Szféra

Szféra

Szféra még nem írt bemutatkozó szöveget magáról

Beküldve - -

Kedves szeretőmnek!

Végre valahára véget ért Marosvécs ostroma! Ezek a germánok mindent megtettek, hogy legyőzzenek minket, de a szervezett hadsereg ellen a túlerő sem számít. A mi cohorsunk harcolt a legkeményebben a segédcsapatok közül, de sajnos a legjobb barátaim elestek: Maximus, Calgacus, Macro és Cato. Szörnyű érzés volt látni, hogy utoljára esnek földre és többé föl nem kelnek. Legszívesebben én is meghaltam volna, de tudtam, hogy nekem valahol a távoli Rómában van egy szeretőm. Nem panaszkodhatok, mivel elég gyakran pihentünk, de megéltünk nehéz csatákat, amelyekben súlyos veszteségeink is voltak. Egy alkalommal el kellett hagyjuk Marosvécset és át kellett menjünk Sóváradra, mert kritikus helyzetet jelentettek. Ez a pár hónap alatt egy kissé megöregedtem, szakállamnak néhány szőrszála megőszült, de függetlenül ettől jobban megerősödtem. Amíg mi kényelmesen kimaradtunk a csatákból, addig a szomszédos provinciákba rendszeresen betörtek és sajnos két területet el is foglaltak. Engem eközben előléptettek és így én lettem a cohorsunk vezetője, ami nagy felelősséggel járt.

Az elmúlt évben bérgyilkost fogadtak fel ellenem. Ne aggódj, mert ezt megtudták a katonáim, és minnél hamarabb szóltak nekem, így felkészültem az esetleges támadásra. Kiterveltem, hogy kijelentem azt, hogy egyik napon egyedül elmegyek valahová, de eközben az útvonalat figyeltettem a katonáimmal. Amikor épp elmerülve gondolataimba sétáltam , akkor rám tört a bérgyilkos. Ő a szívemet célozta, de én elhajoltam a döfés elöl és hátba szúrtam őt. Erre a katonáim is odaértek, és elvitték a bérgyilkost a legközelebbi börtönbe, aki pár napon belül meghalt, mert a seb, amit okoztam befertőződött. Azt, hogy ki bérelte fel nem sikerült megtudnom egy ideig, de 2 hónappal ezután egy rabszolgafelkelés tört ki, akiknek a vezére egy bizonyos Ajax nevezetű római gladiátor volt. Mikor szembetalálkoztam vele a csatában, mielőtt összecsaptunk volna, torka szakadtából kiáltotta: „Ha a bérgyilkosom nem ölt meg, akkor megöllek én! Fejedet levágom, felakasztom a gladiátorok zászlójára, majd fejetlen tested a földön fog terülni!". Óriási küzdelem volt, bal kezem felső részébe mély sebet sikerült ejtenie, de végül egy kis csellel és furfanggal a kardomat szívén átszúrtam és utolsó másodperceiben, mielőtt a fejét vágtam volna le azt mondtam neki:„Egy ügyes kardvágás minden pajzsnál jobb védelem."A gladiátor alig hogy szuszogott, csak kapálozott a levegő után. Az utolsó szavait nehezen ejtette ki: "Soha ne hidd, hogy egy csata megnyerése az egész háború végét jelenti!". Ezek szavak elmondásával fejét lekaszaboltam , ezzel holtan terült el a földön.

De a katonaélet nemcsak csupa csatából áll, néha még szórakoztunk is . A békés időkben gyakran játszottunk kockajátékokat, rendeztünk furcsa versenyeket, miután jókat nevettünk. Egy alkalommal borivó versenyt rendeztünk és természetesen mindent beleadtam hogy megnyerjem és sikerült is, de volt egy kis mellékhatása, hiszen azután két napig a fejemen lévő sisak csak fejfájást okozott, minden lépésemnél a belső szerveim olyan érzést keltettek mintha minden a torkomban lett volna és a külvilágot szerették volna látni. Voltunk néhányszor úszni is a közeli tóban, viszont ritkán került sor ennyi szabadidőre. Télen is kipróbáltuk szívósságunkat azzal, hogy beleugrunk a fagyos vízbe. Nagyon hideg volt, majd megfagytunk. Ebben az időben meglátogatott a dux ripae is, aminek nagyon örültünk, hisz segédcsapatok ritkán láthattak ilyen nagy rangú ember. Gratulált nekünk a szolgálatban teljesített eredményeinkért és buzdított arra, hogy ezentúl is ugyanígy teljesítsünk. A marosvécsi emberek nagyon kedvesek voltak velünk, hisz minden jóval elláttak minket. Télen gyakran meglátogattak, ilyenkor egy jót beszélgettünk velük, iszogattuk a borunkat és viccelődtünk velük. A csatatéren is, ha szükség volt rájuk, szívesen jelentkeztek önkéntesnek, és életüket is feláldozták a provinciájukért, ami igen hősies tett volt az ő részükről.

Most állítólag egy újabb ostrom készül Marosvécs ellen. A germánok új erőre kaptak, mivel nemrég új vezért választottak, de vajon a gladiátorok és a germánok egy padlón álltak?Vajon a hátunk mögött suttognak és mi nem is vesszük észre? Nem tudhatjuk... Annyit tudunk, hogy ez egy új csatát jelent de nemcsak ellenséget, harcot hanem hazát, hűséget, erőt . Ne aggódj, ha nem írok a következő hónapokban, megígértem, hogy visszatérek hozzád, hogy nem fogsz elveszíteni és tudom hogy vigyázol rám! Megígérem, amint lehetőségem lesz rá, írok neked levelet!

Szeretettel,  Aurelius!

166.augusztus, Marosvécs

 

Beküldve - -

Beküldve - -

FELÉPITÉS
1.táborkapu:itt lehet elhagyni a tábor területét vagy belépni oda
2.torony:innen figyelték a katonák a területet, s jelezték a ellenség közelgett
3.parancsnoki épület:innen kerültek ki a parancsok, itt volt a tábor parancsnoka
4.legénységi kaszárnyák:a legénység itt volt elszállásolva
5.fürdő:itt mosakodtak a tábor tagjai
6.raktár,műhely:itt foglalkoztak a fegyverek készitésével, itt voltak eltárolva
7.kórház:a lesérült katonákat itt ápolták
8.gabonaraktár:a gabonát ide gyűjtötték össze

b2ap3_thumbnail_DSCN1665.JPG

FELPITS.docxKép letöltése

Beküldve - -

A katonák élelmezésének kérdése általában központi helyen szerepel, szerepelt a katonai vezetésben. Az egészséges táplálkozás, a megfelelő fehérje, zsiradék, szénhidrát, vitamin bevitel elengedhetetlen ahhoz, hogy a katonák optimálisan el tudják végezni a rájuk bízott feladatokat. A mai magyar hadsereg és szövetségesei ezt szem előtt tartva élelmezik a katonáikat. A megfelelő tápanyag biztosításra a korábbi századok hadvezetése is nagy gondot fordított és ez természetesen az ókori Rómában sem volt másképpen. A katonák leggyakrabban: gabonát, szalonnát, húst, sajtot, sót, ecetet és bort kaptak, de ezek mellett fogyasztottak: kenyeret, kétszersültet, kását, gyümölcsöket, zöldségeket, halat, vadat és szinte mindent, ami ehető volt. A táborok földrajzi elhelyezkedését szem előtt tartva ügyeltek a változatosságra. A helyi alapanyagok felhasználásával és távoli vidékekről történő élelmiszer importtal "biztosították" a birodalom védelmét és terjeszkedését. A hadsereg alapvetően önellátó volt. A fegyveresek amikor nem háborúztak termelő munkát végeztek, földet műveltek és állatokat tartottak. A katonák étkezésére döntő hatással lehetettek a különböző juttatások. A leggyakrabban: szalonnát, sajtot, sót és ecetet kaptak. Ezen élelmiszerek hadjárat esetén is az alapellátásukhoz tartoztak.A Codex Theodosianus-ban olvashatunk (Flavius Theodosius 379-395 között volt császár ) , a legionáriusok hadműveleti ellátmányáról: ", vagyis a kétszersültet és kenyeret, a bort és ecetet, a disznóhúst és ürühúst a következőképpen szokták kapni: két napon át kétszersültet, harmadik nap kenyeret; egyik nap bort, másik nap ecetet; egyik nap disznóhúst, két napon át ürühúst."

V-lland-prba.docx

Beküldve - -

A pilum és a lándzsa közti külünbség

A pilum a nehéz gyalogság hajító fegyvere volt.Nehéz,katonai hajítódárda, 1,5 méter, közel 1 méteres nyársszerű fémheggyel. A két rész találkozásánál általában egy fa csapot helyeztek el, amely a becsapódás pillanatában eltört, így az ellenfél nem tudta visszadobni a dárdát a légiósokra. A pilumok különböző súlyúak voltak, a könnyebbet valószínűleg nagyobb távolságra dobták. Miután eldobták, karddal rontottak rá a megsebesült ellenfélre.A pilum a gall invázió idején tett szert jelentőségre. Súlya kiváló átütőerőt biztosított számára, a hosszú vasszár pedig megakadályozta a levágását. Caesar a 13-25 mm vastag tölgydeszkából és bőrből készült gall pajzsokat átütő pilumokat említ. A pilum súlyától lehúzott pajzs használhatatlanná vált. Caesar megemlíti, hogy a gallok elhajigálták az így elnehezült pajzsaikat, és inkább nélkülük harcoltak. A vékony vasszár emellett a becsapódáskor meg is görbült, így lehetetlenné vált a visszahajítása.A rómaiak egyre szélesebb körben használták őket, és először a hastati, majd a principes alakulatokat, Marius korára pedig az egész legiót pilumokkal szerelték fel. Minden legionarius két pilumot hordott, amelyek közül az egyik vékonyabb és könnyebb volt, mint a másik. A velites egy kisebb, verutumnak nevezett hajítólándzsát hordtak, amelyet rendszerint hajítóhurokkal (amentum) láttak el. A Kr. u. III. századra a rómaiak főbb ellenségei már lovasok voltak, így a pilumot felváltotta a lovasság elleni harcban jobban használható lándzsa. Vegetius a plumbatát, az ólomnehezékkel ellátott hajítólándzsát is megemlíti, aminek hatótávolsága meghaladta az összes hajító-lándzsáét.

A lándzsa is ,a pilumhoz hasonlóan harcieszköz volt,amelyet a rómaiak fejlesztettek ki.Mindkettőnek hosszú nyele volt ,viszont a pilumnak a hegye megközelítette az 1 méter hosszúságot,míg a lándzsa hegye alig volt pár centiméter.Az első lándzsákat elsősorban nem harcieszköz céljából használták,hanem vadászatra, halászatra, a föld alatt található növényi részek kiásására.Később rájöttek,hogy harcolásra is kiváló fegyver lehet az ellenség ellen.Ezzel szemben a pilum (amelyet sokkal később alakítottak ki) kizárólag csak harcolásra volt használva. 

pilum.docx

Beküldve - -

Római légió és a segédcsapatok 

A segédcsapatok katonái, mikor a harcba küldik őket, különféle seregekből érkeznek és így nincsenek összehangolva sem fegyelmezettség, sem katonai ismeretek  tekintetében. Más-más harcszabályok, fegyverhasználati gyakorlat van közöttük érvényben. Természetes tehát, hogy nehezebben jutnak győzelemre. Nem tudják egyöntetűen teljesíteni a parancsokat azok, akik megelőzőleg nem voltak kiképezve.

Ha viszont ezeket a csapatokat rendszeres és sokoldalú gyakorlatozással csaknem naponként edzik, nem közönséges módon segíthetnek. Mert a segédcsapatokat mindig könnyűfegyverzetűek gyanánt csatolták a légiókhoz a harcrendben, úgy, hogy a harcban inkább támaszul, mint élvonalbeli segéderőként szolgáltak.

A teljes számú cohors-szal rendelkező légió azonban, amely a nehézfegyverzetűeket hasonlóképpen a  egyetlen anyakönyvben egyesíti; amely összeforrottan  dolgozik a tábor erődítésén, képez harcrendet, harcol és nem szorulván semmiféle külső támaszra, minden szempontból tökéletes: ez a légió bármilyen ellenséges tömegen felül szokott kerekedni. Bizonyítéka ennek a római nagyhatalom, amely légióival annyi ellenséget győzött le, amennyit éppen akart.

RMAI-LGI-S-A-SEGDCSAPATOK.docx

Beküldve - -

A mi csapatunk támogatja azokat a programokat, melyek a római lelőhelyek népszerűsitését gyakorolják. Fontosnak tartjuk ,hogy fennmaradjanak ezek a területetek, mivel egy csodálatos elveszett civilizációt ismernénk meg a lelőhelyek megőrzősével.A feltárt ,illetve feltárásra váró táborok meg egyéb ókori leletek egy remek képet adnak a régi világról, az emberek mindennapjaikról. Kiváltképpen dijazzuk a mikházai Római Fesztivált, mely esemény kitűnően tükrözi az elfeledett multat. A megszervezett programok szemünk elé tárják egy katona felkészülését a harcra,betekinthetünk az ókori mesterségek világába.Az ókori civilizáció szerintünk az időszalag legcsodálatosabb része, mivel jóformán ott kezdődött a vidám,eseményekben dús élet. Ezek az információk viszont az ásatások nélkül ma nem lennének a birtokunkba, ezért ahogy a szövegünk elején is megjegyeztem, úgy most is kiemelem, hogy elengedethetetlennek tartjuk a múlt feltárását. Szerintünk a múlt minden embert érdekel, legalábbis mindannyian kötődünk hozzá. A múltból jöttünk, onnan fejlődtünk napjainkig,és fejlődni fogunk.

A-rmai-lelhelyek.docx

Beküldve - -

b2ap3_thumbnail_karikatra.jpg

"Minden út Rómába vezet."

Kép letöltése

Beküldve - -

Beküldve - -

Beküldve - -

• Castrul roman de la Cigmau - Geoagiu jud. Hunedoara
Fontosnak tartjuk mivel az itt talált pénzérmékből a történészek megállapitották,hogy ez a castrum i.e100-250 között folyamatosan működött.
• Castrul roman - Bologa
Fontosnak tartjuk ezt a lelőhelyt, mivel ez a legrégebbi lelőhely Romániában, 106 óta létezik.
• Sarmisegetusa Ulpia Traiana
Fontosnak tartjuk mivel Sarmisegetusa Ulpia Traiana volt Dacia fővárosa.
• GERMISARA - Dambul romanilor - baile romane
Fontosnak tartjuk mivel ez a hely bizonyitja hogy a római katonák tényleg fürödtek és tényleg léteztek termál vizek , amelyeknek tulajdonuk a rómaiak voltak.
• Castrul roman Potaissa (Turda)
Fontosnak tartjuk mivel a legnagyobb légiós tábor ami a leghosszabb ideig működött Dacia területén.

lelohelyek.docx

Beküldve - -

Beküldve - -

Reggel felkelt, megmosdott és indult a Colosseumba, hogy egy kicsit szórakozzon. Megnézett egy-két csatát, és már is indult tovább. A következő megállója a kocsma volt, ahol a katonatársaival találkozott, és közösen borozgattak, amíg a pénzük el nem fogyott. Ez eltarthatott estig is, de ezen egyetlen szabad katona sem mérgelődött.Ha hamarabb végeztek, akkor elmentek a fürdőbe, ahol megbeszélték az elmúlt idő eseményeit. Mikor mindezzel végeztek hazamentek a feleségükhöz, és vele töltötték az éjszakát.

A-katona-napja.docx