gladiatorok

Beküldve - -

A pilum támadó fegyver, a légiósok hajító fegyvere a nehéz gyalogság használta. Egy és fél méter hosszú fanyélen közel egy méter nyárs szerű fémhegy van. A fémhegy 22-33 cm hosszú. A két rész találkozásából egy fa csapot helyeztek el amely az ütközésnél kettétört , és a fémhegy beletörött az ellenség pajzsába. 15 métertől 30 méterig dobták. Volt egy nehéz és egy könnyű pilum.

Polübiosz leírása szerint a legionáriusok közül a hastatusok és princepsek, vagyis a manipulusok alakzatának első két sorába sorolt újoncok és tapasztalt ifjak két pilumot vittek magukkal. A harcban valószínűleg csak egyet használtak. A pilumok különböző súlyúak voltak, a könnyebbet valószínűleg nagyobb távolságra dobták. Miután eldobták, karddal rontottak rá a megsebesült ellenfélre.

A katonák közti vagyoni különbség megszűntével fegyverzetük is uniformizálódott: minden gyalogos katona nehézfegyverzetű lett, akik a gladius mellett továbbra is két pilumot hordoztak. Ekkor más szerepet kapott a lándzsa és a gerely is.

A pilum elülső vashegye a nyélbe fúrt vájatba illeszkedett, a felerősítés helyén széles tokkal. Ez a tok egyben nehezék is – ettől nehézgerely, miközben méretében kisebb a gerelyeknél –, és ez a tömegtöbblet eredményezte a vékony hegy nagy átütő erejét. A tokra illeszkedett maga a hegy. Egyszerűbb esetben maga a hegy végződött egy foglalatban, amelyet a nyél végére illesztettek. A Római Köztársaság korai időszakaiból kevés pilumhegy maradt fenn, de a talamonaccioi és smiheli feltárások alapján az i.e. 3.században a vas szár még rövidebb volt, ugyanakkor a szakállas hegy jóval szélesebb, mint a későbbi típusoknál. A késői köztársaságkorból és a császárkorból nagyon sok pilumlelet ismert, olyannyira, hogy tipizálásuk szinte lehetetlen. Rengeteg különböző alakú, méretű és kiképzésű pilumot használtak. Ami közös bennük, az a hegy megnövelt tömege.

Kr.u. a 3 században a pilumot felváltja a lándzsa. A lándzsa nehéz fegyver és döfésre használták. A rómaiak a régi görögöktől vették át a lándzsát. A harmadik vonalban lévő légiósok, vagyis az idős és tapasztalt katonák használták.

A lándzsa hosszú nyelű, általában fanyelű és fémhegyű vadász- vagy támadófegyver. Legegyszerűbb változataiban a nyél végét hegyesre formálják és tűzben megedzik. A kőkorszaktól kezdve a lándzsa végére pattintott vagy csiszolt kőhegyet erősítettek, majd ezt később rézből, bronzból vagy vasból készítették. Leggyakoribb formájában 1,5 m hosszú, 3–4 cm vastag fanyélből és annak a végére erősített 30–40 cm hosszú fém hegyből áll. A lándzsahegy legáltalánosabb formájában elnyújtott rombusz- vagy háromszög alakú. A késő bronzkortól kezdve a tűzfegyverek megjelenéséig a lándzsa volt a legelterjedtebb vadász és támadófegyver. A lándzsa továbbfejlesztésével alakult ki a dárda a lovagi kopja az alabárd valamint a pika.

A lándzsát a legelső emberek is használták vadászatra, halászatra, a föld alatt található növényi részek kiásására, a mai primitív törzsek legszélesebb körben használt szerszámai közé tartozik. Ma modern változata a lőfegyverek csövére illeszthető bajonett. A lándzsákat mind közelharcban, mind távolsági fegyverként lehet használni. A csak kézifegyverként használt lándzsák nehezebbek és merevebbek, mint a csak távolsági fegyverként használtak. A két legismertebb hajított lándzsa a görög könnyű gyalogosok hajítódárdája, akik bőrszíjakat illesztettek a nyél végére a hajítási távolság megnövelése érdekében, illetve a római legionáriusok piluma.

A-pilum-es-a-landzsa.docx

Mi vagyunk a Gladiatorok nevezetu csapat.Kincses Kriszta, Domokos Zsofia es Simonfi Zsuzsanna. A IX.C osztaly tanuloi. Mi a szovatai Domokos Kazmer Liceumot kepviseljuk. Nagyon kivancsiak vagyunk a versennyel kapcsolatban ,ezert is probalkoztunk meg vele. Elszantan hisszuk hogy tudasunk elegendonek bizonyul ahhoz hogy megnyerhessuk ezt a versenyt, es nem hadjuk sem tanarunkat sem liceumunkat cserben.

Hozzászólások

  • Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.

Hozzászólás

Vendég csütörtök, 23 november 2017