Nagy Konstantin angyalai

Nagy Konstantin angyalai

Mi vagyunk a szovátai Domokos Kázmér Technológiai Líceum egyik csapata, Nagy Konstantin kis angyalai (Ábrahám Noémi Réka, Jakab Rozália és Károly Kincső). Csapatvezető tanárunk nem más, mint Nagy Sándor. Névadónk Nagy Konstantin császár , aki Kr.u. 324-től 331-ig uralkodott. Az uralkodása alatt kiadott milánói ediktum,mely elt0r0lte a kereszténység gyakorlásáért korábban kirótt büntetéseket. Sokan őt tartják az első keresztény császárnak, annak ellenére, hogy csak halálos ágyán vette fel a kereszténységet.
Nagy izgalommal várjuk a történelmi összecsapást, hogy felmérjük tudásunkat, erőnket és kitartásunkat. Harcra fel, mert mi harcolunk ha kell!

Beküldve - -

Kedves Édesanyám!

Hogy vannak az én kedves, jó szüleim odahaza? Mivel töltik ezen novemberi napjaikat? Remélem egészségük jól szolgál és meg tudják teremteni öcséimnek és húgomnak a betevő falatjukat ezeben a szűk, háborús időkben.

Bátyám és jómagam elkezdtük a kemény háborús életet, hol szegények és gazdagok, ifjak és vének egyaránt bizonyságot tesznek kitartásukról, hősiességükről. Testvéremet, Marcust a marosvécsi táborba, míg engem Mikházára küldtek szolgálatot teljesíteni. Vele még nem volt lehetőségem találkozni, s kitudja? ...talán nem is lesz soha.

A táj szépsége lenyűgöz, nem láthatni odahaza ilyen erdőket, dombokat. Ezeken a csípős novemberi reggeleken gyakran elgondolkodok azon, mikor is voltam utoljára meleg, szerető otthonunkban. Hidegek az éjszakák, lassan beköszönt a tél s jelenlegi öltözetünk nem felel meg a nagy fagynak. Nem tudjuk, a készleteink kitartanak-e míg itt vagyunk. A szálláshelyünk kissé huzatos. Az ételre nem panaszkodom, hisz tápláló, energiát adó élelmet fogyasztunk, s az erőre itt most nagy szükség van. A mi segédcsapatunk kevesebb fegyverrel rendelkezik, mint a légiós csapatoké. De ezeket a fegyvereket ismerni és használni kell, tudja-e kend, édesanyám? Nem megy az olyan könnyen! Naponta több órás tornákon veszünk részt, hogy jól begyakoroljuk a harcmozdulatokat. Öltözetünk egy egyszerű ingből és bőr vagy gyapjúból készült nadrágból áll.

Mivel újoncnak számítok, ezért én is kiképzésben részesülök. Fontos, hogy állóképességünk a lehető legjobb legyen, ennek érdekében több mérföldes és több órás gyaloglásokat végzük. De nemcsak az állóképességünket javítjuk, vezetőink nagy hangsúlyt fektetnek a futás és az ugrás begyakorlására is. Ezenkívül a kardvívást gyakoroljuk, ehhez hozzátartozik a vágás, védés és visszaszúrás. Mindemellett egy katonának tudni kell lovagolni, úszni és az íjat is használni, megfelelően célozni vele, s elegendő erő, hogy minél messzebbre szálljon a nyílvessző. Képzelheti, kedves anyám, hogy mennyire kimerülünk a mindennapos próbák után. Nem könnyű ezeket a feladatokat végrehajtani, rengeteg koncentráció szükséges. Bizonytalan vagyok, nem tudom, képes vagyok-e mindezeket kiállani. Ezek a próbák idővel nehezednek, s ahhoz, hogy ezt végig tudjam csinálni, küzdenem kell, sosem szabad feladnom.

Nem azért panaszolom el mindezeket maguknak,hogy keseregjenek a sorsomon, Nincs nekem itt olyan rossz dolgom kedves édesanyám. Elfoglaljuk magunkat itt a táborban. Minden nap megtesszük azt ami a kötelességünk, elvégezzük a ránk váró feladatokat, dolgozunk., Esténként, hogy elűzzük a rossz gondolatainkat a haborúval kapcsolatosan, együtt beszélgetünk, viccelődünk a hálótársakkal. Jó emberekkel vagyok körülvéve, s mind egyforma sorsunk van: harcolni az ellenséggel, hőstettet végrehajtani, a hazát védeni és szolgálni. Hanem mégis mindezen elfoglaltságok mellett is van időnk azon aggódni éjszakákon át, vajon megérjük-e még azt a napot, amikor újra otthon lehetünk? Még lehetünk-e boldogságban, békességben azokkal, akiket szeretünk? Drága mátkám, Cornelia, megvárja azt a 25 évet, amit itt kell töltenem, hogy végül egymáséi legyünk? Ezeket a kérdéseket gyakran felteszem magamban... Hisz az sem biztos, hogy túlélem azt a 25 szolgálati évet!

Most nem szabad gyávának lennem, nem hagyhatom, hogy eluralkodjon rajtam a félelem, hisz akkor elveszek. Sokszor oly kicsinek érzem magan e bátor vitézek között, én csak egy cseppje vagyok a tengernek.

Most pedig elköszönök, s remélem a legjobbakat az eljövendő időkre. Kívánom, hogy házuk táját elkerülje minden szerencsétlenség, baj, kín, szenvedés és betegség. Testvéreimnek szép időket kívánok, életüket kísérje a boldogság és szerencse mindenkoron. Corneliámnak is szép éveket kívánok, s ha megvárja e 25 esztendőt, gondoskodok róla, hogy az elkövetkezendő évei boldogsában és békében teljenek. Elköszönök mégegyszer minden jót kívánva, mert nem tudom, hogyan alakul az én sorsom s találkozunk-e még valaha. Miattam ne bánkódjanak, küzdeni fogok, hogy hűen teljesítsem a rámbízott feladatot, s ha megérem, hogy újra lássam az én legkedvesebb édesanyámat, gondoskodom a nyugodalmas, szép jövőről.

Szerető fiuk, Landio

Mikháza, I.e 100, November 20.

Beküldve - -

Beküldve - -

Beküldve - -

Fontosak a római kori lelőhelyek feltárása, megőrzése és népszerűsítése több okból is, hiszen az ókor egyik legnagyobb birodalmának megismerését segítik, az elméleti ismereteket egészítik ki. Megismerhetővé válik az utókór számára az ókor történelme. A lelőhelyek felkutatott és megtalált építmények maradványai, használati eszközök és harci felszerelések segítségével könnyedén rekonstruálható őseink élőhelye, mely által életvitelüket, életmódjukat ismerhetjük meg. Az élőhelyek rekonstruálásából megismerhetőbbé válik kultúrájuk, szokásaik, hozzásegítenek közösségi életük, társadalmi rétegződéseik megértéséhez. Ugyanakkor jobban megismerhetjük, életük fontos fordulópontjaihoz kötődő szokásaikat születésüktől halálukig. De nem csak ebből a szempontból fontosak, hiszen ezek a lelőhelyek olyan nemzeti és kulturális értékeket hordoznak amelyeket mindenképpen védeni és őrizni kell, hiszen ezáltal válik megismerhetővé az utókór számára az ókor történelme. Fontos, hogy ismerjük őseink múltját, s ha vigyázunk ezekre a lelőhelyekre, népszerűsítjük őket, akkor elérhetővé tesszük mindenki számára.

lland-prbk.docx

Beküldve - -

Beküldve - -

A mi csapatunk a római bronz edényt választotta, melyen situla agonista ábrázolások láthatóak.

Azért választottuk ezt a tárgyat, mert egyrészt nagyon szép, kiemeli a rómaiak tehetségét, művész készségét. Amint a tárgy is mutatja, a korhoz képest szépen megmunkált edényről beszélünk, melyen jól kivehetőek az ábrázolások. Másrészt azért választottuk ezt az edényt, mert benne van minden, ami a római hadsereget jellemezte, azaz a klasszikus csata, lovagi torna, segítőkészség, véget nem érő harc, győzelem, veszteség. Szimbólumok is láthatóak az edényen: a jobb karját magasba emelő férfi a győzelmet szimbolizálja, míg az, kinek feje fölé emeli a kardot, a vesztest jelképezi.

Beküldve - -

Elsőkén Sarmizegetusat (latinul Ulpia Traiana) említjük, mint római lelőhelyet, mivel a rómaiak Dacia meghódítása után határában építették fel a tartományi fővárost, mely Traianus császár neve után az Ulpia Traiana nevet kapta. Itt helyezkednek el a rómaiak által a 2. században épített Ulpia Traiana Sarmizegetuza romjai,. Jól láthatók a fórum és az amfiteátrum romjai is.

A következő helység, melyet szintén fontosnak találtunk, az Apulum, a mai Gyulafehérvár területe. A római Dacia egyik legjelentősebb politikai, gazdasági és kulturális központja volt a 106 és 271 közt. Ez egykori dák település, mely Apulon közelében közvetlenül a római hóditást követően letelepedett XIII Gemina legio castruma körül a 2–3. században kettős civil település jött létre (Colonia Aurelia Apulensis és Municipium Septimium Apulense). A város közel két évszázadon át volt Dacia helytartójának székhelye, Dacia Apulensis katonai, gazdasági és kulturális központja.

Ezenkívül fontos lelőhely Napoca (a mai Kolozsvár), amely az ókorban a római birodalom része volt, melyet Traianus császár alapított, majd 124-ben Hadrianus császár municípium rangra emelte. A 3. században Észak-Dacia székhelyévé vált, Marcus Aureliustól colonia rangot kapott, de 271-ben a rómaiak kiürítették.
Negyedikként Potaissat említjük (ma Torda áll helyén), ahol a dák Dierna, majd a római Potaissa állott. Már a rómaiak is bányásztak itt sót. Az egykori Potaissaban tartózkodó V. makedón légió számára épített katonai erődítmény romjai ma is láthatóak.

Végül Mikeszászát találtuk az ötödik legfontosabb lelőhelynek, amelynek területén római kori település maradványait – többek között egy fogadalmi oltárt – tárták fel. Mindemellett több értékes maradványt is fölleltek e helyen, például kerámia tálakat, edényeket és római kori lámpát is.

Beküldve - -

A légiós nagyerődök katonáinak megadatott az a lehetőség, hogy értékes szabadidejüket tágas amfiteátrumokban tölthessék, melyekbe több néző elfért, mint egy légió teljes hadi létszáma. Ezek legalább 6000 férőhelyesek voltak. Az amfiteátrumok otthont adtak a látványos és véres római sportoknak, mint a gladiátorviadalok és a vadállatok elleni küzdelmek. Az ilyen szórakozási lehetőségek kiadásai azonban korlátozva voltak. Más kikapcsolódási lehetőség a kemény sportokkal éles ellentétben álló a fürdőzési lehetőség volt. Ez a rituális tevékenység a rómaiaknál több különböző hőmérsékletű terem használatából állt. A helyiségek hőmérsékletét padlófűtéssel és falakba fúrt forró levegőt szállító kürtőkkel szabályozták. A katonák a meleg gyógyvízül fürdőiket, sebesültek gyógyítására is használták. Pihenés és társalkodás céljából fenntartott hely minden fürdőházban megtalálható volt. Ebben a teremben a férfiak ittak, beszélgethettek és a kockázás nevű játékkal szórakoztak. A nagyobb építményekben a katonáknak fürdőzés utáni testmozgásra is lehetőségük volt.

Beküldve - -

A katonák étkezésének szerves része volt a hús ( húsos szalonna), a gabona, sajt, ecetes bor és zöldségek. A római katonák napi fejadagja a következőkből állt: A ientaculum (reggeli) egyszerű étkekből állt: kenyér, sajt, olajbogyó esetleg mulsumot (mézes bort) ittak hozzá. Délben ismét könnyű, tápláló étkeket fogyasztottak: a prandium (ebéd) többnyire kása vagy főzelék volt, esetleg az előző napi vacsora maradéka. A napi főétkezés, a cena (estebéd) a késő délutáni órákban kezdődött és három részből állot. Az első rész gustusnak hívták, itt osztrigát, pikáns mártású halakat, salátákat fogysztottak, hogy felkészítsék gyomrukat a nehezebb ételekre. A gustust a cena követte, amely három fogást takart.A vacsora végén következett a mensa secunda, amikor süteményeket, gyümölcsöket fogyasztottak.
Más források szerint a napi fejadag 3/4 kg gabona, kenyér vagy kétszersült, 0,1 kg szalonna, vagy 0,12 kg juhhús, 0,3 kg sajt, 0,5 l bor és 10 fej hagyma, vagy egy koszorú fokhagyma.

Beküldve - -

Beküldve - -

b2ap3_thumbnail_3.png

1. Porta Decumana – Tábori főkapu
2. Paviliones – A katonák barakjai
3. Retentura – A tábor azon része, mely a hátországra néz
4. Fabricae – Javítóműhely
5. Valetudinarium – Kórház
6. Principia – Katonai épület
7. Praetorium – A parancsnok lakosztálya
8. Horea – Magtár
9. Praetentura – A tábor azon része, amelyik az ellenségre néz
10. Thermae – Fürdő
11. Porta Pretoria – A tábori főkapuval szemközti kapu
12. Via Praetoria – A praetenturát két részre osztó út
13. Via Principalis – Fő út
14. Via Sagularis – A római erődnek a vallum belső falán körbefutó része
15. Porta Principalis Dextra – Jobb oldali kapu
16. Porta Principalis Sinistra – Bal oldali kapu

Kép letöltése

Beküldve - -

A pilum egy olyan fegyver, amely öt évszázadon át megmaradt a római hadsereg fegyvertárában. Ez kb. 120 centiméter hosszúságú fanyélből és vékony vasrúdból áll, melynek vége gúla alakú hegyben végződik. A pilum nehéz fegyver, hatalmas átütőerővel rendelkezik. Ha belevágták az ellenfél pajzsába, a hosszú, vékony vasrúd könnyedén áthatolt a hegy ütötte lyukon s elérte a katona testét. A fegyver hajítótávolsága kb. 30 m, hatótávolsága ennek fele.
A különbség a lándzsa és a pilum között az, hogy a lándzsát döfésre, míg a pilumot hajításra használták. A pilum gúla alakú hegyben végződik, viszont a lándzsa elnyújtott rombusz, vagy háromszög alakú.

Beküldve - -

A légió szó „sorozást" jelent és az összes katonai szolgálatot teljesítő férfira utal. . A légió legfőbb ereje a zárt alakzatban harcoló gyalogságban rejlett. Egy szabályos légió 4200 gyalogságból és 300 lovas katonából állt. A gyalogságot anyagi helyzetük és koruk szerint osztályozták. A lovasságot a legtehetősebb katonáknak adták és 3 fő egységbe, turmaeba osztották, amelyeknek élén 3 decurio, tízet vezető állt. Ezzel ellentétben a segédcsapatok voltak a római polgárokból álló légiók segítő, kiegészítő, támogató szövetséges csapatai, ezeket auxiliaként is emlegették. . Az auxilia kisebb egységei a légióknál olcsóbb és rugalmasabb határvédelmi erőt biztosítottak a birodalom számára. A segédcsapatoknak 3 típusa létezett: gyalogság, lovagság és vegyes egység. Ezeket kétfajta cohorsba szervezték: quingenaria ez rendszerint 480 fős volt és hat 80 fős centuriára oszlott, a miliaria, mely 10 80 fős centuriára volt felosztva.