Aurelianus lányai

Beküldve - -

Potaissa a rómaiak kirában Torda neve. A Legio VII. Claudia Traianus idejében alapította mint vicust s itt is maradt a római tartomány teljes szervezésének befejezéséig. Bélyegével ellátott téglák gyakran kerülnek elő a romok közül. Távoztával a Legio XIII. Gemina látta el az őrséget s ehhez 211-222 közt a cohors lingonum Antoniana s a Numerus Palmyrensium szolgált segítő csapatul. (Torma Károly szerint 193-tól Dácia feladásáig a Septimius Serverus által Dáciába rendelt Legio V. Macedonica látta el az őrséget.) E város volt a limes dacicus felső szakasza védelmének alappontja.

Napoca római város Daciában a Peutinger-féle táblából ismert út mentén, mely Apulumot (Gyulafehérvár) Porolissummal (Mojgrád) kötötte össze.
A távolság rajta Potaissa (Torda) és Napoca között 24 római mérföld s körülbelül ugyanennyire fekszik Kolozsvár Tordától. A Kolozsvárnál elfolyó Kis Szamos is be van jegyezve a tabulába, melyen a római út Napocánál átment. Hogy Kolozsvár helyén állott Napoca, bizonyítja végül négy, Kolozsvárott talált felirat a római város nevével.
A feliratokban rendszerint rövidítve Nap alakban fordul elő a város neve; egészen kiírva találjuk egy Roma városin, egy Lambaesisből (Africa) valón s az ajtoni mérföldmutatón.

A 109/110. évek egyikéből származván, abból az időből, midőn Trajanus császár Daciát provinciává szervezte, Napoca is szükségkép Trajanusnak köszönte városi eredetét. Mindjárt kezdetben jelentékenyebb helynek kellett lenni, mert Potaissa (Torda) mint falu (vicus) hozzá tartozott. Egy régibb felirat szerint Napoca azonban csak 139–161 között lett municipiummá. Napocát Hadrianus császár (Kr. u. 117–138) emelte municipium rangra.

Mint colonia három ízben viseli Napoca az Aurelia melléknevet, a CIL III 7726 = 963 (Karácsonfalva), 912 (Torda) és VI 269 (Roma) feliratokban. Eszerint ehez a ranghoz már Marcus Aurelius (Kr. u. 161–180) alatt juthatott, vagy ha nem alatta, úgy legkésőbb fia Commodus (Kr. u. 180–192) alatt.
Porolissum egy ókori római város volt Dacia provincia területén, a stratégiai fontosságú Meszesi kapu közelében. Ma Romániában, Erdélyben,Szilágy megyében, Zilahtól 8 km-re keletre, Mojgrád és Zsákfalva között találhatók maradványai.

Porolissum városa mint katonai tábor Traianus dák háborúi ideje alatt a bennszülött dákok kereskedelme révén gyors növekedésnek indult és i. sz.124-ben már a tartomány fővárosa lett Dacia Porolissensis néven.

A Római Birodalom uralma Erdélyben e vidéken i. sz. 101-től 274-ig tartott Dácia néven, amely három részből állt: Dácia Porolissensis, Dacia Apulensis és Dácia Malvensisból. Az első provincia, Porolissensis, a Kolozsvártól északra eső területet foglalta magában, mely vidéknek központi városa Porolissum volt, mely egy nagy vidék ahol a XIII. legio (gemina), annak eltávozása után pedig az V. legio (Macedonica) állomásozott, rajta kívül még három nagyobb csapat (ala, cohors) is. Egy légió a segélycsapatokkal együtt 13.000 katonából, és a nagyobb csapatok 3000–4200 emberből álltak ebben az időben.

Brucla római község Daciában, a tabula Peutingeriana szerint 12 római mérföldre feküdt Apulumtól s ugyannyira Salinae-Felvincztől, mely távolságoknak Nagy Enyed felel meg. Jelentőségét kétségkívül a szomszédos aranybányavidéknek köszönhette.

A közeleső Fel-Gyógyban talált egy felirat (CIL III 941) szerint már Trajanus idejében alkottak Bruclában a bányabérlők collegiumot, melynek magistere a császár üdvéért Juppiternek oltárt emelt. Magától a helytartótól ered a másik felgyógyi (CIL III 940) felirat 158-ból s ugyancsak a császár üdvéért szól.

Ellenben a helytartó, P. Furius Saturninus tiszteletére készítette 161-ben az oltárt (CIL III 943) P. Aelius Maximianus, kit a felirat a colonia decuriójának nevez, de ez jóllehet a követ Nagy Enyeden találták, nem vonatkozhatik Bruclára, mivel az Már Antonius Pius császár óta elvesztette jelentőségét s aligha kapta meg a városi jogot. Hasonlókép a Nagy Enyedről származó CIL III 942 feliratban említett II vir coloniae is minden valószínűség szerint Sarmizegethusa tisztviselője volt.

Sarmizegetusa (Ulpia Traiana Sarmizegetusa) Csak egyszer említi névleg, midőn arról értesít, hogy Trajanus, miután Decebalusszal békét kötött, és helyőrséget helyezett el. A többi helyeken egyszerűen királyi székhelyről (ta basileia) van szó.

Neve a latin feliratokban leggyakrabban Sarmizegetusa alakban fordul elő; az eltérések lényegtelenek

A tabula Peutingerianán Sarmizegetusa Tibiscumtól Kelet felé 37 róma mérföldre fekszik, a mely távolságnak körülbelül megfelel a Hunyad megyében fekvő Várhely falu. De minden ókori földrajzi adat hiányában sem kereshetnők másutt Sarmizegetusa helyét mint Várhelyen. Mert hogy ott kellett Sarmizegetusa-nak állani, igazolják a Várhely területén található terjedelmes épületmaradványok, a már napfényre került feliratos kőemlékek; köztük sok olyan darab, melyeken Sarmizegetusa neve olvasható.

Sarmizegetusa megtartotta régi jelentőségét a római korban is. Mint a volt dacus királyvárosba bizonyára a legnagyobb számmal özönlöttek az új telepesek, úgy hogy már Trajanus alatt egészen római városnak kellett lenni. Mint a CIL III 1443 feliratból tudjuk, a város újjáalapítását Trajanus rendeletére 110-ben D. Terentius Scaurianus helytartó a legio V Macedonica által hajtotta végre.
Természetesen mindjárt coloniává is tette Trajanus s azzal tüntette ki, hogy az Ulpia Trajana Augusta Dacia melléknevekkel ruházta fel. Ezen többé-kevésbbé teljes nevet főképp a hivatalos jellegű feliratokban találjuk.

VII.docx

A szovátai Domokos Kázmér Iskolacsoport X.B osztályos tanulói vagyunk. A csoportot alkotó tanulók Káli Bettina, Farkas Júlia-Dorottya és Kacsó Szidónia.

Hozzászólások

  • Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.

Hozzászólás

Vendég kedd, 16 október 2018