méter nyárs szerű fémhegy van. A fémhegy 22-33 cm hosszú. A két rész találkozásából egy fa csapot helyeztek el amely az ütközésnél kettétört , és a fémhegy beletörött az ellenség pajzsába. 15 métertől 30 méterig dobták. Volt egy nehéz és egy könnyű pilum.

Polübiosz leírása szerint a legionáriusok közül a hastatusok és princepsek, vagyis a manipulusok alakzatának első két sorába sorolt újoncok és tapasztalt ifjak két pilumot vittek magukkal. A harcban valószínűleg csak egyet használtak. A pilumok különböző súlyúak voltak, a könnyebbet valószínűleg nagyobb távolságra dobták. Miután eldobták, karddal rontottak rá a megsebesült ellenfélre.

A katonák közti vagyoni különbség megszűntével fegyverzetük is uniformizálódott: minden gyalogos katona nehézfegyverzetű lett, akik a gladius mellett továbbra is két pilumot hordoztak. Ekkor más szerepet kapott a lándzsa és a gerely is.

A pilum elülső vashegye a nyélbe fúrt vájatba illeszkedett, a felerősítés helyén széles tokkal. Ez a tok egyben nehezék is – ettől nehézgerely, miközben méretében kisebb a gerelyeknél –, és ez a tömegtöbblet eredményezte a vékony hegy nagy átütő erejét. A tokra illeszkedett maga a hegy. Egyszerűbb esetben maga a hegy végződött egy foglalatban, amelyet a nyél végére illesztettek. A Római Köztársaság korai időszakaiból kevés pilumhegy maradt fenn, de a talamonaccioi és smiheli feltárások alapján az i.e. 3.században a vas szár még rövidebb volt, ugyanakkor a szakállas hegy jóval szélesebb, mint a későbbi típusoknál. A késői köztársaságkorból és a császárkorból nagyon sok pilumlelet ismert, olyannyira, hogy tipizálásuk szinte lehetetlen. Rengeteg különböző alakú, méretű és kiképzésű pilumot használtak. Ami közös bennük, az a hegy megnövelt tömege.

Kr.u. a 3 században a pilumot felváltja a lándzsa. A lándzsa nehéz fegyver és döfésre használták. A rómaiak a régi görögöktől vették át a lándzsát. A harmadik vonalban lévő légiósok, vagyis az idős és tapasztalt katonák használták.

A lándzsa hosszú nyelű, általában fanyelű és fémhegyű vadász- vagy támadófegyver. Legegyszerűbb változataiban a nyél végét hegyesre formálják és tűzben megedzik. A kőkorszaktól kezdve a lándzsa végére pattintott vagy csiszolt kőhegyet erősítettek, majd ezt később rézből, bronzból vagy vasból készítették. Leggyakoribb formájában 1,5 m hosszú, 3–4 cm vastag fanyélből és annak a végére erősített 30–40 cm hosszú fém hegyből áll. A lándzsahegy legáltalánosabb formájában elnyújtott rombusz- vagy háromszög alakú. A késő bronzkortól kezdve a tűzfegyverek megjelenéséig a lándzsa volt a legelterjedtebb vadász és támadófegyver. A lándzsa továbbfejlesztésével alakult ki a dárda a lovagi kopja az alabárd valamint a pika.

A lándzsát a legelső emberek is használták vadászatra, halászatra, a föld alatt található növényi részek kiásására, a mai primitív törzsek legszélesebb körben használt szerszámai közé tartozik. Ma modern változata a lőfegyverek csövére illeszthető bajonett. A lándzsákat mind közelharcban, mind távolsági fegyverként lehet használni. A csak kézifegyverként használt lándzsák nehezebbek és merevebbek, mint a csak távolsági fegyverként használtak. A két legismertebb hajított lándzsa a görög könnyű gyalogosok hajítódárdája, akik bőrszíjakat illesztettek a nyél végére a hajítási távolság megnövelése érdekében, illetve a római legionáriusok piluma.

A-pilum-es-a-landzsa.docx

Beküldve - -

A pilum a római légionáriusok által használt hajítófegyver volt, melynek vashegye képes volt átütni az ellenség pajzsát. Több különböző alakú és méretű pilum is volt. Ami közös bennük, az a hegy megnövelt tömege. Az első lándzsák kizárólag közelharcban voltak hatékonyak. Rendkívüli népszerűségnek örvendett, mivel olcsó, könnyen előállítható és sokoldalú fegyver volt. Később, a nehézpáncélzatú lovasság megjelenésével egyidőben elkészítették a lovasroham megállítására alkalmas lándzsát. Könnyebb volt előállítani, mint a pilumot, mivel gyakorlatilag csak egy egyenes ágat kellet meghegyesíteni, majd tűzben megedzeni. 

Pilum.doc

Beküldve - -

A pilum és a lándzsa közti külünbség

A pilum a nehéz gyalogság hajító fegyvere volt.Nehéz,katonai hajítódárda, 1,5 méter, közel 1 méteres nyársszerű fémheggyel. A két rész találkozásánál általában egy fa csapot helyeztek el, amely a becsapódás pillanatában eltört, így az ellenfél nem tudta visszadobni a dárdát a légiósokra. A pilumok különböző súlyúak voltak, a könnyebbet valószínűleg nagyobb távolságra dobták. Miután eldobták, karddal rontottak rá a megsebesült ellenfélre.A pilum a gall invázió idején tett szert jelentőségre. Súlya kiváló átütőerőt biztosított számára, a hosszú vasszár pedig megakadályozta a levágását. Caesar a 13-25 mm vastag tölgydeszkából és bőrből készült gall pajzsokat átütő pilumokat említ. A pilum súlyától lehúzott pajzs használhatatlanná vált. Caesar megemlíti, hogy a gallok elhajigálták az így elnehezült pajzsaikat, és inkább nélkülük harcoltak. A vékony vasszár emellett a becsapódáskor meg is görbült, így lehetetlenné vált a visszahajítása.A rómaiak egyre szélesebb körben használták őket, és először a hastati, majd a principes alakulatokat, Marius korára pedig az egész legiót pilumokkal szerelték fel. Minden legionarius két pilumot hordott, amelyek közül az egyik vékonyabb és könnyebb volt, mint a másik. A velites egy kisebb, verutumnak nevezett hajítólándzsát hordtak, amelyet rendszerint hajítóhurokkal (amentum) láttak el. A Kr. u. III. századra a rómaiak főbb ellenségei már lovasok voltak, így a pilumot felváltotta a lovasság elleni harcban jobban használható lándzsa. Vegetius a plumbatát, az ólomnehezékkel ellátott hajítólándzsát is megemlíti, aminek hatótávolsága meghaladta az összes hajító-lándzsáét. A lándzsa is ,a pilumhoz hasonlóan harcieszköz volt,amelyet a rómaiak fejlesztettek ki.Mindkettőnek hosszú nyele volt ,viszont a pilumnak a hegye megközelítette az 1 méter hosszúságot,míg a lándzsa hegye alig volt pár centiméter.Az első lándzsákat elsősorban nem harcieszköz céljából használták,hanem vadászatra, halászatra, a föld alatt található növényi részek kiásására.Később rájöttek,hogy harcolásra is kiváló fegyver lehet az ellenség ellen.Ezzel szemben a pilum (amelyet sokkal később alakítottak ki) kizárólag csak harcolásra volt használva.

Beküldve - -

A pilum egy kb. 120 cm hosszúságú, fanyélből és ehhez csatlakozó vékony vasrúdból állt, melynek vége gúla alakú hegyben végződött. A pilum nehézfegyver volt, amikor elhajították, minden súlya kicsiny hegye mögött összpontosult. Ennek következtében hatalmas átütőerővel rendelkezett. Amikor belevágták az ellenfél pajzsába, a hosszú, vékony vasrúd könnyedén áthatolt a hegy ütötte lyukon. Még ha az ellenfél el is kerülte a komolyabb sérülést, akkor sem tudott egykönnyen megszabadulni a pajzsát teljes súlyával lehúzó pilumtól. A fegyver hajító távolsága nem haladta meg a 30 m-t,tényleges hatótávolsága pedig ennek mintegy a fele volt. A gyalogosság első két vonala pillummal volt felfegyverezve, a harmadik vonalban felálló triariusok viszont továbbra is a régi hoplita lándzsát használták. Ezt a nehézfegyvert döfésre szánták. A hopliták első számú támadófegyvere a mintegy 2,5 m hosszú lándzsa volt, melynek végét heggyel látták el, egyrészt ellensúlyként, másrészt pedig azért, hogy használják, amennyiben letörne a lándzsa első hegye.

II-allando-proba.docx

Beküldve - -

A pilum egy olyan fegyver, amely öt évszázadon át megmaradt a római hadsereg fegyvertárában. Ez kb. 120 centiméter hosszúságú fanyélből és vékony vasrúdból áll, melynek vége gúla alakú hegyben végződik. A pilum nehéz fegyver, hatalmas átütőerővel rendelkezik. Ha belevágták az ellenfél pajzsába, a hosszú, vékony vasrúd könnyedén áthatolt a hegy ütötte lyukon s elérte a katona testét. A fegyver hajítótávolsága kb. 30 m, hatótávolsága ennek fele.
A különbség a lándzsa és a pilum között az, hogy a lándzsát döfésre, míg a pilumot hajításra használták. A pilum gúla alakú hegyben végződik, viszont a lándzsa elnyújtott rombusz, vagy háromszög alakú.

Beküldve - -

A pilum a római gyalogságnál használt hajitófegyver. Kb. 2 méter hosszú, végén 22-30 centiméteres horgos vasheggyel. A vashegyet faszög fogta a nyélhez. A faszög eltört, amikor beleállt az ellenség pajzsába, igy nem lehetett onnan kiszakitani és az ellenség sem tudta felhasználni. Súlyuk külömbözött aszerint, hogy milyen távolságra akarták használni. A pilumok használatakor a katonák a jobb lábukat kellett előretegyék, igy oldalukat fedezték és a jobb karjuk, amellyel dobtak közelebb került az ellenséghez. Ezzel ellentétben a lándzsa használata egészen más volt. Nem volt szükség oldalirányu mozgásra. Használatához kevesebb kiképzésre volt szükség. A lándzsa hossza kb 1,5 méter hosszu, amely 3-4 cm vastag rombusz vagy háromszög alaku fémhegyben végződött.

Beküldve - -

A pilum egy kb. 120 cm hosszúságú fanyélből és az ehhez csatlakozó vékony vasrúdból állt , melynek vége gúla alakú hegyben végződött. Nehéz fegyver volt. Hatalmas átütőerővel rendelkezett , amikor elhajították. A fegyver hajítótávolsága nem haladta meg a 30m-t.

A gyalogság első két vonala pilummal volt felfegyverkezve , a harmadik vonalban felálló triariusok viszont továbbra is a régi hoplita lándzsát használták.

Amíg a pilummot hajításra használták , addig a lándzsát döfésre. A Pürrhosz elleni háborúban a princepsek is lándzsával harcoltak , melyet két kézzel tartottak maguk elé. Ez meglehetősen furcsán hangzik , hiszen nehéz elképzelni , hogy , aki ilyen fegyverrel küzd , hogyan tudja használni mellette a szokásos méretű római pajzsot. Mindenesetre néhány tudós a fentiek alapján úgy véli , hogy eredetileg a gyalogság mindhárom vonala lándzsával harcolt és a pilum átvétele egy hosszabb , fokozatos folyamat része volt.

Beküldve - -

A pilum a római legionáriusok 500 éven át használt jellegzetes hajtófegyvere. Kb 2 méter hosszú nehézgerely, amelynek vashegye képes átütni az ellenség pajzsát. A pilumok különböző súlyúak voltak, a könyebbet valószínüleg nagyobb távolságra dobták. A pilumot megsebesítésre használták, majd a megsebesített ellenfélre karddal rontottak rá. A pilumot kísérletek alapján 15 méteres távolságban használták. A pilum hosszabb, nehezebb, mint a lándzsa, fémből van, sokkal nagyobb az ütőereje és más a külalakja is.

Beküldve - -

Beküldve - -

A legionáriusok közül a hastatusok és princepsek, vagyis a manipulusok alakzatának első két sorába sorolt katonák pilumot használtak, míg a harmadik sor lándzsát használt.

A pilum sokban különbözik a lándzsától. A pilum egy hajítófegyver, amely tulajdonképpen egy kb. 2 méter hosszú nehézgerely, melynek erős vashegye van.

A lándzsa egy hosszú (általában fa-) nyelű és fémhegyű vadász és támadófegyver. A nyele kb. 1,5 méter hosszú és a végére 30–40 cm-es fém hegyet erősítenek.

A kettő közötti különbség tehát az, hogy a pilumot hajításra használják, míg a lándzsát elsősorban szúrásra alkalmazzák harc vagy vadászat céljából.

Beküldve - -

A pilum a római légionárusok félezer éven át használt jellegzetes hajítófegyvere. Körülbelül 2 méter hosszú nehézgerely, melynek vashegye képes volt átütni az ellenség vértezetét vagy pajzsát. A harcban valószínűleg csak egyet használtak. A pilumok különböző súlyúak voltak, a könnyebbet valószínűleg nagyobb távolságra dobták.

A lándsza abban külömbözik a pilumtól, hogy a katonák ebből többet is tartotak maguknál, közelharcra is használták. Sokkal egyszerübb az elkészitése is. hosszú nyelű, általában fanyelű és fémhegyű vadász- vagy támadófegyver. Legegyszerűbb változataiban a nyél végét hegyesre formálják és tűzben megedzik.

Beküldve - -

A pilum és a lándzsa közti külünbség

A pilum a nehéz gyalogság hajító fegyvere volt.Nehéz,katonai hajítódárda, 1,5 méter, közel 1 méteres nyársszerű fémheggyel. A két rész találkozásánál általában egy fa csapot helyeztek el, amely a becsapódás pillanatában eltört, így az ellenfél nem tudta visszadobni a dárdát a légiósokra. A pilumok különböző súlyúak voltak, a könnyebbet valószínűleg nagyobb távolságra dobták. Miután eldobták, karddal rontottak rá a megsebesült ellenfélre.A pilum a gall invázió idején tett szert jelentőségre. Súlya kiváló átütőerőt biztosított számára, a hosszú vasszár pedig megakadályozta a levágását. Caesar a 13-25 mm vastag tölgydeszkából és bőrből készült gall pajzsokat átütő pilumokat említ. A pilum súlyától lehúzott pajzs használhatatlanná vált. Caesar megemlíti, hogy a gallok elhajigálták az így elnehezült pajzsaikat, és inkább nélkülük harcoltak. A vékony vasszár emellett a becsapódáskor meg is görbült, így lehetetlenné vált a visszahajítása.A rómaiak egyre szélesebb körben használták őket, és először a hastati, majd a principes alakulatokat, Marius korára pedig az egész legiót pilumokkal szerelték fel. Minden legionarius két pilumot hordott, amelyek közül az egyik vékonyabb és könnyebb volt, mint a másik. A velites egy kisebb, verutumnak nevezett hajítólándzsát hordtak, amelyet rendszerint hajítóhurokkal (amentum) láttak el. A Kr. u. III. századra a rómaiak főbb ellenségei már lovasok voltak, így a pilumot felváltotta a lovasság elleni harcban jobban használható lándzsa. Vegetius a plumbatát, az ólomnehezékkel ellátott hajítólándzsát is megemlíti, aminek hatótávolsága meghaladta az összes hajító-lándzsáét.

A lándzsa is ,a pilumhoz hasonlóan harcieszköz volt,amelyet a rómaiak fejlesztettek ki.Mindkettőnek hosszú nyele volt ,viszont a pilumnak a hegye megközelítette az 1 méter hosszúságot,míg a lándzsa hegye alig volt pár centiméter.Az első lándzsákat elsősorban nem harcieszköz céljából használták,hanem vadászatra, halászatra, a föld alatt található növényi részek kiásására.Később rájöttek,hogy harcolásra is kiváló fegyver lehet az ellenség ellen.Ezzel szemben a pilum (amelyet sokkal később alakítottak ki) kizárólag csak harcolásra volt használva. 

pilum.docx

Beküldve - -

A pilum a nehéz gyalogság hajító fegyvere volt.A katonai hajítódárda másfél méter hosszú fanyelén közel egy méteres ,nyársszeru fémheggyel.A két rész találkozásánál általában egy fa csapot helyeztek el,amely a becsapódás pillanatában eltört,így az ellenfél nem tudta visszadobni a dárdát a légiüsokra. Fémhegye képes volt átütni az ellenség vértezetét vagy pajzsát.

A nyél alsó végét is hegyesre alakították, ezzel a földbe is szúrhatták. A lándzsa hosszú nyelu,általában fanyelu és fémhegyu vadász- vagy támadófegyver.

A lándzsa végére pattintott vagy csiszolt kohegyet erosítettek,majd ezt késobb rézbol,bronzból vagy vasból készítették. 

A pilumot 15 méteres távolságban használhatták, de legfeljebb 30 méterig.A lándzsákat mind közelharcban, mind távolsági fegyverként lehet használni.

Beküldve - -

A pilum és a lándzsa közti különbségek

A pilum a nehéz gyalogság támadásra és dobásra használt fegyvere,míg a lándzsa nehéz,döfésre használt eszköz volt (a régi görögök hoplita lándzsáját vették át a rómaiak).

A pilum esetében, a két rész találkozásánál egy facsapot helyeztek el,amely a dobás következtében eltörött,és a pilum hegye beletörött az ellenség pajzsába.
A lándzsával villámgyors manővereket lehetett végrehajtani,elsősorban kis súlyának köszönhetően.Hossza miatt az ellenséget távolságtartásra kényszeritette,és a közelharci fegyverek (rövid kard,tőr ) használatát is megnehezitette egészen addig,amig a lándzsaaforgató harcos képes volt megakadályozni,hogy karddal a nyelet átvágják.

A pilumot a hastatusok és a princepsek,vagyis a manipulusok alakzatának első két sorába sorolt újoncok és tapasztalt ifjuk használták,míg a lándzsa a III. vonalban lévő triariusok,az idős és tapasztalt katonál lezében volt.

II.LLAND-PRBA.docx