Beküldve - -

A katonák leggyakrabban: gabonát, szalonnát, húst, sajtot, sót, ecetet és bort kaptak, de ezek mellett fogyasztottak: kenyeret, kétszersültet, kását, gyümölcsöket, zöldségeket, halat, vadat és szinte mindent, ami ehető volt.

A hadsereg napi ételadagja: 500-646 g hús, 96 g szalonna, és 27 g túró.Egy ezer tagú hadseregnek példáúl 2000 kecskét kell leőlnie, ahhoz, hogy elég ételhez jusson. 

Beküldve - -

A római katonák leggyakrabban: gabonát, szalonnát, húst, sajtot, sót, ecetet és bort kaptak, de ezek mellett fogyasztottak: kenyeret, kétszersültet, kását, gyümölcsöket, zöldségeket, halat, vadat és szinte mindent, ami ehető volt. A táborok földrajzi elhelyezkedését szem előtt tartva ügyeltek a változatosságra. A helyi alapanyagok felhasználásával és távoli vidékekről történő élelmiszer importtal "biztosították" a birodalom védelmét és terjeszkedését.

A rómaiak napjában háromszor étkeztek. Az első étkezés a reggeli, 6-7 óra között volt. Fogásai egyszerűek: méz, gyümölcs, sajt és borba mártogatott kenyér. A második étkezés kb. 11-12 órakor a mi villásreggelinknek felel meg. Ennek kínálata bővült, mert meleg vagy hideg húsételekből, halból, főzelékekből és gyümölcsből állt. Hozzá mustot vagy mézből és borból készült édes italt, illetve méhsert ittak. Délután 3 óra körül kezdődött a főétkezés, a cena.
Az előkelőbbek cenája általában három részből állt: az előétel, maga a cena és a desszert.

A római konyha változatosságát a felhasznált sokféle nyersanyagnak is köszönhette. Kedvelt a káposzta, amelynek eleinte a torzsáját fogyasztották. A salátának tucatnyi változatát termesztették: zöld levelű fejes saláta, vörös saláta, vörös eredetű ciprus saláta, fehérsaláta, cikória. Termeltek vörös- és fehér céklát, karalábét.

Elterjedt konyhakerti növény volt a spárga, a hagyma, az uborka. A tököt főzve, olajban sütve készítették, füstöléssel konzerválták télire. Drága volt és ínyencfalatnak számított az articsóka, amit mézzel kevert ecettel öntöttek le, köménnyel fűszereztek. Nagyra becsült hüvelyes volt a lencse, de babot, borsót is ettek.

Egy nap 3,4kg gabonát; 0,1kg szalonát; 0,12kg juh húst; 0,3kg sajtot; 0,5l bort és 10 fej hagymát vagy 1 koszorú foghagymát fogasztott el egy római katona.

b2ap3_thumbnail_V.jpg

V.docx

Beküldve - -

A táplálkozás a mindennapi életünk egy szreves része.Manapság nem nagyon fektetünk rá kellő hangsúlyt.A mai rohanó világban az ember eszik pár falatot amikor éppen van pár perc ideje.A rómaiaknál ez nem így volt,ők nem sajnálták az időt egy kiadós lakomára.

Az egészséges táplálozás,a megfelelő fehérje,zsiradék,szénhidrát,vitamin bevitel elengedhetetlen ahhoz,hogy a katónák optimálisan el tudják végezni a rájuk bízott feladatokat.

A katonák leggyakrabban : gabonát,szlonnát,húst,sajtot,sót,ecetet és bort kaptak,de ezek mellett fogyasztottak:kenyeret,kétszersültet,kacsát,gyümölcsöket,zöldségeket,halat,vadat és szinte mindent ami ehető volt.A táborok földrajzi elhelyezkedését szem előtt tartva ügyeltek a változatosságra.

Egy késő római egyiptomi papirusz alapján a napi kenyéradag 3 romai font(0,982 kg) , a hús vagy szalonna 2font (0,655 kg) , a bor 1,1 l az olaj pedig 0,07. Egy egyiptomba szolgáló légiós katonák búzát,lencsét,sonkát,marhát,borjut,kecskét,disznot,retekolajat és bort ehettek ihattak. A légiósok napi fejadagja a következőkből állt : 3/4 kg gabona-vagy ennek megfelelő mennyiségű kenyér illetve kétszersült-,0,1 kg szalonna vagy 0,12 kg juhhús , 0,3 kg sajt , 0,5 l bor és 10 fej hagyma vagy egy koszorú fokhagyma.

A gyümölcsöt a rúmaiak nyersen,aszalva vagy befőzve szerették.A légiós táborok feltárásakor nagy mennyiségben kerültek elő gyümölcs magvak pl.alma,korte,szilva,őszibarack,szőlő,málna,szeder,csipke,kökény stb mely a katonák gyümölcsfogyasztását bionyította.

Az ételeket erősen fűszerezve fogyasztották,ehhez egzotikus és mediterrán területeken beszerezhető fűszereket használtak.

A tyúktojás a rómaiaknál nagyon kedvelt alapanyag volt.

A katonáknak azonban nem állt rendelkezésükre a tojásban való dúskálás,mert a táborokban nem állt a rendelkezésükre elegendő számban.A tehéntej szintén csekély szerepet kapott.

A hadsereg nagy mennyiségű húst fogyasztott el.53 300 000 katonának egy év alatt 100 000 tonna húst osztottak ki.

Beküldve - -

A római csapatoknak nem volt, étkezdéjük és szakácsuk sem. A légiós katonák inkább magukra főztek ezzel is erősitve a csapat szellemét. Caesarnál fedezhetünk fel egy érdekes megjegyzést miszerint csak a légiósok sütöttek kenyeret mig a segédcsapatok nem, anyagilag nem engedhették meg maguknak.

Fellételezhető tehát, hogy voltak olyan személyek Caesar seregében, akik értettek a főzéshez. A katonák két féle kenyeret ettek az egyik a tábori kenyér amely valószinűleg fekete volt , valamint a másik finom minőségű katonacipó melyett tiszteknek sütöttek. A római seregben kétszer étkeztek naponta . A reggelihez a hajnali ébredést küvetően láttak hozzá.Senkinek sem szabadott tetszés szerint enni. Megállapithatjuk hogy az étkezés nem volt valami változatos. Néhény igen ritka kivételtől eltekintve szinte mindig valamilyen búzát,árpát kaptak meghatározott adagban .A rómaiak tisztában voltak a rendszeres és az egészséges étkezés előnyeivel. Igen szerencsésnek mondhatták magukat azok a katonák akik a gabona mellett más fajta étkezéshez hozzájárultak például disznó vagy bárányhús. Olajhoz és gyümölcshöz az afrikai hadszintéren , sajthoz pedig a kereskedőktől jutottak hozzá nagyobb mennyiségben, a bor fogyasztása nem lehetett mindennapos.

V.Allandoproba_20131206-140454_1.doc

Beküldve - -

A római katonák reggelire (ientaculum) viszonylag egyszerű ételeket fogyasztottak: kenyeret, sajtot, olajbogyót és esetleg mézes bort ittak hozzá. A mézes bort (mulsum) az első lefejtett mustból állították elő. Az ebéd (prandium) többnyire kása vagy főzelék volt, esetleg az előző napi cena maradéka. A napi főétkezés, az estebéd volt, három részből állt. Az első részt gustus-nak hívták. Ekkor étvágygerjesztő falatokkal - osztrigával, pikáns mártású halakkal, salátákkal és tojással - készítették fel a gyomrukat a későbbi nehéz ételekre. A gustus-t a tulajdonképpeni cena követte, amely több fogást takart. A vacsora végén jött a mensa secunda, amikor sütemények, gyümölcsök és egyéb válogatott nyalánkságok kerültek az asztalra.

Beküldve - -

A katonák élelmezésének kérdése általában központi helyen szerepel, szerepelt a katonai vezetésben. Az egészséges táplálkozás, a megfelelő fehérje, zsiradék, szénhidrát, vitamin bevitel elengedhetetlen ahhoz, hogy a katonák optimálisan el tudják végezni a rájuk bízott feladatokat. A megfelelő tápanyag biztosításra a korábbi századok hadvezetése is nagy gondot fordított és ez természetesen az ókori Rómában sem volt másképpen. A katonák leggyakrabban: gabonát, szalonnát, húst, sajtot, sót, ecetet és bort kaptak, de ezek mellett fogyasztottak: kenyeret, kétszersültet, kását, gyümölcsöket, zöldségeket, halat, vadat és szinte mindent, ami ehető volt. A táborok földrajzi elhelyezkedését szem előtt tartva ügyeltek a változatosságra. A helyi alapanyagok felhasználásával és távoli vidékekről történő élelmiszer importtal „biztosították" a birodalom védelmét és terjeszkedését.

A görög és római világ, gazdasági életének az alapja a földművelés és a kertgazdálkodás volt. Ezen belül is a búza, a szőlő és az olajfa termesztése a legmeghatározóbb. Mellette a zöldségtermesztésnek és a juhtenyésztésnek volt némi szerepe.

A hadvezetés a legionáriusok zsoldjának átlagosan 25-30%-át számolta föl az élelmezésükért. A katonák a pénzükért elsősorban gabonához jutottak, ez alapesetben szemes búzát jelentett. A gyalogosoknak havonta 2/3 attikai medimnosz búzát, a lovagoknak 7 medimnosz árpát. A szövetséges gyalogosok ugyanazt kapják, mint a rómaiak, a lovasaik pedig 1 1/2 medimnosz búzát és 5 medimnosz árpát mindezt díjtalanul. A császárkorban a gabonát más élelmiszerekkel is kiegészítették. A leggyakrabban: szalonnát, sajtot, sót és ecetet kaptak. Ezen élelmiszerek hadjárat esetén is az alapellátásukhoz tartoztak.
Egy késő római egyiptomi papirusz alapján a napi kenyéradag 3 római font (0,982 kg), a hús vagy szalonna 2 font (0,655 kg) a bor 1,1 l az olaj pedig 0,07 l azonban más vidékeken a kenyéradag a 4 illetve 5 fontot is elérhette.

A Kr. u. 2. századból származó fatáblácskákról az Észak-Britanniában található Vindolanda (Chesterholm) erődjének egy heti ellátmányát ismerhetjük meg: ürü-, sertés-, marha-, kecske-, őz-, szarvashús, szopós malac, sonka, só, fűszerek, halsózó lé, zsír, bor, ecet és sör. A rómaiak első számú élelmiszere a kenyér lehetett, ebből adódóan az egyik legmegbecsültebb szakma a pékeké volt. Amikor a gallok Rómát ostromolták a kiéhezett nép kenyeret dobált az ellenség közé. Így sikerült azt a látszatot kelteniük, hogy még nagy tartalékokkal rendelkeznek és a felmentő sereg megérkezéséig kitartanak.

Welzheim-től keletre fekvő erődben koriander, kapor, zeller, len és mák nyomokra leltek, Oberaden-ben pedig kaprot, zellert, koriandert és először - az egykori birodalom területén - bors magokat tártak fel. Az ízesítéshez nemcsak fűszereket, hanem ecetet is használtak. Columella megmaradt borból készít ecetet a következő módon: 1 font (0,33 kg) élesztőt, 1 font szárított fügét és 1 sextarius (0,55 l) sót összemorzsol, majd felönti 0,14 l mézecettel és hozzáad 48 sextarius bort (26,2 l). Ezen alapanyagokon kívül néha tesz még hozzá árpát, diót és mentát.

A tyúktojás a rómaiaknál nagyon kedvelt alapanyag volt sütéshez, főzéshez egyaránt. Természetesen magában is fogyasztották, főzve (lágy tojásnak, kemény tojásnak), tükörtojásnak vagy omlettnek. A katonáknál azonban sokkal kisebb a jelentősége, mert a táborokban nem állt a rendelkezésükre elegendő számban. A tehéntej szintén csekély szerepet kapott. Ez annak tudható be, hogy a marhákat elsősorban teherbírásukért tartották vagy annak, hogy a tej gyorsabban romlott, mint a bor és egyébként is „barbár" szokás volt tejet inni. A sajtokat viszont nagy becsben tartották. A savó lecsepegtetésével állították elő aludttejből. Fűszernövények hozzáadásával, füstöléssel, sózással sokféle fajtát készítettek. A sajtok mellett egyéb tejtermékeket is fogyasztottak. Ilyen például a túró, amit Cato több receptjéhez használt alapanyagként, például: a pun kásához vagy a gömbtortához.

A hadsereg nagy mennyiségű húst fogyasztott el, leginkább frissen vágottat (mint Britanniában) vagy sózottat (mint Egyiptomban). 300 000 katonának egy év alatt 100 000 tonna húst osztottak ki. A húsok között találkozhatunk sertéssel, kecskével, őzzel, szarvassal vagy marhával, báránnyal, vaddisznóval. A hús aránya a táplálkozásban területenként különbözött. Északon több sertés fogyott, míg délfelé haladva a marha és a kecske, juh aránya növekedett.

A felső-rajnai Dangstetten légiós táborban (Kr. e. 15-ben) a húsfajták megoszlása a következő: sertés 64,7 %, marha 24,6 %, kecske, juh 10,7 %. Közel azonos időben a vesztfáliai Oberaden-ben a sertésfogyasztás 80 % körüli. Ezzel szemben a svájci Windisch-ben (Kr. u. 16-101) a sertés csak 10,6 %, a marha 59 %, a kecske, juh 30,2 %.

A hesseni Rödgen-ben - időszámításunk kezdete körül - a sertés aránya 26,36 % a marháé 33,33 % a kecskéé, juhé 17,05 %. Itt már megjelenik a szarvas 6,2 %, az őz 1,55 % és a háziszárnyas 0,78 % is a leletekben. Az Einigen-i erőd ásatásainál szintén találtak vadállat csontokat. A maradványok az összes meglelt - állati csont - 6 %-át tették ki. Legszívesebben a gímszarvast (72,9 %) és a vaddisznót (11,8 %) ették, de a hódot (5,8 %), őzet (5,4 %), vadnyulat (2,8 %) és a bölényt (0,6 %) sem vetették meg. Az utóbbi adatokból kitűnik, hogy a vadhús alárendelt, de nem jelentéktelen szerepet játszott a legionárius konyhában.
Halat, csigát, kagylót és rákot szintén fogyasztottak a katonák. Einigen-ben a folyami kagyló, éti csiga és osztrigahéj mellett találtak ponty és harcsa maradványokat. A Nijmegen-i tábor területén pedig: tok, fattyúhering, lazac, angolna, heck, harcsa, sügér, tengeri keszeg, márna, szent sügér, jászkeszeg, compó csontokat tártak fel.

A katonák borfogyasztásának mértékéről egy Vindolandában előkerült feljegyzés alapján kapunk képet. Itt egy 500 fős egységnek napi 635 liter bort osztottak ki. Számítások szerint - normál esetben - a napi boradag katonánként csupán 1 liter lehetett, ami azt eredményezte, hogy egy 6000 fős tábornak évi 22 000 hl volt szüksége.

A legionáriusok csomagjához 3 napi ellátmány járt. Ez mintegy 1,8 kg kétszersültből, 0,5 kg szalonnából és sajtból állt. Ha friss élelmiszereket kaptak, akkor egy napi adag 0,85 kg gabonát vagy 1,1 kg kenyeret és 0,2 kg nyers húst tartalmazott. A porcióhoz egy sor kiegészítő eszköz tartozott, mint például: fémkulacs (vízzel vagy borral), egy kisebb bronzvödör, egy bronzlábas és egy bőrtáska. A bőrtáskában a katonák bronzkanalat, kiskést (csont vagy fanyéllel), egy kisméretű kalapácsot, fafésűt, agyagmécsest és különböző kendőket, zsinórokat és szíjakat tartottak.

Összességében megállapíthatjuk, hogy Róma katonáinak - nem számították ki pontosan a napi kalóriaszükségletüket - megpróbálták előteremteni az elegendő élelmiszert a munkavégzéshez, harcoláshoz. A táborok földrajzi elhelyezkedését szem előtt tartva ügyeltek a változatosságra. A helyi alapanyagok felhasználásával és távoli vidékekről történő élelmiszer importtal, „biztosították" a világbirodalom védelmét és terjeszkedését.

A-rmai-katonk-tpllkozsa.docx

Beküldve - -

A római katonák reggelire (ientaculum) viszonylag egyszerű ételeket fogyasztottak: kenyeret, sajtot, olajbogyót és esetleg mézes bort ittak hozzá. A mézes bort (mulsum) az első lefejtett mustból állították elő. Az ebéd (prandium) többnyire kása vagy főzelék volt, esetleg az előző napi cena maradéka. A napi főétkezés, az estebéd  volt, három részből állt. Az első részt gustus-nak hívták. Ekkor étvágygerjesztő falatokkal - osztrigával, pikáns mártású halakkal, salátákkal és tojással - készítették fel a gyomrukat a későbbi nehéz ételekre. A gustus-t a tulajdonképpeni cena követte, amely több fogást takart. A vacsora végén jött a mensa secunda, amikor sütemények, gyümölcsök és egyéb válogatott nyalánkságok kerültek az asztalra.  

lelmezs.doc

Beküldve - -

EGY RÓMAI KATONA NAPI ÉTKEZÉSE

A katonák élelmezésének kérdése általában központi helyen szerepel, szerepelt a katonai vezetésben. Az egészséges táplálkozás, a megfelelő fehérje, zsiradék, szénhidrát, vitamin bevitel elengedhetetlen ahhoz, hogy a katonák optimálisan el tudják végezni a rájuk bízott feladatokat. A mai magyar hadsereg és szövetségesei ezt szem előtt tartva élelmezik a katonáikat. A megfelelő tápanyag biztosításra a korábbi századok hadvezetése is nagy gondot fordított és ez természetesen az ókori Rómában sem volt másképpen. A katonák leggyakrabban: gabonát, szalonnát, húst, sajtot, sót, ecetet és bort kaptak, de ezek mellett fogyasztottak: kenyeret, kétszersültet, kását, gyümölcsöket, zöldségeket, halat, vadat és szinte mindent, ami ehető volt. A táborok földrajzi elhelyezkedését szem előtt tartva ügyeltek a változatosságra. A helyi alapanyagok felhasználásával és távoli vidékekről történő élelmiszer importtal "biztosították" a birodalom védelmét és terjeszkedését. A hadsereg alapvetően önellátó volt. A fegyveresek amikor nem háborúztak termelő munkát végeztek, földet műveltek és állatokat tartottak. A katonák étkezésére döntő hatással lehetettek a különböző juttatások. A leggyakrabban: szalonnát, sajtot, sót és ecetet kaptak. Ezen élelmiszerek hadjárat esetén is az alapellátásukhoz tartoztak.A Codex Theodosianus-ban olvashatunk (Flavius Theodosius 379-395 között volt császár ) , a legionáriusok hadműveleti ellátmányáról: ", vagyis a kétszersültet és kenyeret, a bort és ecetet, a disznóhúst és ürühúst a következőképpen szokták kapni: két napon át kétszersültet, harmadik nap kenyeret; egyik nap bort, másik nap ecetet; egyik nap disznóhúst, két napon át ürühúst."

V-lland-prba.docx

Beküldve - -

A napi ételadag

A rómaiak nagy hangsúlyt fektettek az étkezésre. A katonák étrendjének alapját a gabona (leginkább a búza), a hús (különösen a húsos szalonna), a sajt, a savanyú és ecetes bor (acetum)- szemben a fajborral (vinum). Gyakran zöldségek, főként a lencse alkotta. De ezek mellett fogyasztottak: sót, kenyeret, kétszersültet, kását, halat, gyümölcsöket, vadat, zöldségeket és szinte mindent, amit meg tudtak enni. A hadseregben két fő étkezés volt elterjedve: a reggeli (randium), valamint a vacsora (cena). Ha friss élelmiszerek érkeztek, akkor egy napi adag 0,85 kg gabonát vagy 1,1 kg kenyeret és 0,2 kg nyers húst tartalmazott. A katonák napi fejadagja: az 0,5 és 1 római font (163-327 gramm) közt változott. Egy késő római egyiptomi papirusz alapján a napi kenyéradag 3 római font (0,982 kg), a hús vagy szalonna 2 font (0,655 kg), a bor 1,1 l, az olaj pedig 0,07 l volt.

V.-allando-proba.docx

Beküldve - -

A katonák étkezésének szerves része volt a hús ( húsos szalonna), a gabona, sajt, ecetes bor és zöldségek. A római katonák napi fejadagja a következőkből állt: A ientaculum (reggeli) egyszerű étkekből állt: kenyér, sajt, olajbogyó esetleg mulsumot (mézes bort) ittak hozzá. Délben ismét könnyű, tápláló étkeket fogyasztottak: a prandium (ebéd) többnyire kása vagy főzelék volt, esetleg az előző napi vacsora maradéka. A napi főétkezés, a cena (estebéd) a késő délutáni órákban kezdődött és három részből állot. Az első rész gustusnak hívták, itt osztrigát, pikáns mártású halakat, salátákat fogysztottak, hogy felkészítsék gyomrukat a nehezebb ételekre. A gustust a cena követte, amely három fogást takart.A vacsora végén következett a mensa secunda, amikor süteményeket, gyümölcsöket fogyasztottak.
Más források szerint a napi fejadag 3/4 kg gabona, kenyér vagy kétszersült, 0,1 kg szalonna, vagy 0,12 kg juhhús, 0,3 kg sajt, 0,5 l bor és 10 fej hagyma, vagy egy koszorú fokhagyma.

Beküldve - -

A katonák élelmezése központi helyen szerepelt a Római Birodalomban. A táplálkozásukban fontos szerepe volt a gabonaféléknek. Az alapellátáshoz még hozzátartozott a szalonna, só, sajt, ecet és bor.

Egy katona napi kenyéradagja kb. 1,1kg volt, a hús vagy szalonna kb. 0,65kg, a bor adag 1l volt. Ezenkivül zöldséget is fogyasztottak, melyet a táborban termesztettek. Hagyma, fokhagyma, káposzta került még az asztalukra. Valamenyien egyszerre ettek. A táborok földrajzi elhelyezkedését szem előtt tartva megállapithatjuk hogy a környékünkön állomásozó katonák hús adagjában kecske-, juh-, borju-, szarvas- és disznóhús került.

Beküldve - -

A romai hadvezérek egyik legofontosabb feladata az utánpótlás volt.

A  katonák fizetéséből levontak egy összeget , amiből biztosították az élelmet.

A szellemi és fizikai képesség fenntartása céljából szabályos méretű fejadagokat osztottak ki.

A katonák a számukra kiutalt fejadagokat az erőd falaiban vagy barakkokban epített tűzhelyeken készítették el.

Két fő étkezést ismertek: a reggelit és a vacsorát.

Amikor lehetőségük nyílt , változatos es kiegyensúlyozott étrendet kívántak maguknak a katonák.

Alapvető élelmiszernek számít a szalonna es a disznúhús.

A legionáriusok nagy mennyiségben fogyasztottak marhahúst  disznó helyett.

A katonák jóval tobb húst fogyasztottak mint a civilek.

A fejadag mellet kiegészítették étrendjüket a saját pénzből vásárolt harapnivalóval.

A Vindolandában talált feljegyzések alapjan , a sör az alapvető fejadagok részét képezte.

A húst és a gabonát a katonáknak  adóztatásból biztosították.

Beküldve - -

Római katona napi ételadagja

Az ókorban a római katonák napi fejadagja sokszor egy marék búza volt, az útvonalaikon található zöldség- és gyümölcsfélékkel kiegészítve. A katonák leggyakrabban: szalonnát, húst, sajtot, sót, ecetet és bort kaptak, de ezek mellett fogyasztottak: kenyeret, kását, gyümölcsöket, zöldségeket, halat, vadat és szinte mindent, ami ehetõ volt. Az egészséges táplálkozás, a megfelelõ fehérje, zsiradék, szénhidrát, vitamin bevitel elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a katonák optimálisan el tudják végezni a rájuk bízott feladatokat. Kétfajta kenyeret ettek:az egyik a „tábori kenyér" (panis militaris castrensis), amely valószínűleg feketekenyér volt, a másik pedig a „finom minőségű katonacipó (panis militaris mundus)", melyet tiszteknek sütöttek.

Beküldve - -

A római katonák a gabonaliszt mellett kaptak bort,húst,olajat,sonkát,szalonnát,tejterméket,túrót,tojást.

A húst több féle állatból nyerték,például sertés,juh,bárány,kecske,szarvas,vaddisznó,őz,valamint tyúk.Egy római katonának energiadús ételekre volt szüksége.Napi ételadagja egy római katonának:

-Húsból 500-600g:a csont maradványokból arra következtettek, hogy Daciaban a katonák a legtöbbet sertés és tyúk húst fogyasztottak.

-98g szalonna

-27g túró

Ahhoz, hogy egy ezer tagú hadsereg kellő táplálékhoz jusson, 2000 kecskét kellett megöljön Dacia területén.

-a marha aránya:40-50%

-kecske arány:15-20%

-sertés arány:30-35%

-madaraké:2-3%

 

Beküldve - -

1.Reggeli: kb. 6-7 óra között, általában kenyér és sajt, esetleg mellette méz és/vagy gyümölcs.
2.Étkezés: 11-12 óra körül főzelékfélék, gyümölcsök, hideg és meleg húsételek
3.Cena (a nap főétkezése): Kb. délután 3 órakor kezdődött, egyes esetekben előétel előzte meg, illetve desszert követte a tényleges cena-t. Előételnek étvágyserkentő ételeket fogyasztottak, mint pl. tojás, olajbogyó, osztriga, valamint különféle saláták. Ezután következett a többfogásos cena, amelyben a különféle húsfajtákat váltogatták(kedvenceik a disznó, juh, szamár, nyúl, de ugyanakkor meztelen csigákat, angolnákat és apró énekesmadarakat is fogyasztottak). Ezen kívül rengetek gyümölcs(alma, körte, szilva,szőlő, őszibarack) és zöldség(cékla, tök, spárga, uborka, stb.) választékuk volt. Emellett még nagy előszeretettel fogyasztottak hüvelyeseket is – lecsét, babot, borsót.
Kedvenc italaik a bor és a kecsketej voltak.

Beküldve - -

A római harcosok egy nap egyszer,este étkeztek.Ennek oka a nap közben lezajló csaták és vándorlások voltak.A napközbeni fáradtságos munkát, vadászatot, csatázást a nap végén az ételkészítés, a közös étkezés, a jutalmazás követte. Ilyet étkezés mellett ezek a katonák, harcosok bírták az egész napi menetelést, a fizikai és mentális nyomást, a szélsőséges körülményeket.Ennek eredménye a kemény, szikár, szálkás, izmos, tiszta, egészséges test,az energiaszint növekedése,és a felgyorsult anyagcsere amely során hatékonyabb volt a zsírégetés.

Beküldve - -

A katonák élelmezésének kérdése általában központi helyen szerepel, szerepelt a katonai vezetésben. Az egészséges táplálkozás, a megfelelő fehérje, zsiradék, szénhidrát, vitamin bevitel elengedhetetlen ahhoz, hogy a katonák optimálisan el tudják végezni a rájuk bízott feladatokat. A mai magyar hadsereg és szövetségesei ezt szem előtt tartva élelmezik a katonáikat. A megfelelő tápanyag biztosításra a korábbi századok hadvezetése is nagy gondot fordított és ez természetesen az ókori Rómában sem volt másképpen. A katonák leggyakrabban: gabonát, szalonnát, húst, sajtot, sót, ecetet és bort kaptak, de ezek mellett fogyasztottak: kenyeret, kétszersültet, kását, gyümölcsöket, zöldségeket, halat, vadat és szinte mindent, ami ehető volt. A táborok földrajzi elhelyezkedését szem előtt tartva ügyeltek a változatosságra. A helyi alapanyagok felhasználásával és távoli vidékekről történő élelmiszer importtal "biztosították" a birodalom védelmét és terjeszkedését. A hadsereg alapvetően önellátó volt. A fegyveresek amikor nem háborúztak termelő munkát végeztek, földet műveltek és állatokat tartottak. A katonák étkezésére döntő hatással lehetettek a különböző juttatások. A leggyakrabban: szalonnát, sajtot, sót és ecetet kaptak. Ezen élelmiszerek hadjárat esetén is az alapellátásukhoz tartoztak.A Codex Theodosianus-ban olvashatunk (Flavius Theodosius 379-395 között volt császár ) , a legionáriusok hadműveleti ellátmányáról: ", vagyis a kétszersültet és kenyeret, a bort és ecetet, a disznóhúst és ürühúst a következőképpen szokták kapni: két napon át kétszersültet, harmadik nap kenyeret; egyik nap bort, másik nap ecetet; egyik nap disznóhúst, két napon át ürühúst."

V-lland-prba.docx

Beküldve - -

A katonák élelmezésének kérdése általában központi helyen szerepel, szerepelt a katonai vezetésben.

Az egészséges táplálkozás, a megfelelo fehérje, zsiradék, szénhidrát, vitamin bevitel elengedhetetlen ahhoz, hogy a katonák optimálisan el tudják végezni a rájuk bízott feladatokat. A katonák leggyakrabban: gabonát, szalonnát, húst, sajtot, sót, ecetet és bort kaptak, de ezek mellett fogyasztottak: kenyeret, kétszersültet, kását, gyümölcsöket, zöldségeket, halat, vadat és szinte mindent, ami eheto volt. 

A katonák a részükre kiutalt napi gabona adagjukat saját kezuleg kézi malommal orölték meg. A katonák a kenyerüket szívesen ízesítették különbözo fuszerekkel, például: korianderrel, babérlevéllel, zellerrel, köménnyel, ánizzsal, lenmaggal vagy mákkal.A hadsereg nagy mennyiségu húst fogyasztott el, leginkább frissen vágottat vagy sózottat 300 000 katonának egy év alatt 100 000 tonna húst osztottak ki. A húsok között találkozhatunk sertéssel,
kecskével, ozzel, szarvassal vagy marhával, báránnyal, vaddisznóval. 

Egy 500 fos egységnek napi 635 liter bort osztottak ki. Számítások szerint - normál esetben - a napi boradag katonánként csupán 1 liter lehetett, ami azt eredményezte, hogy egy 6000 fos tábornak évi 22 000 hl volt szüksége. A legionáriusok csomagjához 3 napi ellátmány járt. Ez mintegy 1,8 kg kétszersültbol, 0,5 kg szalonnából és sajtból állt. Ha friss élelmiszereket kaptak, akkor egy napi adag 0,85 kg gabonát vagy 1,1 kg kenyeret és 0,2 kg nyers húst tartalmazott. Összességében megállapíthatjuk, hogy Róma katonáinak - nem számították ki pontosan a napi kalóriaszükségletüket - megpróbálták eloteremteni az elegendo élelmiszert a munkavégzéshez, harcoláshoz.

Beküldve - -

A katonák élelmezésének kérdése általában központi helyen szerepel,szerepelt a katonai vezetésben.Az egészséges táplálkozás,a megfelelő fehérje-,zsiradék-,szémhidrát-,valamint vitaminbevitel elengedhetetlen részét képezte a fizikai adottságok erősitésének ,a mentális állapot fejlesztésének és az optimális feladatelvégésnek.
A katonák saját maguknak sütött kenyeret ettek,egy db kenyér elkészitéséhez pedig ¾ kg gabona szükségeltetett.Kiegészitőként szolgált 0,1 kg szalonna,0,12 kg juhhús,0,3 kg sajt,valamint ehhez társult 7-8 fej hagyma.Szomjuk enyhitését oltotta 0,5 l bor,amely a gyorsabb emésztés lezajlásában is segitett

V.LLAND-PRBA-2.docx