Beküldve - -

Kedves családom!

Már 16 éve itt vagyok a sóváradi segédcsapatnál. Nagyon hiányoztok. Már annyira várom, hogy visszamehessek kedves szülővárosomba, Rómába. Nagyon kegyetlen ez a besorolás... Szétválasztja a rokonokat. Azt tervezem, ha egyszer hazatérek családot alapítok és visszavonult katonaként élem hátralevő életem.

Nagyon nehéz az itteni élet... De nem is számítottam könnyűre. Nem egy leányálom, de tudtam, hogy hova jövök. Nagy a szigorúság, kemény, nehéz gyakorlatok, itt nincs helye nyafogásnak. A csatákról ne is beszéljünk...Folyamatos a barbár népek támadása. A Birodalom hamar fel fogja adni Dácia Provinciát, mivel nem vagyunk képesek ezeket kivédni és visszaverni. A minam történt éppen, hogy őrjáratot folytattunk a közeli erdőben, mikor arra lettünk figyelmesek, hogy egy kisebb barbár sereg vonul a Castrum felé. Rögtön visszavonultunk, és riadót fújtunk. Szerencsére a további őrjáratozó csapatok is hozzánk szerveződtek egybe és így indultunk visszaverni a támadást. Nem hagyhattuk közel jönni őket, ezért sietnünk kellett. Az erdő közepén került sor az összecsapásra. Sikeresen legyőztük őket és tőlünk vagy 40 katona esett el. Mivel ezt a levelet írom, én nem vagyok köztük, az isteneknek hála. Az a legjobb, hogy vadhúsból nincs hiány és a borkészlet is tart még. Ezekmellett mulatozásból nincs hiány, de azt is csak csínján, mint mondtam, nagy a szigorúság. Néha szabadidőmben a fegyverkovácsnak segítek fegyvereket, páncélokat javítani és újakat készíteni. Mikor jól végzema rám bízott munkát még aranyat is kapok. Főleg egy ilyen összecsapás után sokan jönnek páncélt javíttatni. Amikor nincs harc és őrjárat akkor más feladatokat kapunk. Mi kell beszerezzük a tüzifát, vadászni szoktunk járni és az építkezésben is van részünk. Szabadidőmben, amikor semmi dolgom nincs, akkor pihenni szoktam, hogy megújult erővel kezdjem a következő szessziót. A kiképzések nagyon nehezek és intenzívek. Emiatt sok a sérülés is. Még egy pozitívum, hogy egy nagyon jó orvos van itt a táborban.

De lépjünk tovább. A tábort és a körülményeket már leírtam. Emlékeztek még arra a gyerekkori barátomra? Őt is ide sorolták, a múlthéten került ide. Nagyon örülök neki, azt hittem többé soha nem látom. Legalább egy ismerős arccal találkoztam. Már nagyon várom a találkozást veletek, a testvéremmel és a régi barátaimmal. Ha hazamegyek egy nagy összejövetelt csapok. Ha megkapom a birtokomat és visszavonult katona leszek, hatalmas nyugdíjjal egy családot szeretnék alapítani. Eggyütt élnénk majd, békességben, egészségben. Ez minden álmom, de egyszer valóra fog vállni.

Válaszotokat várom vissza, amelyben leírjátok az életeteket és a jelenlegi politikai helyzetet. Addigis az istenek veletek. Nagyon sok szerettettel küldi fiatok, Caelianus Maximinus 

Dácia Provincia, 124                                                                                                                                                                                           Caelianus.

Beküldve - -

Dácia, Kr.u. 130. aug.9.

Hőn szeretett családom!                                                

      Megkaptam szomorú levelüket, sajnálattal olvastam azt, hogy meghalt nagybátyám. Furcsáltam is az újabb levelet hisz édesanyám az előző telihold alkalmából írt legutóbb, melyben írt nagybátyám lázáról is. Sajnálattal hallom , hogy az alig nyolc éccakával ezelőtt küldött levelemet már nem olvashatja el, nagyon sajnálom, hogy nem búcsúzhattam el személyesen is nagybátyánktól . Bűntudatom van, amiért nem lehetek ott és támogathatom önöket ezekben a nehéz időkben. Szívélyes részvétemet nyilvánítom az özvegynek.

     Most az előző levél óta történteket fogom önökkel megosztani. Utam, ahhoz képest,hogy milyen nagy távolságot kellett megtennem, elég hamar véget ért, szerencsére és még csak lábamat sem sértette fel a saru .

A visszaérkezésemkor döbbenten tapasztaltam, hogy az újonnan érkezett katonák csak két teliholdnyi kiképzésben részesültek . Az itteni kiképzés korántsem oly nagy erőnlétet igénylő , mint a miénk nyugaton. Én a magam 18 évi kiképzésével melyet apám végzett még kezdőnek számítok. Talán eme felkészítés elég is, ugyanis egy itteni katona életében kevés harcban kell megmérettetnie magát. Leginkább a táboron belül folytak a tevékenységek, ez számomra óriási dolog, és megtiszteltetés ugyanakkor. Olyan fegyverekkel harcolhattam , amiket csak nagy csaták esetén adnak a tapasztalat nélküli katonák kezébe, mint például a támadó fegyverzetünk ,  gladiusból ,azaz rövid kardból,  pugioból, tőrből illetve  pilumból, hajítódárdából áll. Védekezésre a scutumot használtuk, ami egy téglalap alakú fa pajzs, fém pajzsdudorral. Páncélzatunk a lorica volt és sisakunk pedig a galea vagy cassis volt. Ahogy az előző levelemben is írtam nemrég egy csatában vettem részt.Megtisztelve érzem magam, hogy egy megnyert csata résztvevője, katonája lehettem.  Nagyon elcsodálkoztam azon, hogy az idősebb katonáknak milyen fizikai erejük van és, hogy mennyire hősiesen és odaadóan tudnak harcolni.

A pharsalusi harcot Mars segítségével sérülések nélkül túléltem és elkezdtük  az itteni újoncok továbbképzését . Nagy fizikai munkát vett igénybe, de lassan hozzászoknak majd .

      Megtudtam ,hogy én a limitanei kötelékbe lettem sorolva,ahol a 25 év a kötelező szolgálati idő maradékát fogom tölteni és nagyon sok szabályt kell betartanom ezek alatt az évek alatt. A szabályok között van az is, hogy a szolgálati idő alatt hivatalosan nem nősülhetünk meg,viszont én egy olyan személyt ismertem meg a táborban,aki ezalatt a húsz év alatt titokban családot alapított, fiát pedig bevették és kötelezték a haza védelmében való harcra, szolgálatra.

Jómagam nem gondolkodom azon, hogy törvénytelen házasságot kössek, és esetleg gyereket vállaljak, mivel nem akarom kitenni fiam ekkora megpróbáltatásoknak,mint amiben én részesülök. Nem szeretnék a szabályok ellen sem fordulni.

A ruházatomról csak annyit mondanék, hogy tunikát, köpenyt és körgallért kell nagyrészben hordanom. A tunika viseléséhez övet kell tennem és a bakancsom talpa szegekkel van kirakva, ami furcsa hangot ad,amikor járok. Az időjárás nem túl kedvező , így nem járhatunk szandálba meg khintónba , helyette nehéz saru és vastag bunda óv minket a széltül és hidegtül.

Az elemózsiánk nem a legjobb, amit a helyiek minden mellé fogyasztanak az a kenyér. Abból adnak is eleget,  mellé, ha szerencsénk van húst is adnak. Most visszasírom én a kend főztjét édesanyám. Amit kéd művelt az ízekkel az művészet. Maga Ceres istennő is megirigyelné kegyed főzőtudományát. Talán aki ezeken az ízeken nevelkedett az biztos szereti ezt.

Találkoztam a táborban egy emberrel, Appiussal, aki a szomszéd falunkban lakott. Vele barátságot kötöttem. Neki két év van hátra a szolgálatból és esküt tett nekem, hogy meglátogatja szeretett családomat ha szerencsésen hazaér. Ajánlanám őt nővérem figyelmébe. Mérhetetlen bátorságról tesz tanúbizonyságot minden csatában. Nevét és történeteit itt mindenki ismeri. Apja jómódú kereskedő. Tisztelt apám ön is kedvelné. Jobban illene a családba, mint az a semmirekellő Fuscinus. Én nem tudom mi vonza nővéremet abban a férfiban , de ha megismerné barátomat biztos kinyílna a szeme. 

     Kedves családom emberi szavakkal nem lehet kifejezni, mennyire hiányoznak nekem. Hiányzik apám bölcs tanácsa, anyám nyugtató ölelése, nővérem vidám mosolya és kisöcsém önfelett, gondtalan játéka. Könny szökik a szemembe, ha arra gondolok, hogy mennyi hosszú esztendőt kell kedves családomtól távól töltenem. Szégyenlem , hogy könny szökik a szemembe , de ez történik, ha arra gondolok, hogy nem búcsúzhatok  el szeretteimtől , ahogy nagybátyámtól sem tehettem. Ezért minden levelembe úgy búcsúzok el, mintha az utolsó levelem lenne. Nem tudhatom, hogy mit hozhat a holnap és hogy látom önöket még. A világon legjobban a családomat szeretem és értük harcolok minden nap. Az összes isten és istennő tartsa meg kédtek egészségben és boldogságban. 

Szeretett fiuk
Marcus

Beküldve - -

Kedves Minerva!

Szerelmem,nagyon hianyzol,nelkuled minden napom olyan mint a sotet eg csillagok nelkul. Ha itt lennel a Menyorszag kapui nyilnanak meg elottem.Nagyon nehez itt az elet a Sovaradi segedcsapattaborban,de vannak szabadnapjam is,amikor nem kell annyit gyakorolnom.

Estenkent a fiukkal kartyazgatunk,szorakozgatunk,regi notakat zengunk,de kikapcsolodas csak akkor lenne , ha itt lennel a karjamiban es ujra ereznem edes csokjaidat , melyek az egbe emelnek . De nagyon hianyzik edesanyam , es remelem meg kijar megboldogult apam sirjahoz , es ejt meg erte nemi konnyet.Remelm meg melatogatod noverem , es jatszadozol kis unokahugommal , az aranyhaju Eleonoraval kinek tekintete a csillagokat tancoltatja meg.

Nagyon nehez az elet itt a segedcsapattaborban , sokat dolgoztatnak minket , igy fizikailag nagyon legyengultem , de radgondolva megtudok kuzdeni minden nap a nehezsegekkel. Az etel nem olyan jo , mint a te fozted, de ehes has nem valogat.Megennek egy jo disznosultet ugy ahogy te keszited , jo szaftosan es gazdagon fuszerezve.

A napokban,az egyik ejjel,baratom Junventus nem birta a gyurodest es megprobalt megszokni,at a sovenykeritesen ,de az orok elkaptak es agyonvertek. 

Isten aldja orok Septimius Severust , hogy feloldotta az Augustustol szarmazo torvenyt,hogy nem hazasodhatunk.Alig varom,hogy megkapjam a diploma militarist,hogy vegre felesegul vehesselek , es romai polgarjogot kapunk.
Sokat gyakorolunk , hogy esetleges haboru eseten felkeszultek legyunk.

A gyakorlatozas idelyen fejlesztjuk szakertelmunket es fegyelmezettsegunket. Altalaban nem tul sok idot toltunk az egysegnel,helyette inkabb a taboron beluli es kivuli szolgalatra vagyunk beosztva. Napkozben katonai-tunikaba jarunk,ami terdig er,es a derekanal egy ovvel van osszefogva. Erre felveszunk egy koppenyt es egy korgallert.Labbelikent bakancsot hasznalunk , amit caliganak hivunk es erdekes hangot ad ki. Gyurus pancelingben gyakran terdnadragban es ovalis pajzsal a kezunkbe harcolunk. 

Kezdek aggodni , mert 2 hettel ezelott katonak erkeztek ,es kulfoldieket csak kulonleges esetekben,polgarhaboruk eseten hoznak a legioba.Eleg siralmas , hogy micsak 25 ev szolgalat utan kapjuk meg a polgarjogot. Napjaink a laktanyaban mulnak el,nekem eleg szokatlan a katonai tamaszpontokon talalhato zsufoltsag,mert ugyebar egy kevesbe nepes provinciabol erkeztem .En egy erodbe vagyok elhejezve,de van ennel nagyobb meretu tamaszpont is. A taborhelyben talalhato korhaz ,muhely,principia,barakkok,praetorium,magtar es latrina.A mi erodjeink kicsinyitett valtozata a legiosok tamaszpontjainak.Alaprajzuk lenyegeben megegyezik a nagy erodokkel. Noha mi idonk nagy reszet szemelre szabott feladataink teljesitesevel toltjuk az egyseg kozossegi eletet is el.a laktanyaban a nap feltehetoen altalanos sorakozoval es nevsorolvasassal kezdodott.Mindig egy magas rangu tiszt kihirdeti a napi parancsot,a principia tribunusi emelvenyerol.A nap folyaman meg szokott lenni szemle,melyek vegeztevel a resztvevok visszatertek a rendes szolgalatba. A nap folyaman az egesz tabor teruleten orsegvaltas tortenik valamint uj napi jelszo kerul kiosztasra.Mindennek igen komoy szertartasa volt. Fontos esemenyekrol kulon szemlek alkalmaval emlekezunk meg.Az isteni unnepeket tartjuk,illetve januar 7-en esedekes a leszereles is. Ezeket mind nehez vegigcsinalni nelkuled.Annyira hianyzol,hogy jobban faj minden veres sebnel.Mit nem adnek,hogy ujra lassam azokat a kek szemeket ,hogy ujra elvesszek bennuk,mint kis hal az oceanban,mit nem adnek azert,hogy csak egy szivdobbanasod halljam,ami tudom csak ertem dobog es ami nyugalmat hoz testem minden porcikajaba. Feltelek,hogy bajod esik,mert azr soha nem bocsajtanam meg magamnak,de tudom eross vagy es mindent kibirsz.

Soha nem fogok ugy szeretni mas lanyt,mint ahogyan teged,annyira szeretlek,hogy ez mar kinzas,de ez a kinzas a legedesebb kinzas a vilagon. Tudom konnyeket hullatsz ertem,de ne felj en hazajovok es akkor osszehazasodunk es orokre egyutt leszunk. 

A keseru napokat,rad gondolva edesitem,es erzem ,tudom hamarosan ujra karjaim kozt tarthatom torekeny derekad,s selymes arcod kezeimbe fogjam s rozsa ajkaid csokolhassam ujra. Vigyazz magadra es gondolj ram,mert en is ezt teszem eletem minden egyes perceben , nem telik egy olyan nap ,hogy nem imadkoznek erted. 

Kerlek ugyelj edesanyamra es noveremre s az o aranyhaju tunderkejere. Szeretlek es soha ne felejts el,az eltesse benned a remenyt,hogy a szerelmem tulkel akarmilyen foldones az dobogtatja meg szived,s a te szerelmedaz en szivemet. Orokke szeretni foglak. 

A te harcosod, Nero!
Sovarad

Beküldve - -

Kedves szüleim!

Nagy örömmel tölt el, hogy megírhatom első levelem, amelyet könnyek között és remegő kézzel írok. Be szeretnék számolni katona életem eddigi történéseiről.

Szokatlan nekem ez a távollét, de még nehezebb a nehéz páncél viselete. Amint megérkeztünk tábort vertünk fel és imádkoztunk Árész istenünkhöt és megköszöntük neki, hogy szerencsésen és egészségesen ide segített. Kevés pihenés után nagy munka várt ránk. Három felé osztották csapatunkat. Az első csapat Marosvécsre ment a második Sóváradra. A mi csapatunk Mikházára vonult és ránk várt a legtöbb munka. Árkokat és sáncokat ástunk, majd ezen feladatok elvégzése után nekifogtunk őrtornyot építeni. Az idő gyorsan telt a mendennapi munkával és a gyönyörű táj látványával. Kevés idő alatt egy tökéletesen felépített tábort foglalhattunk el. A tábor elfoglalása után minden katona szembesült saját feladatával. Megismerkedtem egy nálam fiatalabb fiúval akivel közös  szollgálatot teljesítettünk a mikházi erőditmény tetején. Minden éjszaka ketten állunk őrséget, volt alkalmam megismerni őt. Nehezen szoktuk meg a mindennapi gyakorlatot ami a táborba való beköltözés után napirendi pontá vált. Talán ami a legnagyobb erőfeszitést igényelte a minden hónapban háromszor ismétlődő tíz mérfüldes gyakorlat amit részben futva részben pedig gyalogolva tettünk meg. Eme nehéz fealadt teljesítése után pihenőre tértünk. Minden este amikor pihenőre hajtoma fejem imádkozom Hesztiához, hogy egészségben és együtt ülhessünk ujra a családi tűzhely körül. Keveset tudunk aludni, a megterhelő gyakorlatok után a fáradtság nem akar álmot hozni a szemünkre. A küvetkező reggelt imádkozással indítottuk és utána a vívást és lovaglást gyakoroltuk. Képzeleteimet felülmúló teljesítményre köteleztek. A megszokottnál kétszeresen nehezebb feygvereket kaptunk amivel gyakorlatoztunk az igazi csatára, hogy szembesülhessünk az igazi nehézségekkel. Eme nehéz gyakorlatok után jól esne pár kanál leves és selymes kezed símogatása drága édesanyám. Az itt elkészített ételek rá sem lehelhetnek arra amit te szorgos kezeiddel főztél. Eddigi ittlétem alatt kását, gombát és vadpecsenyét ettem. Otthon a szárnyaitok alatt nőttem fel de igazán itt szembesültem a szigorral ugyanis otthon bármerre barangolhattam a határon itt viszont csak addig szabad elmenni amíg a trombitaszó hallatszik. Sőt, aki nem teljesített őrszolgálatot a t0áboron kívül nem is mehet. Itt tanultam meg azt, hogy egy mindenkiért és mindenki egyért, ugyanis csapathiba esetén sorshúzás szerint minden tízediket megbüntetik. Védelmünkért a hadvezér felel,aki életünk és halálunk sorskérédseiről dönt. Engedetlenségünket botozással a hazaárulást pedig halállal büntetik. Hiába a nehéz napirendi pontok, szökésen gondolataimat nem is forognak, hiszen pár csapattársam megpróbákt elszökni, gyávaságukért peig halál volt jutalmuk.

Nehogy azt hidjétek,hogy mindezen nehéz fizikai edzések alatt nem jut idő a szórakozásra, pihenésre. Amíg levelemet írom, addig csapattársaim  épp az ujonnan megtanított játékot játszanak amiben én is résztvettem, de mivel tudtam,hogy levelemet meg kell írnom az első kőrben hagytam magam kiejteni. Nem csak játszunk néha lakomázunk is egy egy sikeres nap dicsőségérem. A dicsősges nap végén kását, kétszersültet, húst, szalonnát, sajtot, gyümölcsöt, vadpecsenéyét és kenyeret ettünk. Majd utána kancatejet, sőrt és bórt ittunk. Hatalmas meglepetést okozott nekem az, hogy itt a bórt nem szőlőből készítik mint a mi vídékünkön. A környéken lévő gyümölcsfák gyümölcsét szedik és ebből készül a bór. Rengeteget imádkozunk Árészhoz, bízunk segítő erejében és abban hogy épen és egészségesen hazasegít hozzátok. Eddigi legnagyobb jutalmunk a fürdőzős volt, ami a táborunk mögött lévő patakban történt. Miután meguntam a fürdést, kiültem a patak partra ahol elmerengtem arcotokon és fülemben csengtek óvó szavaitok és egy gyengéd szélfuvallat megérintette testemet akár a ti bársonyos kezetek simogatása. Amíg így mélaztam arra lettem figyelmes,hogy a távolban feltűnik egy gyönyörű lány, aki vizet merít korsólyába és tovább illan. Nem volt alkalmam közelebbről megismerni de remélem közelebbről is gyönyörködhetem majd szépségében.

Remélem nem haragszotok,hogy belemerültem a mesélésbe és rólatok nem érdeklődtem. Remélem édesapám állapota nem romlott hiszem,hogy Apollón meghallgatta imáimat. Te?-drága édesanyám bírod még a munkát? Válaszleveledben mesélj az otthoni dolgokról. Bátyám megnősült már? Hugum jól van? Mesélj az időjárásról és a faluban történtekről. Kíváncsi vagyok tanítomra és arra, hogy lánya férjhez memt-e ?

Válaszotokat türelmetlenül várom és remélem minél hamarabb kezemben szoríthatom leveleteket.

Utóirat: szerető fiatok ölel és csókol benneteket Mikházáról!!

Beküldve - -

Drága szüleim,

Már izgatottan vártam a pillanatot, hogy irhassak nektek  és mikor megadatott ez a lehetőség ilyen hosszú idő után, nagyon nagy öröm töltötte el szivem és lelkem.

Reménykedem, hogy jól vagytok és minden rendben, várom hogy irjatok hogylétetekről,

A levél, amely tőletek érkezett nagy erőt és lelki feltöltődést ad és ösztönöz a  kitartásra,  mivel  minden napot a kiképzés tölti be.Végigmegyünk a minden hadseregben kötelező kiképzés nehézségein, az újoncok mustrájától kezdve, a fegyverekkel való gyakorlatozáson keresztül a formációban való menetelés, és a taktikai gyakorlatok elsajátításáig. A tipikus kiképzési rendszer magába foglalja a gimnasztikát, az úszást, a fizikai erőnlét és edzettség fokozatos felépítését, a fafegyverekkel való gyakorlatozást, a harci technikák elsajátítását, és a teljes menetfelszerelésben való meneteléshez szükséges állóképesség megszerzését,hogy hozzászokjunk a hadjáratok keménységéhez. A képzési gyakorlatok arra tanítanak meg, hogy megfelelően engedelmeskedjünk parancsoknak, amikor az egységnek a csata közbeni megfelelő formációját kell felvennie. 27 kilogrammnyi súlyt kell cipelnünk fegyvereink és felszerelésünk formájában. A csomag magába foglalja a vértet, a kardot, két pila-t egy nehezet és egy könnyűt, valamint tizenöt napi élelmet. Ezeken kívül ott vannak még az ásáshoz, és a katonai tábor felépítéséhez szükséges eszközök. A kiképzés után esküt teszünk a császárnak. Ezután kapunk egy diplomát, majd elküldenek minket harcolni az életünkért, valamint Róma dicsőségéért és becsületéért.

Ami az egészséges táplálkozást illeti, a megfelelő fehérje, zsiradék, szénhidrát, vitamin bevitel elengedhetetlen ahhoz, hogy mi katonák optimálisan el tudjuk végezni a ránk bízott feladatokat.

Leggyakrabban: gabonát, szalonnát, húst, sajtot, sót, ecetet és bort kapunk, ezek mellett fogyasztunk: kenyeret, kétszersültet, kását, gyümölcsöket, zöldségeket, halat, vadat és szinte mindent, ami ehető.

Ami a fegyverzetünket illeti , az  első napokban nehéz volt megbarátkozni fegyverzetünkkel.A pajzsokon kívül a páncélokkal és az ércsisakokkal is tündökölünk. Használunk hajítófegyvereket.

Gyakran találkozunk jutalmakkal és kitüntetésekkel.Többféleképpen jutalmazhatnak minket: soron kívüli előléptetéssel, anyagi előnyök nyújtásával és kitüntetés adományozásával. A kitüntetések neve dona vagy prima militaria.

Befejezésképpen kérlek titeket,hogy nagyon vigyázzatok magatokra,kitartást a mindennapi nehézségekhez. Rettentően hiányoztok, nagyon várom azt a pillanatot,hogy láthassalak benneteket és újra együtt legyek veletek.Amint lehetőségem lesz irni,azonnal irok és értesitelek benneteket az egézségi állapotomról valamit a kiképzés nehézségeiről.

Üdvözlettel szeretett fiatok

Beküldve - -

Kedves Édesanyám! 

Édesanyám, hogy mennek a dolgok otthon távollétem alatt? Remélem jól szólgál egészsége az egész családnak. Mikor besoroztak katonának nem gondoltam volna, hogy ilyen nehézségek fognak követni utamon. Napról-napra egyre jobban kimerültebbek, fáradtabbak vagyunk a szinte mindennapos gyakorlataink végett.

Egy közelgő háborúnak nézünk elébe, melytől igencsak tartok. A lándzsák, kardok sokaságátol csak a harc istene óvhat. Előző csatánkról drága jó anyámnak szólani nem mertem, szívének szomorúságot okozni , szeméből könnyet kiontani nem akartam. A háború lefojása alatt vált számomra teljesen világossá, hogy éltemet, lelkemet míly könnyen kiolthatja egy-egy lándzsa tűhegye, egy-egy kard pengéje.  

Talán úgy írom levelem mint egy katona ki életében utoljára önti ki szívét-lelkét  hőn szeretett édesanyjának. Ne szomorkodjon sorsom végett, ha lándzsa tűhegye éri szívemet és az lesz szívemnek végső dobogása, utolsó gondolatom is drága édesanyámhoz fog fűzni. Soha nem lesz módomban elfelejteni gondoskodó kezeit, a bajban, betegségben érettem áradó szeretetét. 

De azért ne képzelje kend, hogy itt minálunk annyira rossz a helyzet mint írtam. Minden nap egy új élmény számomra. A felettesünk igencsak jószívű, közvetlen. Akár az életemet is feláldoznám érte. 

Otthon, édes otthon! Kend karjai közt nevelkedtem, féltve őrizte épségemet, nyomonkövette lépéseimet születésemtől fogva ífjúságom kezdetéig. Itt, a katonaságban egymásnak jelentjük a családot. A csatatéren egy elvesztett barát egy családtag elvesztésével is felér. Annó azt mondták az idősek, „Fiam, a katonaság férfivá nevel”. Akkoriban nem értettem pontosan e mondat célját, nem sejtettem mi várhat itt rám. Most kezdem érteni, hogy mire próbáltak felkészíteni annyi éven át.

Mégis szívemnek talán legnagyobb szomorúságát az okozza mikor meglátom katonatársamat ki súlyosan megsebesült és valószinüleg percei vannak hátra. Ilyenkor jut eszembe amit említettem kendnek levelem kezdetén, hogy mily könnyen múlik el az emberi élet. Ha ellenségem is mégis megsajnálom, hiszen valaki őt is várta otthonában. Elgondolkodom ilyen esetekben, hogy van értelme a csatának?!Van értelme az ellenséges katona életét kioltani?!Hisz mit ártott az nekem?! Semmit, egyik katona sem ártott a másiknak még is azt a parancsot kapja mind, hogy öljék az ellenséget. Az igazi csata, a harc, az ellentétezés valójában nem a katonák közt van, hanem a két vezér közt. Akkor miért nem ők küzdenek meg?- hogy utána eldőlhessen ki a győztes? Ha tudná kend hányszor meg hányszor tevődtek fel bennem ezek a kérdések, és még hányszor is fognak.

Édesanyám, úgyfest levelemnek írását be kell fejeznem, mivel hív a kötelesség, a haza iránti szeretet. Kend pedig vigyázzon magára és írjon nekem mihamarabb, mert epedek kend levelét olvasni. De aztán ne sajnálja az időt rászánni, hogy szerető fiának örömet szerezzen. Mert bizony édesanyám mikor látom levelét, nekem az életbenmaradáshoz szükséges erőt. 

 

Beküldve - -

Tisztelt Szüleim!

Jeleneg sóváradi castrumot erősittem. Messze vagyok kis hazámtól : Cohors Prima Alpinorum gyönyörű földjétől, jellegzetes tájaitól. Hiányzik a otthon, hiányoznak önök de legfőképp Annia hiányzik. Még mindig vár rám?                               

Még mindig hű maradt az esküjéhez? Én mindennap gondolok rá. Kérem üzenjék meg neki, hogy ugyanúgy szeretem mint akkor, 20 évvel ezelőtt, mielőtt még beálltam volna a légióba.

Igen, már 20 kerek esztendeje szolgálok a római katonaság keretén belül. Jelenleg folyik a kiképzés, még fegyverszünet van. A gimnasztikát már befejeztük, utánna következett az úszás. A viz jéghideg volt, de már megszoktuk, megkellett szokjuk. Utánna pedig a fegyverekkel gyakorlatoztunk, hogy mégjobban elsajátitsuk a harci technikákat és ezek után következik a teljes menetfelszerelésben való menetelés.A kiképzések természetesen mindennaposak.

Tehát muszály edzésben lennünk, elkerülhetlen ahhoz, hogy tisztességesen védeni tudjuk a castrumot. Nem könnyű a feladatunk. De eddig még nem vallottunk kudarcot a barbár népek támadásai ellen. Sokan vagyunk, rengetegen, mint felbőszűlt bivalycsorda, támadunk ellenlábasainkra.

Édes, milyen édes a győzelem ize. Mily szent és szemet gyönyörködtető pillanat amikor felkiálthatjuk egy hosszú, véres csata után, hogy : ,, VICTORIA!!!”   Ezekért  a fennkölt, dicső percekért megéri  itt lennem, megéri küzdenem.

Nem volt könnyű  az elején, minden kezdet nehéz. Remegő kezekkel döftem  a kardot ellenfelem szivébe 100 tavaszán. Akkor ontottam vért előszőr. Napokig sőt hetekig nem tudtam aludni de ahogy nőtt a kardom által elsett harcosok száma, úgy váltam egy hidegvérű, kegyetlen gyilkossá. Ma már senkin sem könyörülök. Pokolra a barbár néppel! Megtanultuk, szükséges volt megértenünk azt, hogy ha nem mi ölünk akkor ők gyilkolnak le minket.

Elnézést a vérfoltokért! Megkellett szakittanom a levélirást, de ne aggódjatok! Véletlenűl megkarcolta a kezemet az egyik  kard a menetelés közben. Semmiség, már megszoktam!

De most végre pihenő van. Hamarosan következik a nap legjobb része a ,,cena’’.  Vacsora után pedig körbeüljük a tüzet és beszélgetünk a bajtársaimmal. Már nagyon sok barátomat elvesztettem a harcok során. Némelyékük külsejére már nem is emlékszem, csak a hangjuk , az mindig visszaköszön, a hangjukat nem tudom elfeledni, utolsó szavaik folyton a fejemben motoszkállnak.

Az éjszaka  a legnehezebb. Értelemszerűen szüntelen imátkozom Arész Istenhez. Fohászkodom azért, hogy kisérje és védje lépteimet a  harc során. Talán azért állok még itt , egyben, mert ép testemben ép a lélek is. Imák után már kissé megnyukszom és békésebben alszom el. Már kevésbé jelenik meg a halál képe az elmémben.     Elnézést a vérfoltokért! Megkellett szakittanom a levélirást, de ne aggódjatok! Véletlenűl megkarcolta a kezemet az egyik  kard a menetelés közben. Semmiség, már megszoktam!

De most végre pihenő van. Hamarosan következik a nap legjobb része a ,,cena’’.  Vacsora után pedig körbeüljük a tüzet és beszélgetünk a bajtársaimmal. Már nagyon sok barátomat elvesztettem a harcok során. Némelyékük külsejére már nem is emlékszem, csak a hangjuk , az mindig visszaköszön, a hangjukat nem tudom elfeledni, utolsó szavaik folyton a fejemben motoszkállnak.

Az éjszaka  a legnehezebb. Értelemszerűen szüntelen imátkozom Arész Istenhez. Fohászkodom azért, hogy kisérje és védje lépteimet a  harc során. Talán azért állok még itt , egyben, mert ép testemben ép a lélek is. Imák után már kissé megnyukszom és békésebben alszom el. Már kevésbé jelenik meg a halál képe az elmémben.

Nem félek a haláltól. De megigérem nektek, hogy hazatérek egyben és épségben, vigyázok magamra az Istenek is óvnak engem és tudom, hogy ti is imátkoztok értem. Már csak pár év és újra együtt lehetünk. Legfőbb célom az, hogy majd én is mesélhessek születendő fiaimnak a katonai élet viszontagságairól, nehézségeiről és szépségeiről és hogy olyan példakép lehessek egy napon, mint te, édesapám.

Tisztelettel : Siró

120. VII.13

 

Beküldve - -

Salve öcsém,

Hogy megy sorod drága Orgetorix? Remélem nem apadtak ki Aquitania hűvös forrásai. Ígéretemhez híven beszámolok neked a katonaságban megélt eddigi élményeimről.Édesanyánk hogy érzi magát? Add át neki üdvözletem, közöld vele, hogy a tábori élet jobb, mint az otthoni. Élelmet, ruházatot és megfelelő fegyverzetet biztosítanak, emellet rendszeresen kifizetik a zsoldunkat is. 

Tavaly volt egy összecsapásunk a barbár dák hordákkal, engem pedig az első sorba osztottak be. A csatában a centurio mellett küzdöttem, aki a harcot követően beneficiarusnak nevezett ki. Ennek köszönhetően mentesültem a nehéz feladatok alól, mint például az éjszakai járőrözés. Most már több feladatom van, de ugyanakkor a zsoldom is megnövekedett. A pénzem nagyrészét félreteszem, csak borra és lányokra költök. Időm nagyrészét arra szentelem, hogy az újoncokat kiképezzem. Célom, hogy fegyelemre szoktassam őket. Napi rendszerességgel tartunk hadgyakorlatokat.

Egy ideje a kihágások megtorlása is az én feladataim közé tartozik. Számtalan gall honfitársamat kellett megkínoznom, ez nagy szomorúsággal töltött el. Ilyenkor könnyen úrrá lesz rajtam a római gyűlölet és a honvágy. Időnként eszembe jut népünk dicső hőse, Vercingetorix, aki bátran kiállt szabadságunkért. Gyakran elképzelem, milyen lehetett az akkori gallok mindennapi élete. Egy nemes cél érdekében a legszebb harcolni. Erre gondolva, szánalmasnak tartom azt, hogy zsoldért és anyagi javakért harcolok Dáciában a rómaiak parancsát követve. Remélem nem ítélsz el öcsém, hiszen tudod, hogy a családért teszem.

Nemrég fejeztük be a fürdő építését, a katonák nagy örömére. A segédcsapat tagjai szabadidejükben kedvük szerint tartozkodhatnak ezen a helyen. Az időnk nagyrészét a táboron belül töltjük, mivel Traianus győzelmei után a dákok nem merészkednek a mi fennhatóságunk alá tartozó területekre.

Mi gallok kevesen vagyunk, a sereg nagyrészét Itureából származó íjjászok alkotják. Ők remek harcosok, már többször bizonyítottak a csatatéren. Szegény édesapánkra emlékeztetnek, aki Vercingetorix oldalán küzdött a római elnyomás ellen. Ha látná, hogy népe a római oldalon harcol, valószínüleg szégyelné magát. 

Néhány nappal ezelőtt konfliktus alakult ki a lovasság és a gyalogosok tagajai között, mivel a cohors equitata zsoldja jelentősen nagyobb, megegyezik egy légionárius bérével, a nézeteltérést végül a centurio oldotta meg. Ezeket a kisebb összetüzéseket kivéve a táborban béke és egyetértés honol. Traianus végzetes hadjárata után a dákok nem bocsájtkoznak nyílt csatákba, így a katonák élete nyugodt, nem kell félnünk a barbár támadásoktól.

Kedves Orgetorix, még 7 évem van hátra a szolgálatból. Ha hazajutok elég denariusom lesz ahhoz, hogy birtokot vegyek, és egy kisebb gazdaságot irányítsunk. Kérlek addig is vigyázz anyánkra, segítsd őt a mindennapi teendőkben. Remélem levelem épségben megérkezik!

Dum spiro, spero.

I.-heti-level.pdf

Beküldve - -

levl_20131123-185257_1.txt

Drága Arria !

Egy hónap alatt ez az elso alkalom,amikor levelet irhatunk.Élni szeretnék a lehetoséggel és megtudni,hogy hogy vagy. Minden rendben odahaza? 

Nagyon hiányzol már,minden este rád gondolva alszom el,remélem minél hamarabb haza engednek,akár csak egy pár napra is,hogy karjaimban érezhesselek.

Remélem te is rettento izgalommal vársz haza.

Velem minden rendben, ne aggódj.Kissé kemények az itt töltött napok dehát nincs mit tennem,megszoktam már.Minden egyes reggel pirkadatkór ébresztenek, nagy hangszerekkel és muzsikával amilyen odahaza nem létezik.Társaim kicsit sem olyanok mint én,sem kinézetbol sem lélekbol.Nagy ,magas,sisakos férfiak.

Tisztelem s becsülöm oket vitézségük,bátorságuk s nagy szívük miatt.A minap azon elmélkedém nem tudnék e valamilyen módon kiszökni innét, rabnak érzem magam ezen a helyen,nélküled meg elveszett vagyok.

Az istenek lássák lelkemet de legyengültem ,nincs mi éltessen hacsak nem láthatlak gyönyöru rózsaszálam.Nem is panaszkodok tovább kedvesem, hiszen nekem is néha kijut a jóból,mikor ugyanis cimboráimmal ellopózunk a bikaviadalokra..Összegyul egy falunyi ember és nézik amint két nagy ökör méretu állat „civakodik”.

Ezek addig viszakoznak egymással  amíg egyik ki nem fújja az utolsó lélegzetét is magából.Eztet nevezik itt taurokathapsziának.Reggel,ientaculum idején általában kenyérrel és bogyókkal,sajtal táplálkozunk.Remélem nem bajlódnak sokat a levél eljuttatásával és minél hamarabb megkapod.

Ha teheted, ne késlekedj a válasszal,s ahogy tudsz gondoskodj apjokról,testvéreidrol.Mivel szülotlen gyermekként nevelkedtem,oly annyira szívelem oket, mintha csak saját szüloim lennének.S férfinép közül igencsak jól nézd meg, hogy kivel diskurálsz,ha várni rám nem éri,olyant válassz lelki társadúl,ki jól eltart majd, s nem fukarkodik jóléteddel.

Ha netán,halálos sebet ejtenék rajtam affér során,sose csüggedj miattam ,menj férjhez,légy asszony,szulj gyermeket.Ne aggódalmaskodjál.

Bízz bennem s az Úrban.Ígérd meg nekem,hogy így fogsz cselekedni. S mikor majd eljön a te idod,és halálos ágyadon fekszel,vidd a sírba a szerelmünket, senki se tudjon róla,ha be nem teljesülhet.Ha az égiek megadják azt a kegyelmet,akkor talán már fél év múlva láthatom azt a mélyen csillogó zöld szempárt, ami annak idején rabjává tett.

Hogy feltételezett kíváncsiságodnak eleget tegyek,mesélek az itteni napi tennivalókról.Én egy cohorsba kerültem,egy gyalogos csapatba.

Érdekes,hogy milyen dolgok megtanulására késztetnek.Fokozott a fegyelem,akinek toprongyos életében nem volt alkalma lovagolni azt itt keményen hajtják, úszni tanítanak és megtudtam azt is,hogy nem mindegy miként használjuk a különbozo fegyvereket,szúrva vagy vágva sebezünk-e.

A felkészülések során vigyázok magamra,ne nyugtalankodjál e végett.S ha mégis megsérülnék,a cohors gyógyítói kezelésbe vesznek.

Bajtársaimmal együtt lélekpróbáló feladatok sorainak vagyunk kitéve,de eronk és elszántságunk felülkerekedik a mindennapos nehézségeken.

Fejünket cassis,testünket lorica védi.Várom szolgálatom végét,amikor az auxiliában eltöltött 25 év  elbocsájtási okmányt kapok és attól kezdve római polgárjogot is.

Végezetül,szeretném ha tudnád,és jól megjegyeznéd,hogy sohasem felejtelek el,bármi is történjék !

Szeretném,hogy miután elolvasod ezt a levelet, ne tartsd meg emlékként,dobt tuzbe,áztasd vízbe.Mindegy,mit teszel vele,csak tuntesd el.

Ne feledd : Szerelmünk féltett,rejtett de legfoképpen a kettonké,csak a miénk ! 

 

Vigyázz magadra, légy a rászorulók gyönyöru orangyala.

Szeretlek,

légiós szerelmed, Caesar !

Beküldve - -

Várad,

257. IX. 4.

 

Drága Édesanyám! 

Ó, kedves, kis Édesanyám… Nagyon hiányoznak. Mi történik odahaza?  Hogy szolgál az egészségük?

Én megmondom, őszintén kissé ramatyul érzem magam. Nagyon hosszú volt az út idáig. Kimerültem. De sikeresen megérkeztünk. Viszont el kell, hogy mondjam, hogy nagyon gyönyörű errefele a táj és kellemes az idő is.

A helység neve Várad, azt mondták a többiek. Az ittlevő Castrumról kapta a nevét. Érdekes helynek tűnik.

Átestem a besorozáson, kissé megrázó volt. Ahogy ígérték odahaza, gyalogos katona lettem. Bár ne ígértek volna semmit, bár maradhattam volna veletek…

Hiába próbáltam én mindent megtenni, hogy ne kerüljek ide, nem jártam sikerrel. Pedig milyen jó ötletnek tűnt elbújni a kemencébe. Azt hittem nem fognak megtalálni. De Cezar kutyánknak köszönhetően sikerült. Magyarázhattam én nekik, hogy szegények vagyunk, és egyedül nem tudja ellátni a háztartást és gondozni Édesapámat is, ki már az utolsókat rúgja, azt mondták, „az egészséges legényembereknek kötelességük hadba vonulni, mert az állam érdeke megkívánja, ez parancs és nekünk teljesítenünk kell a parancsot”. Szegénység, szegénység, nem kellemes dolog, nem akartalak önszántamból otthagyni, de nem csak magát kellett, hogy otthagynom, hanem ott maradt az én szépséges kedvesem is, a drága Arely, ki, mint ahogy a neve is jelenti, megígérte, hogy megvár, míg letöltöm a 25 év katonaságot és addig hűséges lesz hozzám, szeretni fog és amint tud levelet ír nekem. Egy angyali teremtés. Képzelje drága Édesanyám. Amint ideértem nem volt alkalmam rögtön kipakolni holmiimat. Jelentkezni kellet a tisztnél. Csupán este sikerült odáig eljutnom, hogy azt a néhány holmit, amit futtában Arely összeszedett, most kipakoljam. Akkor még nem tudtam, milyen meglepetés vár majd rám. Épp vettem elő a borotválkozó felszerelést s a kabátomat, mikor a kettő közül kiesett egy levél. Fogalmam sem volt, hogy mi lehet benne, azt meg pláne nem tudtam, hogy ki írhatta. Ezért leültem, s nekifogtam olvasni. Bár ne tettem volna. A gyönyörű Arely keze írása volt benne. E levélben közölt velem egy jó hírt, ami abban a pillanatban inkább egy fájdalmasan szomorú hírként ért. Azt írta az én kedvesem, hogy már nem tudja takargatni, nemsokára nektek is meg kell, hogy mondja, de elébb nekem akarta a tudtomra adni azt, hogy babát vár. Mily kegyetlen a sors, hogy éppen így kellett megtudnom, hogy gyermekem születik és nem láthatom, ahogy megszületik, ahogy felnő, mert az állam érdeke az, hogy én itt 25 évig katonáskodjak. S ha meghalok hamarébb? S ha meg sem láthatom éltemben a fiamat vagy a lányomat. Még előttem áll az élet. Ha belegondolok, milyen boldog lehetnék most ott, magukkal, hogy mindent megtennék otthon, hogy Arely kedvében járhassak, és magának is segíthessek… meghasad a szívem.

Megérkezésem utáni napon, kora hajnalban a Bizottság elé vittek, hogy letegyem az esküt, a Sacramentumot. Ideges voltam. A castrum közepén helyezkedett el egy óriási épület. Oda kellett menni. Ködös volt az idő. Egy hosszú folyóson kellett várjunk, amíg sorra kerültünk. Lehettünk 50- en ott egyszerre. Ahogy néztem mind magamfajta szegény fiúk voltak. Kinyílt egy ajtó és beszólítottak egy körül belül velem egykorú legényt, kissé fura öltözetben. Sokáig volt bent. Jóval több ideig, mint az előzőek. A falat támasztva vártam, hogy mikor kerülök sorra, kíváncsi voltam, hogy mi történhet odabenn. Már dél fele járt és még nem kerültem sorra. A rejtélyes szobából érthető hangok szűrődtek ki. Vitatkoztak a bentiek. Egyre hevesebbé vált a beszélgetés. Valaki hátborzongatóan mély hangon üvöltött odabent. Egy szigorú tekintetű katona szaladt ki az ajtón, intett a bejáratnál álló másik két katonának. Azok berontottak a szobába, nyitva hagyva az ajtót. Be lehetett látni. A fiút térdre kényszerítették.“Esküdj!” Kiáltott rá a szigorú tekintetű katona. “Esküdj, te féreg!” A fiú fejét rázta, “ Nem tehetem! Tiltja a vallásom.” Válaszolta. Nem foghatok fegyvert, én nem ölhetek! Kérem...” Ekkor a katona előrántotta a pugioját (Rövid, széles pengéjű tőr, főként szúrásra alkalmas.) és hidegvérrel megölte. Intett a társainak, akik kivonszolták a hullát a folyósóra és beinvitálták a következőt. Elborzadtam... és félni kezdtem. Ezek nem emberek drága Anyám. Ezeknek nincs szívük. Ezt látva meg sem fordult a fejemben, hogy megtagadjam az eskütételt. Megtettem. Felesküdtem. Megtagadtam Isteneinket. Arra kérem Önt, hogy minél hamarabb mutasson be áldozatot, hogy enyhítse Isteneink haragját. Nem tehettem mást. Élnem kell. Vissza kell térnem a faluba, szerelmemhez, és magához drága Édesanyám. Borzalmasan bánnak velünk, de túlélem, megígérem.

De fáj rá gondolnom, hogy milyen boldog lehetnék magukkal otthon, hogy mennyi dolgom lenne még, hogy nem akarok meghalni, nem akarom elveszíteni magukat, főleg most, hogy Arely a szíve alatt hordja közös gyerekünket.

Akad itt egy két fiú, akivel megismerkedtem, de sajnos akad olyan is, főleg a tisztek, hogy kicsúfolnak, mert alacsonyabb vagyok, mint legtöbbjük. Emiatt minden nap viccelődnek és megnézik, hogy nem nőttem-e. Ezen kívül minden nap tesztelnek, hogy elég erős vagyok-e, de nem hagyom magam. Megmutatom, hogy falusi, szegény legény létem ellenére, akit soha nem kényeztettek, ajánlólevél nélkül is jobb vagyok, mint sok gyáva, gazdag úrfi.

No, de Édesanyám, későre jár, zárom levelemet, írok még, amint lesz rá lehetőségem, vigyázzanak magukra, egymásra. Nagyon szépen kérem, tudom, hogy Édesapámnak is segítségre van szüksége, de kérem, viselje gondját az én drága Arelymnek s gyermekemnek és írjon, amint tud. Kérem, írja le, hogy fiam lett-e vagy lányom. Egészséges- e, mi a becsületes neve. Kérem, tájékoztasson mindenről. Mondja meg Arelynek, hogy nagyon szeretem, nagyon hiányzik, de minden este az Ő levelét olvasva alszom el.

Amint tudok, írok neki is, csak tudja, drága Anyám itt nem úgy van, mint odahaza. Viselkednem kell. Szigorúak a szabályok, s aki megszegi, egyből vizesárokba kerül. S mindjárt itt a tél, semmiképp sem szeretnék odakerülni. Meséltek már róla, azok, akik régebb vannak itt.

 

Üdvözlettel,

hőn szeretett fia,

Soloris

Beküldve - -

Kedves édesanyám! 

Az élet mostanság nem könyű.A tábornokok nem kimélik az embert , nagyon kemények.Napirenden reggel van seregszámlálás hét ora harmincperc körűl reggeli.A reggeli nem laktató,két szelet szárazkenyér ,egy pohár viz és egy kanál zsir.A kevés reggeli után jönn a mosakodás , ami egy taál hideg  vizből állt,olykor meg az sem.Ezt a táll hideg vizzel huszan kellet beoszák.Nyolctol kezdődik egy kemény kiképzés .Ami minden nap kitartó futással kezdődik ezt követi egy nehéz akadálypája ez nagyon fárasztó és a kiképzés ami legtöbször abbol állt hogy kimostuk a ruhéinkat , megpucoltuk a bakkancsunkat . Ezt követöen fegyverünkre is forditottunk figyelmet. Négy orától a parancsnok tartott beszédet , ami lelkesitett minket a tovabb maradáshoz .Általában öt orától hlt oráig lőgyakorlatok voltak. Megtanitottak minket pontosan lőni és célozni.Ebbe beletartozott a fegyverek használata tisztitása és tartása.Ilyenkor megtanitallak az önvédelemre is,csoportositották az embereket asszerint,hogy aki késsel, ki fegyverrel ki kardal vagy bottal tudott harcolni .Hét orátol kezdődött a vacsora.Mindenkinek megvett a maga erőeszközére , amibe kerűlt a meleg  étel.Két szelet kenyér és egy tanyér forró leves.Az étkezés után mindenkifogta a saját evőkészleteket és elmosta.,Nyolc ora után volt az őrség .Kezünkbe kaptunk egy fegyvert és vele tiz golyot ,amit veszely estén tudtunk használni.Az őrséget két oránként váltottunk váltáskor a fegyvert és a hozátartozó tiz golyot leadtuk és jelentést irtunk .Ez arra szolgált ha hiányzott egy golyó ebbe a jelentésbe be kellet irjuk az okot.Váltás után történt takarodó.Igy folytak a mindennapjaink .Ezek mellet voltak olyan események amikor vesztetűnk el társakat is.Ez azért volt, mert sokan megprobáltak megszökni de elkapták őket és ez sujos bűntetéssel  jart vagy hallalal is.Voltak szerencsésebbek akik meguszták nagyobb bűntetéssel de voltak akiket kivégesztek . Volt mikor a tábornokok adtak engedélyt ,hogy két hetentte ellhadjuk a kaszárnyát ilyenkor kimuladtunk magunkat.Etünk ittunk ,mulattunk de egy gond volt hogy,megtiltották a nőzést.Ilyenkor is idöhőz voltunk szabva.Este nyolctol kiengedtek de tizen egykor a kaszárnya kapun belül kellet jelentkezni.Amikor viszaértünk tartottak egy seregszámlálást, és aki nm volt jelen uténa mentek és azonnal keresni kezdték.Amikor megtalálták súlyos büntetéseket szabtak rá.Ezért nm volt anyi lehetőség megszökni. Az egézségem mostanság nm szolgál ugy ahogy kellene.Ez azért is van ugz mert reggelente sipszora kell keljűnk és egy cipőben és egy nadrágban kellet végig jutni háromszor a nagy udvart és a kiképző helyeket.A betegségem azért sem jó mert mindig elmaradok a társaktól. Mert ugyebár aki betegeskedik az hamarabb elférad.Ezt kedves édesanyám is tudja. Sokszor már nm is birok futni de muszály mert ott áll a hátunkba egy tabornok neki van egy vastag botja és azzal supogtatja a fenekünket és a hátunkat.Volt,hogy párszor én is kaptam de muszály volt tovább dolgozni. Most készülünk ,mert hamarosan megtámadunk egy hozánk kőzelevő száraz földi csapatott.A  felkészüles nagyon nehéz.Főleg tudjuk , hogy élet halál kezdése .Amiota itt vagyok egyett megtanultam ,hogy az életemért küzdők és harcolok.   És kedves édesanyámnak,hogy szolgál az egézsége? Jól vannak?Miattam ne aggodjon én jol megvagyok  és tudok vigyázni magamra. Hamarosan úgyis hazamehetünk egy kis időre . Amint lehetséges még irok.vigyázanak magukra

KEDVES FIA!

Beküldve - -

Jelenleg továbbra is a Mikházi csapatokba szolgálok nagyon messze tőletek és hazámtól régen volt már ,hogy eljöttem és hátrahagytalak titeket és ez nagyon elszomorít.

Várom már a hazaútat de meg mindig van 13 év az itteni életemből. Ráadásul a kapitány sem fog hozzánk felé vezényelni minket. Nagyon hiányzik intőtanítása és finom bora. Ezen felül szerető anyámat sem tudom elfeledni, remélem, hogy testvéreimmel együtt mindanyian egészségben éltek. Én nem vagyok beteg s a bajtársaimmal együtt jókedvvel állunk a hadseregbe minden reggel napkeltekor. Rengeteg problémánk van az itteni barbárokkal. Ők nem törődve a halállal minden áron megprobálnak kiűzni innen minket. Egyenlőre ellenállunk és nyomulunk előre. Nagy problémát jelent, hogy itt rengeteg az erdő és benűk rengeteg a vadállat. A medvék és a farkasok éjjelente betörnek a táborba és az élelmeinket probálják elhordani. Azért probléma főként, mert az éjjeli őrseget is megduplázták. Nagyon fárasztok az őrségek után a gyakorlatok. A két feladat között nagyon kevés az idő amit alvásra töltünk. Az őrnagy és a kapitány rendkiül keményen bánnak velünk, de meg is van az eredménye. Errefele van pár falu ahova hétvegente kimenőre elengednek, ami nagy felüdülésnek számit, ha nem is mehetünk minden hétvégén. A termeléssel nem foglakoznak, az élelmiszereket a falusiaktól megszerezzük és naponta járunk vadászni hogy a századot ellássuk. A szakácsunknak arany keze van. Rendkivül jó ételeket eszünk de még mindig nem hasonlít édesanyám lakomáihoz. Egyelőre a sok rossz és néhány jó között minden boldogságom az egyik falusi lány. Öszintén remélem, hogy velem jön az itáliai provinciába. Nagyon sok időt kell várnom addig , ameddig hazatérhetek de már nagyon várom.

Nagyon érdekes ,hogy változott-e az otthonom amióta eljöttem, bővült-e a telkünk és , hogy meg van-e meg az a ló amelyen lovagolni tanultam. Remélem édesapám jó egészségnek örvend és nem hagyta gondozatlanul a szőlőst. Kiskoromban is nagyon szeretem segíteni a bor készítésben. Minden évben remegve vártam az ősz eljötétt. Ha haza értem az első ősszel apámmal és az egész családdal a szolgákkal együtt el készítjük a világ egyik legjobb borát de első dolgom hogy megebédeljek a testvéreimmel és szüleimmel.

Kérlek írjatok, mert nagyon nehéz ilyen mesze tőletek és üdvözöljétek a család többi tagját a nevembe. A közeljővőben nagy csatára készülünk a barbárok ellen és nem valószínű, hogy sérülés nélkül térek vissza a táborba. Várom leveleteket és ha nem válaszolok akkor vagy hazatérek vagy meghaltam. Nagyon szeretlek benneteket kérem az isteneket, hogy haza térhessek hozzátok.

Nagyon szeretlek titeket!

Beküldve - -

Édesanyám!

Szeretnék szólni neked, hogy elvittek a római birodalomból és elhoztak szolgálni ide, Marosvécsre. Ez a tartomány nagyon messze van a biztos otthontól. Itt a szolgálat nagyon kemény, minden reggel már négy órakor jön a tiszteletreméltó hadvezér úr és kelt fel minket.Kezdödik a reggeli kiképzés.Ez itt abból áll hogy el kell fussunk a legközelebbi egység táboráig, ott el kell végezzünk száz fekvötámaszt, száz felülést és akkor indulunk ismét futva vissz a mi táborunkba. Nagyon kemény a kiképzés! Remélem a kisöcsém csak lassan nö meg, hogy mire odakerül kisséenyhüljenek a kiképzés körülményei.

Ha pedig nem lenne elég ez a nagy szigorúság még mellé a körélmények is egyszerüen rémesek! A "hálószoba" ami egy nyirkos, büdös szoba tele van egérrel és olyan bogarakkal amiket nem hogy ember nem látott még hallani sem lehetett róluk.Már két társamat megharapták az egerek és azóta nem is láttam öket mert elzárták öket egy külön szobába!

A reggeli ételröl meg egyenesen ne is beszéljünk! Nem is lehet ételnek nevezni! Izetlen, rossz szagú moslék de ami igaz az igaz nagyon tápláló.Amióta itt vagyok érzem, hogy sokat erösödött a testem! Ezek a szörnyü körülmények nem engednek lazítani egy fél percet sem! De menjünk csak tovább.

Amiután elfogyasztottuk reggelinek nevezett moslékunkat folytatódik a kiképzés.Tíz órakor kezdödik a lovaglás oktatása. Nagy, erös lovak segítségével történik ez a müvelet. Hatalmas lovaglópályánk volt tele szalmabábokkal amiket husszú lándzsánk segítségével meg kell szurnunk. A bábokon látható egy piros céltáblaés azt kell eltalálnunk. Miután ezt a müveletet mindenki végigcsinálta kétszer kezdödik a második rész: nyilazás. Ez is lovak hátáról történik az elöbb leírt pályán és azonos módon. Ezt is kétszer kell végigcsinálni. Mikor ezzel megvagyunk már dél van és kapjuk "finom" ebédünket. Ez az étel aránylag job ízü mint a reggeli. Esetekben még húst is tálalnak nekünk de ez nagyon-nagyon ritka.Ebéd utánkapunk egy rövid szünetet. Ezt kihasználva írok kedves édesanyámnak.

Ezután mi is következne más? Természetesen megin kiképzés! Ez a legkomolyabb része a napnak! Két embert kiválasztanak és ök kardal és pajzsal meg küzdenek egymással. Ezek a harcok gyakran egyik fél halálával végzödnek. Megnyugtatom édesanyámat, hogy az eddigi harcokban mindig gyözelmet arattam ellenfeleim felett és egyik társammal saem végeztem ezért egyik tiszteletreméltó kiképzö hadvezér úr nagyon megkedvelt. Ezek a harcok folynak este hét óráig. Ekkor kezdödik a fegyverpucolás! Ez is rengeteg idöt felvesz mert minden fegyver kell csillogjon villogjon mert ha nem büntetö mukát is kapunk. Miután a fegyverek tiszták irány fürdeni. Ez is természetesen hideg vizzel történik ami igazán nem esik jól a kimelegedett testnek.Kész a fürdés, jöhet a vacsora. Ez ismét ízetlen "ételböl" áll amit szerintem még a disznák sem ennének meg és hogy az egésznek még teteje is legyen még nem is tápláló. Kilenc óra, fújják a takarodót. Lefekvés! Mindenki lefekszik és a kemény padlón alszik amin legfeljebb egy kis széna van. Minden napunk így zajlik itt Marosvécsen. Édesanyámat mindezek ellenére kérem hogy ne aggódjon értem, megtermett legény vagyok én! Ellátom magma és amint véget ér kemény kiképzésem büszkén és emelt fövel térhetek majd vissza drága otthonomba!

Sajnos el kell búcsuzzak édesanyámtól mert a pihenönek vége és menni kell.Viszlát kedves édesanyám amint lehetöségem lessz még írok drága édesanyámnak.

Szeretettel üdvözli fia, Timoréusz!

Beküldve - -

Kedves Édesanyám!

Hogy vannak az én kedves, jó szüleim odahaza? Mivel töltik ezen novemberi napjaikat? Remélem egészségük jól szolgál és meg tudják teremteni öcséimnek és húgomnak a betevő falatjukat ezeben a szűk, háborús időkben.

Bátyám és jómagam elkezdtük a kemény háborús életet, hol szegények és gazdagok, ifjak és vének egyaránt bizonyságot tesznek kitartásukról, hősiességükről. Testvéremet, Marcust a marosvécsi táborba, míg engem Mikházára küldtek szolgálatot teljesíteni. Vele még nem volt lehetőségem találkozni, s kitudja? ...talán nem is lesz soha.

A táj szépsége lenyűgöz, nem láthatni odahaza ilyen erdőket, dombokat. Ezeken a csípős novemberi reggeleken gyakran elgondolkodok azon, mikor is voltam utoljára meleg, szerető otthonunkban. Hidegek az éjszakák, lassan beköszönt a tél s jelenlegi öltözetünk nem felel meg a nagy fagynak. Nem tudjuk, a készleteink kitartanak-e míg itt vagyunk. A szálláshelyünk kissé huzatos. Az ételre nem panaszkodom, hisz tápláló, energiát adó élelmet fogyasztunk, s az erőre itt most nagy szükség van. A mi segédcsapatunk kevesebb fegyverrel rendelkezik, mint a légiós csapatoké. De ezeket a fegyvereket ismerni és használni kell, tudja-e kend, édesanyám? Nem megy az olyan könnyen! Naponta több órás tornákon veszünk részt, hogy jól begyakoroljuk a harcmozdulatokat. Öltözetünk egy egyszerű ingből és bőr vagy gyapjúból készült nadrágból áll.

Mivel újoncnak számítok, ezért én is kiképzésben részesülök. Fontos, hogy állóképességünk a lehető legjobb legyen, ennek érdekében több mérföldes és több órás gyaloglásokat végzük. De nemcsak az állóképességünket javítjuk, vezetőink nagy hangsúlyt fektetnek a futás és az ugrás begyakorlására is. Ezenkívül a kardvívást gyakoroljuk, ehhez hozzátartozik a vágás, védés és visszaszúrás. Mindemellett egy katonának tudni kell lovagolni, úszni és az íjat is használni, megfelelően célozni vele, s elegendő erő, hogy minél messzebbre szálljon a nyílvessző. Képzelheti, kedves anyám, hogy mennyire kimerülünk a mindennapos próbák után. Nem könnyű ezeket a feladatokat végrehajtani, rengeteg koncentráció szükséges. Bizonytalan vagyok, nem tudom, képes vagyok-e mindezeket kiállani. Ezek a próbák idővel nehezednek, s ahhoz, hogy ezt végig tudjam csinálni, küzdenem kell, sosem szabad feladnom.

Nem azért panaszolom el mindezeket maguknak,hogy keseregjenek a sorsomon, Nincs nekem itt olyan rossz dolgom kedves édesanyám. Elfoglaljuk magunkat itt a táborban. Minden nap megtesszük azt ami a kötelességünk, elvégezzük a ránk váró feladatokat, dolgozunk., Esténként, hogy elűzzük a rossz gondolatainkat a haborúval kapcsolatosan, együtt beszélgetünk, viccelődünk a hálótársakkal. Jó emberekkel vagyok körülvéve, s mind egyforma sorsunk van: harcolni az ellenséggel, hőstettet végrehajtani, a hazát védeni és szolgálni. Hanem mégis mindezen elfoglaltságok mellett is van időnk azon aggódni éjszakákon át, vajon megérjük-e még azt a napot, amikor újra otthon lehetünk? Még lehetünk-e boldogságban, békességben azokkal, akiket szeretünk? Drága mátkám, Cornelia, megvárja azt a 25 évet, amit itt kell töltenem, hogy végül egymáséi legyünk? Ezeket a kérdéseket gyakran felteszem magamban... Hisz az sem biztos, hogy túlélem azt a 25 szolgálati évet!

Most nem szabad gyávának lennem, nem hagyhatom, hogy eluralkodjon rajtam a félelem, hisz akkor elveszek. Sokszor oly kicsinek érzem magan e bátor vitézek között, én csak egy cseppje vagyok a tengernek.

Most pedig elköszönök, s remélem a legjobbakat az eljövendő időkre. Kívánom, hogy házuk táját elkerülje minden szerencsétlenség, baj, kín, szenvedés és betegség. Testvéreimnek szép időket kívánok, életüket kísérje a boldogság és szerencse mindenkoron. Corneliámnak is szép éveket kívánok, s ha megvárja e 25 esztendőt, gondoskodok róla, hogy az elkövetkezendő évei boldogsában és békében teljenek. Elköszönök mégegyszer minden jót kívánva, mert nem tudom, hogyan alakul az én sorsom s találkozunk-e még valaha. Miattam ne bánkódjanak, küzdeni fogok, hogy hűen teljesítsem a rámbízott feladatot, s ha megérem, hogy újra lássam az én legkedvesebb édesanyámat, gondoskodom a nyugodalmas, szép jövőről.

Szerető fiuk, Landio

Mikháza, I.e 100, November 20.

Beküldve - -

Kedves édesanyám!

Rég az ideje,hogy nem adtam semmi nemű hírt magamról.Úgy éreztem,hogy itt az ideje,hogy édesnyám tudtára adjak hollétemről,egészségi állapotomról,napjaim teléséről és nem utolsó sorban érzelmeimről.Jól tudom,hogy édesanyám máig őrzi a levelet amit még édesapámtól kapott volt utoljára,és akárhányszor előveszi megsiratja emlékét. Jaj,mennyivel könnyeb is volna az én életem,ha apám még élne,velem lenne egy kastromba,nyomon követne és apai szigorral irányítana. Fájdalom a szívemnek ,mikor arra gondolok,hogy édesapám halott.Ugyanakkor büszkeséggel tölt el a gondolat,hogy nem ágyban párnák közt hallt meg,hanem utolsó vérig harcolva a hazáért és a császárért.Jómagam és hozzá hasonló életet szeretnék, idővel egy szép feleséget,és egy fiú gyermeket akit a harcra és kitartásra nevelek. 

Jelenleg nem állunk harcban ezért hírt adhatok hollétemről.Sóváradon állomásozunk, nem messze innen van egy sóbánya, akörnyék tele van sós tavakkal,forrásokkal és itt helyenként még egy-egy hegy is sóból van. 

Napjaim lassan telnek,mert állandó jellegel az én hőnszeretett szülővárosom jár az eszemben, Róma. Olykor eltöprengek azon,hogy majd ha hazatérek ,magam mögött tudva 25 leszolgált esztendőt,büszkén mesélhetem majd el,hogy mi mennyi féle tájat megismertetm ,és hogy mennyi féle ember van a világ minden táján. 

Jelenleg szigorú programunk van minden egyes napra.Elterjedt egy bizonyos szóbeszéd egyes körökben,miszerint a római légiósok a birodalom félre esőbb részein semmi dolgot nem végeznek és fényűző életet élnek. Bizony ez csak valami rágalmazás lehet,ugyanis a mi táborunkban szigorúság van.Külön hangsúlyt fektetetnek a testedzésre,harci gyakorlatra és emlett mentális képzést is tartanak.

Az elmúlt hetekben az útépítéshez voltam beosztva,ami a többi feladathoz képest elég megterhelő munkának számít.Fontos hogy az út alapját legalább fagyhatárig le kell ásni.Ekkor a statument másfél arasznyi vastagságú lapos kövekből rakjuk le,erre rárakjuk a ruderatot ami naggyából ökölnyi nagyságú kövekből áll,erre jön a nucleus,majd legfelül egy homokos kavicsos réteg.

Általában úgy osztják be a feladatokat,hogy mindenkinek jusson egyaránt nehéz,és kevésbé megterhelő feladat is. Ez a kivetelezettek esetében más ugyanis őket legtöbbször csak könnyű munkára osztják,a legszerencsésebbek a centurio levélírói,segédei.

A táborban van fürdő is építve, egy héten egyszer a feladataim közé tartozik ezek karbantartása is.Szerencsémre erős kar kell a munkálatokhoz,amivel jómagam redndelkezem,de azok akiken látszódik a gyengeség,azoknak olyan munkák jutnak,mint a latrina felpucolása. 

Jövőhéten az országuti járőrözésre vagyok beosztva,ami ,a többiek elmondása szerint nem tartozik a nehéz munkák közé ,annak aki szokva van a járással.Reményeim szerint a kapuőrségből kimaradok,ugyanis az éjjeli fennmaradás megterhelő a másnapi gyakorlatokon.

Szabadnapra jelnleg nincs kilátásunk ugyanis csoportos büntetésben vagyunk ,ugyanis egyik társunk kiszökött az éjjel a táborból.A büntetést azért kapja mindenki,hogy mindamelett,hogy nem beszélte le senki, eszünkbe se jusson megpróbálni.

Amint tudok írok még valami szépet kedves édesanyám,de most mennem kell,mert hív a kötelesség.

Maradok szerető fiad,
Flavius

Beküldve - -

Kedves családom,

Nehézkes pillanatok közt írom hűn szeretett családomnak ezt a levelet. Jézus is kibírta 40 napig étel és ital nélkül, én is ki kell hogy bírjam a 25 évet. Nehéz a távollét tőletek, hiszen mindig ti voltatok nekem a lelki támasz ha nehézségekbe ütköztem. Édesanyám , tőled a legnehezebb távol lenni, te ,  aki életet adtál nekem es felneveltél. Mindig mellettem voltál ha bajban voltam, vagy bánat gyötört. Szeretném ha erősek lennétek, és nem szomorkodnátok miattam, mert kitartónak kell lennetek , mint ahogyan nekem is. Szeretném ha mindannyian ,  a család összes tagja látná ezt a levelet és imádkoznátok értem , mert én is imádkozok értetek , hogy minél hamarabb viszontláthassalak benneteket.  Az itteni környezetről csak annyit tudok mondani, hogy megse közelíti az otthoni környezetet. A levegőben érezni lehet a feszültséget , félelmet , ami az emberekből árad , de mit is várhatunk egy háborús övezettől. Az idegeim is lassan kezdenek kikészülni , egyre jobban és jobban raktározódik bennem a feszültség , félelem,  düh. Ha az életkörülményeket szemlélem , elmondhatom , hogy mint minden más , az is rosszabb sokkal de sokkal , mint otthon. Tudtam én , hogy visszasírom egyszer  a finomabbnál  finomabb ételeidet kedves édesanyám. Remélem , hogy ha lejár a 25 év szolgálat újra belekóstolhatok , az ízletes ételeidbe és végre megtalálom életem szerelmét is , aki legalább olyan jól fog  munkálkodni a konyhában , mint te . Minden nagyon hiányzik , még a reggeli kakas kukorékolás is. Róma szívéből idecsöppeni a sóváradi segédcsapattáborba elég kellemetlen.  Ez a település megse közelíti a szülőföldem szépségét, az egész táj élettelen , valahogy hiányzik belőle a sok szép , ami otthon megtalálható és amiket nem tudok most megemlíteni , mert nem tudom , hogy melyek azok , de mégis életet visznek a környezetbe. Egyszóval borzalmas egy hely , barátságtalan.  Lehet , hogy csak nekem tűnik így  , mert egy háborús terület , de be kell vallanom , hogy azért is utálom , mert emiatt el kellett hagynom a szülőföldemet. Nagyon kínoz a honvágy , még soha se kellett elhagynom az otthonomat pár napnál hosszabb időre , most meg űgy tűnik , hogy 25 évig itt leszek. A levegő teljesen összeszorítja a gyomromat , ha arra az időre gondolok , ami előttem áll. Vannak hozzám hasonló helyzetben levő bajtársaim is , akikkel volt szerencsém megismerkedni még az első nap. Elég barátságosnak tűnnek , de még az évek során elválik , hogy kivel lehetek igazán jó barát , hogy ki megbízható , barátságos , segítőkész.

Minden nap korán reggel  kell kelnünk és nagyon nehéz erőléti gyakorlatokkal kínoznak minket , hogy majd bírjuk a fronton.  Naponta vannak halálos esetek , sokan túlhajtják magukat , de hát senki sem mondta ,hogy könnyű a katonaélet ,  én csak reménykedni tudok  , hogy életben maradok és újra láthatlak titeket. Megígérem , hogyha egyszer hazakerülök innen , akkor soha többé nem fogom elhagyni az otthonomat , mert most , hogy nem vagyok közöttetek  így érzem igazán , hogy mennyire hiányzik minden.  Egészséget kívánok mindenkinek , kitartást  és az a legfontosabb , hogy ne idegeskedjetek , szomorkodjatok , búslakodjatok miattam , mert megígérem , hogy nem fogok olyant cselekedni , amivel bajba sodrom az életemet , mindig szem előtt fogom tartani , hogy van egy családom ,  ami hazavár.

 

Szeretettel ,

Farus                                                                                                                                               Kr.u. 270                                                                                                                                                                      

 

Beküldve - -

Drága édesanyám

 

Nagyon örvendek, hogy az időm megengedte, hogy levelet írjak nektek. Sok év eltelt már, felnőtt lettem, de mivel itt csak a 25 éves szolgálat befejezése után nősülhetek meg, ezért még nincs feleségem. Teljesen más itt az élet, mint nálatok. Feladataimat mindig hűségesen elvégzem, nagyon büszkék lehettek rám.

Eleinte nagyon nehéz volt minden, de idővel belejöttem és kezdtem egyre jobb szolgálatot végezni. Felfedeztem a helyi kultúra sajátosságait, az emberek szokásait. A konyha is más, nem a szokásos hazai ételeket eszem nap, mint nap, hanem minden nap sok gyümölcsöt és zöldséget fogyasztok, ezzel is erőben tartva magam. Több épület is található a területen, a Parancsnoksági épület és a Parancsnokhelyettes háza egymás mellett helyezkednek el, vele szemben kb. 20 méteres távolságban a Legénységi Kaszárnyák találhatóak, ahol sok időt töltünk. A közelében van egy Fürdő, így a tisztaság is biztosítva van. Az orvosi ellátás sem marad el, hiszen szükséges, hogy egy korházi része is legyen a tábornak. A kaszárnyák mellett a műhelyek találhatóak, mellettük pedig a gabonaraktárak, ahol a termést tárolják. Ennyit a hely bemutatásáról.

Nagyon hiányoztok, alig várom, hogy újra lássak mindenkit. Habár eléggé jól érzem itt is magam, azért kívánkozok vissza a hazai környezetbe. Az időjárásra nem lehet panaszkodni, hiszen mindig ragyogóan süt a nap. Remélem, hogy otthon is minden rendben van, az egész családot üdvözlöm. Amióta itt vagyok, rájöttem, hogy élet csak egy van, és arra vigyázni kell. Nagyon szeretnék végre hazakerülni, és békében élni a családdal, viszont addig még néhány év kell, elteljen. Egyik nap eszembe jutottak a gyerekkori emlékek, mikor még a homokba játszadoztunk gondtalanul. Remélem még a segédcsapattáborban sok érdekes és izgalmas dologban lesz részem. Mindig arra tanítottatok, hogy amit teszek, azt élvezzem és akkor mindig boldogan, fogom végezni a munkát. Ez így is történt nálam, nagyon kevés szabadidőnk van, hiszen mindig van tennivalónk.  Azt a kevés szabadidőmet általában egy-egy fa árnyékában töltöm. Kezd unalmassá válni számomra ez az egyhangú életforma, de megpróbálom mindig a jó oldalából megközelíteni a dolgokat. Mivel az utóbbi időben túlteljesítettem az elvárásokat, engedélyt kaptam arra, hogy egy hétvégére meglátogassam a családomat. Majd mikor eljön ennek az ideje, sokkal többet mesélek el eddigi életemről és élményeimről. Addig is üdvözlök mindenkit, remélem, visszaírsz.

Puszillak Édesanyám

Beküldve - -

Beküldve - -

Kedves Ariadném, 

Már alig vártam, hogy írhassak, sajnos a sok csata miatt, eddig nem adatott alkalmam. Nem régiben nyertük meg a csatát a Maris folyó partjánál, megvédtük Veceniumot. Nagyon nehéz csata volt, azt hittük, hogy mindannyian itt halunk meg, sok ember oda is veszett, de szerencsére én és huszonnyolc társam túléltük és sikeresen megvédtük a helyi lakosokat. A csata után mindannyian véresek, kimerültek és nagyon éhesek voltunk. A lakosok hatalmas vacsorát rendeztek nekünk, köszönetképpen. Hetek óta nem ettem ilyen sok és ilyen finom ételeket. A környékről még csak annyit mondanák el neked, hogy itt nagy jelentősége van a sónak.

A levelemet sajnos nem kíséri pénz, mert nem részesültem ilyen jutalomban, de nem is bánom, hisz tudom, hogy tiszta szívből és teljes erőből harcoltam a hazánkért és továbbra is a Birodalom hűséges harcosa maradok. A csata után a hadvezér megjutalmazott a corona civica-val, mert az egyik társam életét megmentettem úgy, hogy ellenfelét megöltem, majd a társam helyét tartottam a harcban, valamint az ellenfél felszerelését elvettem. Nagy örömmel töltött el, amikor ezzel a kitüntetéssel megjutalmaztak és ugyanakkor hatalmas motivációt is adott. Ezen kívül pár napja egy kémet is lelepleztünk, aki hosszú, több napos vallatás és kínzás után ma reggel elárulta, hogy éjszakai támadás készül ellenünk.

Nincs sok időnk hátra, de mindent megteszünk a túlélésünk érdekében. Egyvalami biztos, nem fogjuk feladni magunkat, inkább harcolunk az utolsó csepp vérünkig is, minthogy gyávák létére feladjuk magunkat és szégyent hozzunk a Birodalomra. Huszonkilencen vagyunk és a kém elmondása szerint az ellenfél legalább száz fős sereggel támad ránk éjjel. Egyik társunknak elküldtük segítségért, reméljük a felmentő sereg idejében ide fog érni. Kezdetben öt tábori orvosunk volt, de az utolsó csatát sajnos csak az egyik élte túl. Ő már ellátta a sérültek sebeit és mindannyian készen állunk erre a végzetes csatára.

Sajnos nem jók a kilátásaink, kevesen vagyunk, az ellenfél majdnem ötszörös túlerőben lesz, napok óta nem ettünk rendesen, mert az élelmünk nagyon fogytában van és ugyanakkor fáradtak is vagyunk. Az egyetlen esélyünk az, ha a segítség időben ideér. Mindent meg fogunk tenni a túlélésért és remélem, hogy holnap ismét levelet írhatok neked, amiben leírom, hogy időben megérkezett a felmentő sereg, és hogy túléltem a csatát. Minden eshetőségre fel vagyunk készülve, ha a segítség nem éri ide idejében, akkor búcsúzok tőled és a fiunktól.

Ahogy hallottam az otthoni kisfalunkban nincs semmilyen fertőző járvány, az élelemmel is nagyon jól álltok és a gazdasági helyzetek is megfelelőek. Ezen kívül úgy tudom, hogy a biztonsági helyzetek is tökéletesek, szóval remélem jól vagytok. Vigyázzatok egymásra és neveld úgy fiúnkat, Iuliust, hogy ha majd felnő belőle is erős és hazaszerető erős harcos legyen. Ha ezt nem élném túl, mesélj neki rólam, hadd tudja meg, miért és hogyan halt meg az apja. Nem gyáván bujkálva, hanem rómaihoz méltóan, véres csatában elesve.

Ha ezután nem kapsz több levelet tőlem, kérlek meséld el a szüleimnek is, hogy mi történt velem, és mondd meg nekik, hogy köszönöm, hogy felneveltek és őket is nagyon szeretem. Ha nektek bármi gondotok lenne, fordulj nyugodtan apámhoz, ő biztosan fog nektek segíteni.

Mindkettőtöket nagyon szeretlek, reménykedek abban, hogy ezt mégis túléljük és ismét láthatlak titeket. 

Szeretettel bátor harcosod, Marcus Furius.

Beküldve - -

Édesanyámnak és Édesapámnak

Kedves édesanyám és édasapám. Számomra ez az élet itt véget ér. Sajnálom, hogy így kell búcsúznom töletek, de ennek így kell lennie. Befognak sórozni engem katonának egy segédcsapatba, amely a távolni marosvécsi, mikházi vagy sóváradi segédcsapattáborban, amely Erdély területén található. Én maradnék, maradnék itt veletek e szülőföldön ! De sajnos nem tehetem. Szép e táj ahol én megszülettem, kedvesek és segítőkészek az emberek, de nem maradhatok. Köszönök mindent amit eddig kaptam magúktól, de most hív a haza kötelessége. Eggyet kérek, vigyázanak egymásra, segítsétek ki egymást minden bajból ha úgy adodna. A többit a sórs dönti el, hogy hogyan legyen, és miként. Hagytam magúknak egy csöp kis ajándékot, a szobámba megtalálják. Az élet itt teljesen más.Felfegyvereztek,s minden nap edznek minket a vezérek.Hiányzik édesanyám a jó főztje.Itt nagyon hitvány ételeket adnak nekünk.A sok hadsereg közül minket is kiképeznek ,mivel mi is része vagyunk a nagy hadseregnek.A fegyverzet is más itten,itt pilumot adnak a kezünkbe,és pajzsként a scutumot.Ebben a hadseregben vagyunk vagy öt ezren.Remélem miután haza kerülök,kapok magamnak egy szerető feleséget,kivel majd lesz két szép gyermekünk.Engemet a sok segédcsapatbol a mikháziba helyztek ki,aztmondják hogy itt a legjobb a helyzet.Itt megtanittanak minket lovagolni,s lórol harcolni.Remélem otthon nincs nagyon sok dolog,tudom hogy kellene segíteni de ezt igy hozta a sors. Kedves szüleim utolsó levelemet írom hozzátok, amiben azt szeretném elmondani, hogy mennyire hianyoztok.A kovetkező két hónapban részt kel vegyek egy ütközetben amelyből nem biztos, hogy győztesként fogúnk kijőnni a segédcsapattal. Elakarom azt is mondani, hogy talaltam egy nőt itt a táborban aki gondoskodik róllunk, azthiszem hogy megszrettem. Ha gyöztesként térnék haza az ütközetből akkor feleségűl szeretném venni miútan betöltöm a húszonötödik életévemet. Szeretlek titeket,es ha úgy adodik hogy nem térek vissza, akkor szeretném ha megtudnátok, hogy mennyire szeretlek titeket, de most mennem kell mert felkell készülnűnk a nagy ütközetre. Imátkozzatok értunk hogy gyöztesen végezzük ezt a csatát. Az ajándékban amiről beszéltem, egy vers áll amit saját kezemmel, és tudásommal írtam. Szeretém ha eztet egy elólvasnák és megértenék, hogy miről is szolt eddig az én kis szerény életem. Köszönök mindent amit értetem tettek, de főleg azt, hogy e világra jőhettem, és hogy ilyen csodálatosan felneveltek engem. Üdvözől fiatok ! 

Beküldve - -

Kedves szeretőmnek!

Végre valahára véget ért Marosvécs ostroma! Ezek a germánok mindent megtettek, hogy legyőzzenek minket, de a szervezett hadsereg ellen a túlerő sem számít. A mi cohorsunk harcolt a legkeményebben a segédcsapatok közül, de sajnos a legjobb barátaim elestek: Maximus, Calgacus, Macro és Cato. Szörnyű érzés volt látni, hogy utoljára esnek földre és többé föl nem kelnek. Legszívesebben én is meghaltam volna, de tudtam, hogy nekem valahol a távoli Rómában van egy szeretőm. Nem panaszkodhatok, mivel elég gyakran pihentünk, de megéltünk nehéz csatákat, amelyekben súlyos veszteségeink is voltak. Egy alkalommal el kellett hagyjuk Marosvécset és át kellett menjünk Sóváradra, mert kritikus helyzetet jelentettek. Ez a pár hónap alatt egy kissé megöregedtem, szakállamnak néhány szőrszála megőszült, de függetlenül ettől jobban megerősödtem. Amíg mi kényelmesen kimaradtunk a csatákból, addig a szomszédos provinciákba rendszeresen betörtek és sajnos két területet el is foglaltak. Engem eközben előléptettek és így én lettem a cohorsunk vezetője, ami nagy felelősséggel járt.

Az elmúlt évben bérgyilkost fogadtak fel ellenem. Ne aggódj, mert ezt megtudták a katonáim, és minnél hamarabb szóltak nekem, így felkészültem az esetleges támadásra. Kiterveltem, hogy kijelentem azt, hogy egyik napon egyedül elmegyek valahová, de eközben az útvonalat figyeltettem a katonáimmal. Amikor épp elmerülve gondolataimba sétáltam , akkor rám tört a bérgyilkos. Ő a szívemet célozta, de én elhajoltam a döfés elöl és hátba szúrtam őt. Erre a katonáim is odaértek, és elvitték a bérgyilkost a legközelebbi börtönbe, aki pár napon belül meghalt, mert a seb, amit okoztam befertőződött. Azt, hogy ki bérelte fel nem sikerült megtudnom egy ideig, de 2 hónappal ezután egy rabszolgafelkelés tört ki, akiknek a vezére egy bizonyos Ajax nevezetű római gladiátor volt. Mikor szembetalálkoztam vele a csatában, mielőtt összecsaptunk volna, torka szakadtából kiáltotta: „Ha a bérgyilkosom nem ölt meg, akkor megöllek én! Fejedet levágom, felakasztom a gladiátorok zászlójára, majd fejetlen tested a földön fog terülni!". Óriási küzdelem volt, bal kezem felső részébe mély sebet sikerült ejtenie, de végül egy kis csellel és furfanggal a kardomat szívén átszúrtam és utolsó másodperceiben, mielőtt a fejét vágtam volna le azt mondtam neki:„Egy ügyes kardvágás minden pajzsnál jobb védelem."A gladiátor alig hogy szuszogott, csak kapálozott a levegő után. Az utolsó szavait nehezen ejtette ki: "Soha ne hidd, hogy egy csata megnyerése az egész háború végét jelenti!". Ezek szavak elmondásával fejét lekaszaboltam , ezzel holtan terült el a földön.

De a katonaélet nemcsak csupa csatából áll, néha még szórakoztunk is . A békés időkben gyakran játszottunk kockajátékokat, rendeztünk furcsa versenyeket, miután jókat nevettünk. Egy alkalommal borivó versenyt rendeztünk és természetesen mindent beleadtam hogy megnyerjem és sikerült is, de volt egy kis mellékhatása, hiszen azután két napig a fejemen lévő sisak csak fejfájást okozott, minden lépésemnél a belső szerveim olyan érzést keltettek mintha minden a torkomban lett volna és a külvilágot szerették volna látni. Voltunk néhányszor úszni is a közeli tóban, viszont ritkán került sor ennyi szabadidőre. Télen is kipróbáltuk szívósságunkat azzal, hogy beleugrunk a fagyos vízbe. Nagyon hideg volt, majd megfagytunk. Ebben az időben meglátogatott a dux ripae is, aminek nagyon örültünk, hisz segédcsapatok ritkán láthattak ilyen nagy rangú ember. Gratulált nekünk a szolgálatban teljesített eredményeinkért és buzdított arra, hogy ezentúl is ugyanígy teljesítsünk. A marosvécsi emberek nagyon kedvesek voltak velünk, hisz minden jóval elláttak minket. Télen gyakran meglátogattak, ilyenkor egy jót beszélgettünk velük, iszogattuk a borunkat és viccelődtünk velük. A csatatéren is, ha szükség volt rájuk, szívesen jelentkeztek önkéntesnek, és életüket is feláldozták a provinciájukért, ami igen hősies tett volt az ő részükről.

Most állítólag egy újabb ostrom készül Marosvécs ellen. A germánok új erőre kaptak, mivel nemrég új vezért választottak, de vajon a gladiátorok és a germánok egy padlón álltak?Vajon a hátunk mögött suttognak és mi nem is vesszük észre? Nem tudhatjuk... Annyit tudunk, hogy ez egy új csatát jelent de nemcsak ellenséget, harcot hanem hazát, hűséget, erőt . Ne aggódj, ha nem írok a következő hónapokban, megígértem, hogy visszatérek hozzád, hogy nem fogsz elveszíteni és tudom hogy vigyázol rám! Megígérem, amint lehetőségem lesz rá, írok neked levelet!

Szeretettel,  Aurelius!

166.augusztus, Marosvécs

 

Beküldve - -

Kedves édesanyjám, 

Erősen hiányoztok mindnyájan, mi még történik otthon?  A katona élet nagyon nehéz, minden reggel az ébresztő fél hatkor kezdődik.

Utána pedig kezdődik  a bemelegités, majd a reggeli körzés. Mars isten segitségével, majd 115. augusztus 12. találkozni fogunk.

A  Marosus Vecsus katona táborban nagyon szép a táj. Ez az egyedüli dolog amiért érdemes ide eljönni.  Azt mesélték, hogy mikor kimentél  a dombtetőre láttad a hosszú, zöld legelőket. A marha, vagy juh nyájakat, és gyerekeket játszani.

Ez volt mig a Római Birodalom el nem foglalta volna a várost. Most már nagyjából minden puszta, száraz, és fekete. Mindenhol csak katonákat látsz, fegyvereket, és vért. Mikor a császár jelenik meg, mindenki tiszta kell legyen, megkell neki hálálni mindent, de ő mégse tett semmit nekünk. 

Édesanyjám ne búsulj, egy pár hónap és újra találkozzunk.               

                                                       

Szeretettel, 

Marcus.

Beküldve - -

Hatalmas öröm tölt el hogy irhatok nektek kedves és szeretett szüleim. Már öt honapja hogy itt vagyok Rómában, nagyon hiányoztok és mindennel jóbban szeretném ha már ujra köztetek és kedves családom körében lehetnék ismét.
Remélem hogy veletek minden rendben van és hogy jol vagytok, mert minden egyes nap csak rátok gondolok és nagyon hiányoztok.

Én jol vagyok, napról napra nehezebbek és veszélysebbek a kiképzések. Amikor ide kellett jönnöm nem gondoltam,hogy ennyire nehéz lessz habár megbirkozok vele mivel kemény fából faragtak és mindennel szemben állok csak azért hogy minél hamarabb újra közöttetek lehessek. A felszerelésünk nem mindennapi és nem is megszokott elsosorban van egy SICA amely egy nagyon éles és egy nagyon nehéz kardféle amellyel csak vágni lehet,a második egy FALCATA ez is egy vágofegyver féle ,a harmadik egy ACINACES ez szurásra és vágásra eggyaránt alkalmas továbbá GLADIUS GRAECUS ez egy rövid kétéllu kard szurásra és csapás háritására használjuk, majd SPATHA amely hosszú egyenes egy vagy kétéllu kard, következo a PUGIO rövid széles pengélyu tor foként szurásra alkalmas ezt használják inkább a kivégzésekre , HASTA amely körülbelul három méter hosszú amely szurásra alkalmas következo a TRIDENS ez egy három ágú szigony amelyen egy háló van , következo egy PILUM amely egy hajitódárda , és a VENABULUM amely könnyu vadászgerely amelyet vadállatokkal szemben alkalmazunk. Ezeket a gladiátorok kiképzésére használják de minket is bevezettek ebbe a harctipusba amely kissé nehéz és nagyon sok figyelmet igényel.

A katonák vagyis a mi fegyverzetünk ennél kissé eltérobb mivel van egy SISAK amely arc és fejvédo ,majd a PILUM amely rövid hajitó dárda,majd egy PAJZS amelyet az ellenfél csapásának a kivédésére használnak ,végül a KARD és a PANCÉLZAT,a kard rövid éles hegyes fegyver a páncel sokféle lehet de a leggyakoribb a lemezpáncél. 

Ezeknek a fegyvereknek nagyon nagy szerepük van a mindennapi elétünkben általában ezekkel szoktunk felkészülni az esetleges harcra. Minden esetre itt nem könnyu az élet mivel nem vagyok szokva az itteni életmoddal , habár kedves kis otthonom csak pár száz márföldnyire is van de nem ilyen az életmód mint itt a kiképzo táborban. 

A kiképzes magába foglalja a gimnasztikát, az úszást, a fizikai eronlet és edzetség fokozatos felépitését, fafegyverekkel gyakorlatozunk harci technikákat sajátitunk el , és meneteléshez szükséges állóképességet kell megtanuljunk ,evvel probálnak megszoktatani a hadjáratok keménységéhez. Eloszor egy fabábun kelett gyakorolnunk a fegyver forgatását és kezelését eközben vertezeket viselunk és közelharci tudásunkat bokszal tökéletesitjük. A legfontosabb a gyors és eréjes szurás a fontosabb szervek köre mivel igy megelozhetjük a sérüléseinket. Mindezek ellenére már kezdem megszokni az itteni életet , a sok kiképzés és az evvel járó nehéz fizikai munka végül mindig meghozza a maga gyümölcsét.
Kedes szeretett szüleim remélem hogy valamikor a közeljovobe újra találkozhatunk habár még nem tudom hogy az mikor lehetséges kérlek benneteket hogy ne aggodjatok miattam mert megteszek mindent a túlélésért és hogy sikeres és jó katonája legyek hazámnak úgy ahogy azt mindenki elvárja és ahogy én is szeretném mivel a harc egy megnyugvást okoz nekem. Sajnos levelemnek itt a vége mivel mindent elmondtam amit fontosnak találtam nagy örömmel és izgatotsággal várom a ti leveleteket is hogy megtudjam hogy mi van veletek és szeretett falumban. 

Kedves szüleim nagyon szeretlek benneteket és minden otthon tartozkodót ezért kérlek adjátok át nekik is szivélyes üdvözletemet. 

Beküldve - -

   Drága édesanyám és édesapám

Nem igazán élvezem a munkám Marosvécsen tudom már 6 hónapja itt vagyok, és még nem írtam nektek. Nagyon szégyellem magam, de ígérem most mindent bepótolok!.A tábornok arra utal hogy mennyek Sováradon a segédcsapattáborban,talán két nap mulva elindulok.Mikor elértem azzonal kell értesitsem a tábornoknak mi történik arra felé.Nagyon nehéz az életem hiányzik a hazám,amiota itt lakom sok minden megváltozot.Én egéséges vagyok semmi rosz sem történt.A világ erre felé sokban külömbözik,hetente kell provinciákban járjak hogy biztositsam a népnek a védelmét és gyengébb provinciákban élelmiszert kell szálitani.Telik mulik az idö én is öregszem a tábornok nagyon szigorú és ravasz ember,sokan megbánták hogy rosz gondokat okoztak neki.Egy pénteki nap én is balszerencsés voltam,mindenki riadoban volt mert  egy közeli provincián háború zajlot és a tábornok segitségével kellet harcolni vándornép ellen.Az a nap egy hihetetlen rosz nap ott elhunytak 234 ezer romaiak,közülük egy jó barát is.A harc péntektöl egészen keddig tartok.Még a tábornok is sérült volt mert én a háta mellet voltam és nem védtem meg mert négyen támadtak és nem volt ahogyan megvédjem.Fáraszto hét volt az,egy hét után a tábornok velem beszélt és elhatározta hogy elküld Sováradon a segédcsapattáborban ,ott tanitva leszek harcolni és a tudatsom is fejlödnie kell.Öt év még kell maradjak nehezen vog eltelni hiányzik minden,nem lehet tudni mikor mi történik de mindig is velem nem történt semmi csak az az egy eset volt a tábornokal.Ti hogy még  vagytok milyen ott az élet?A segédcsapattáborban 4321 maradtunk a 7654 böl,mai fö célkitüzés a falvak egyesitése és a békekötés,mivel ez nem könnyü dolog elhatároztam hogy fele csapattal elinduluk,minnél hamarább fejezük annál jobb.Ez a terület nem nagyon biztonságos de könnyen megszokod,megkérlek titeket hogy ne agodjatok irántam mert én mindig is jol voltam és jol leszek.Hétröl hétre levelet küldök néktek hogy tudjatok rolam.Húszévet éltem együt társaimmal és nem történt rosz bajok velünk.Még ötév drága szüleim és visszatérek a hazámhoz,mindenkinek van hazavágya sokan naprol napra irnak levelet.A tábornok helyzete nagyon rossz és ahogy értetem mikor visszatérek a sováradi segédcsapattáborbol én fogom átvenni a tábornok helyét és bekel fejezem mindazt amit a tábornok elkezdet igéretet kell tegyek és aláirásom után átveszem a sereget is és azonnal indulunk az összes többi falvak egyesitéséhez.Vigyázatok magatokra kedves szüleim!!!

Beküldve - -

Sóvárad

Magnus u. VII

Magno Mutatur Mater!

Tolerantiadat kérem,hogy oly régen tudtam papírra vetni gondolataimat és megosztani veled,de napjaim le vannak kötelezve a katonai teendőktől és az állandó felkészültségi léttől.

Mint hazám hű és alázatos szolgája,népemnek megóvója,sokat megéltem és elszenvedtem már.A csatatér megtanít dicsőségesen győzni és alázatosan veszíteni,kitartásra és bátorságra nevel,felébreszti a lélekben a reményt,a küzdőszellemet pedig útjára indítja.Könnybe lábad a szemem,ha visszagondolok gyermekkoromra,a hideg agyagfalak között töltött hosszú és boldog órákra.Oh,mily elviselhetetlen hiányt érzek irántad,jó anyám,jó apám és testvéreim iránt!A kis Marcus szépen cseperedik?Vir bonus lesz abból a gyerekből a ti kezeitek alatt!Hát Gaius szót fogad-e nektek?Jól emlékszem ,az ő levatioja volt ám a nagy esemény.Már akkor is hangja erőteljes és elhallgatattást nem tűrő volt.Kiemelkedő tagja lesz majd családunknak,csatákat fog győzelembe vinni,nevét zengi majd a nép századokon át.De küldjétek őt a ludusba, játék legyen a tanulás,hogy egy életre meg ne gyűlőlje a tudományokat.Apánk megtanítja majd őt irásra,olvasásra,számolásra,el sajátítattja vele a Leges duodecim tabularumot.Mellette lesz majd a Fórumon,ahol részt vesz a közügyek intézésében:megtanulja a törvénykezés eljárásait és a szavazás lefolyását,mert bonus proles az.

Megkerül-é a mindennapi falat számukra és számotokra,áldott jó szüleim?Ti,kik példás életre neveltek,kétkezi munkátok által biztositátok nekem a megéhetést és a jobb életet.A mi patria potestasunk mindig így szóla hozzám,valahányszor bánatot vélt felfedezni szemeimben:” Aequabit nigros candida sola dies.”Mennyire igaza volt,van és lesz. Durus victus van itt a Kárpátok hegyei alatt.A szűzi természet kap helyet e távoli vidéken,Sóváradon.A Kárpátok,mint hatalmas miles militisok állnak körülöttünk egyfajta biztonságot nyújtva számunkra.Vergot képeznek megkönnyítik számunkra a védelmet,mivel csak egyfelől érhet támadás.Anyám,látnod kellene ezt a tájat,meghatja a szegény lelket és vigasztalást nyújt a keserű órákban.De e szépség mögött emberek millióinak vére ontatik.Nem igazán hagynak időt a rectorok.Mindig kitalálnak valamit,hogy lekössék figyelmünket,nem hagynak időt a családra,a honvágyra gondolni.Most is éppen a tábortól elvonultan,in natura irom levelemet.Csak az ad erőt nekünk,hogy egyszer minden szenvedés véget ér,lejár a szolgálat és utána normális életet éhetünk,családot alapíthatunk és nemzeteket állíthatunk fel.

Minap egy csatában vesztettem el drága Tiberius barátomat.Sziven találta egy nyil és azonnal meghalt.Divelli a caro,res est durissima,amico.Jó embe volt,derék katona és hazaszerető lélek,A nagy Deus befogadja majd őt és nyugalmat ad neki az örök csatamezőkön.Lelke üdvözüléséért küzdök majd,me Deus fidius iuvet!

A tábori kiképzés crudelis errefelé.Van itt gimnasztika,úszás,fafegyverekkel való gyakorlatozás,a physicus edzettség fokozatos felépitése,bellicus módszerek elsajátitása.Ezáltal kell paulatim hozzászoknunk a hadjáratok keménységéhez.A bellicus gyakorlatok abból állnak,hogy egy fa gladius-szal sajátitjuk el a fegyverek kezelését,miközben teljes vértezetet viselünk.Vannak,akiket gladius-szal való szúrásra képeznek ki,mivel csk nagy scutumjaik  mögött védhetik magukat,miközben fegyvereiket ellenfelükbe döfik.Emberi clades viselni a vértezetet, a fegyverek és felszerelések formájában.Ez a csomag magába foglalja a vértet,a gladiust,a két pila-t,valamint tizenöt napi élelmet.Ezeken kívül ott vannak még az ásáshoz és a castra felépitéséhez szükséges eszközök.

Elviselhetetlen ez az absentia,ami szivemben él.Szeretlek,jó anyám.

Cum amor fiad,

Maro Alisca

170.XII.07 

Beküldve - -

Drága Édesanyám,

Alig vártam a pillanatot, amikor végre üzenhetek haza. Megható volt a legutóbbi szívhez szóló levele. Mi a hír a kedves kis szülőfalumba? Egy szívszorító érzés fogott el, amikor tudomásomra jutott, hogy jóságos édesapám eltávozott az élők sorából, és tiszta szívből sajnálom, hogy nem lehettem édesanyám mellett ezekben a nehéz időkben. Bizony kegyetlen sorscsapás az, amikor az ember elveszíti a hozzá közelállókat. Bízom abban, hogy édesanyám elég erős marad a továbbiakban s tovább tudja rendezni a gazadaságot. Az én édes húgocskám mivel foglalatoskodik mostanság? Megviselte-e nagyon édesapánk elvesztése? Biztos ő is ezalatt az idő alatt amióta nem láttam nagyot változhatott.

Le kell írnom, hogy végre a kiképzés második szakasz végén vagyok. Az első szakasz számomra elég nehéz volt ugyanis meg kellett tanulnom az alapokat: írni, olvasni, számolni, meneteleni és úszni. Az úszást sajátítottam el a legkönnyebben. Az írás és az olvasás kezdetben eléggé nehezemre esett, hogy megtanuljam, de most már titokban naplót vezetek a mindennapokról. Volt olyan időszak is amikor különböző foglalkozásokon kellett résztvegyünk. Ezeken a foglalkozásokon sikerült olyan dolgokat sikerült elsajátítanunk, amelyeknek hasznát vehettük a második szakaszban. A második szakaszban fel volt osztva a munka közöttünk, az egyik csapat kimérte a földet a táborhoz, a második csapatban a kőművesek voltak és a harmadikban peig az ácsok. Minden reggel 4-kor van az ébresztés és aki nem pontosan kezdi el a munkát büntetésben részesül. Fegyverzetünkhöz tartozik egy hajítógerely, egy lándzsa, egy rövid kard és egy rövid tőr. Tegnap hajnalban érdekes feladatunk volt. Egy elnyújtott kürtszót hallottunk ez még újdonság volt számunkra de tudtuk, hogy ez a táborbontást jelenti. A második elnyújtott körtszóra összepakoltuk a sátrakat és vártuk az indulást. Ez a nap kegyetlen volt. Több órát kellett gyalogolnunk, több mint tíz kilometer megtétele után pihenőre intettek bennünket. Ezen a napon nagyon meleg volt. A távot mindnekinek időre kellett megtenni nem volt szabad lemaradni ütemesen kellett meneteljünk. Alig vártuk már hogy végre leülhessünk pihenni mert a csomagunk nagyon nehéz volt és még a fegyvereket is cipelnünk kellett magunkkal. A pihenő helyen szembesültünk azzal a ténnyel hogy ez csak egy egyszerű gyakorlat volt. Az út alatt szerencsére senkinek nem esett semmi baja csak nagyon kimerültünk. A múlthéten amikor éppen az egyik foglalkozáson voltunk elkezdtem szédülni. Forogni kezdett velem a világ és nem tudtam melyik világrászen vagyok éppen. Hirtelen el kezdett rázni a hideg. Valami emlékek támadtak fel bennem, ilyet még egyszer éreztem kiskoromban. Folytattam tovább a munkát de nem éreztem jól magam. Este is ugyanebben az állapotomba voltam. Az egyik kiképzőnk vette észre, hogy nagyon magam alatt vagyok. Vacsora után odajött hozzám és megkérdezte, hogy milyen baj van. Mondtam neki, hogy ez ma kezdődött amíg a foglalkozáson voltunk. A homlokomra tette a kezét és megállapította hogy lázam van. Azt is mondta hogy gyógyszer nincs erre a betegségre, ezért imádkozzak és minden rendben lesz reggelre.

Megfogadtam a tanácsot és imádkozni kezdtem. Az ima befejezése után jutott eszembe édesanyám. Gondolkodtam azon, hogy mit tenne most ha itt lenne velem. Ekkor nagyon jó ötletem támadt. A kulacsomból vizet töltöttem a zsebkendőmre és ezt a homlokomra helyeztem. Másnap reggel jobban éreztem magam. Mikor találkoztam a kiképzővel megkérdezte, hogy hogy vagyok? Mondtam neki hogy most már jobban,Febris istennő meghallgatta imámat és segített rajtam. Közben magamban mosolyogtam és nem mondtam el a „ gyógymódot" a betegségre. Azon a héten több társam sérült meg és kapta el a kínzó lázat. A sérültek saját magukat kellett meggyógyítsák több kevesebb sikerrel. A lázban szenvedő emberek pedig imádkoztak az istennőhöz Febrishez, de másnap reggelre nem gyógyultak meg teljesen. Az egyik társam megkérdezte tőlem, hogy hogy tudtam levinni a lázat oly könnyedén. Mondtam neki hogy ez egy otthon szokás nálunk, nedvesítsen meg egy zsebkendőt és tegye a homlokára segíteni fog . Másnap reggel boldogan lépett oda hozzám és azt mondta hogy tényleg jó ötlet volt. Örültem hogy tudtam segíteni rajta. Mikor már a sebesülések szinte mindennaposak lettek a kiképzők kitalálták hogy katonaiorvosok kellenek a táborba, mert hogy ha saját magunk gyógyítjuk meg a sebeinket elfertőződhet és később baj lesz belőle. Rá két napra orvosok érkeztek a táborba. Felépítettük nekik az orovosi sátrat. Növényekből készült orvosságokkal gyógyítottak. Egy-egy növényi szer több betegséget is gyógyított például volt egy laserpicium imortált univerzális növényi szer, amely gyógyította a gyomorbajt, a kedélybetegségeket, de használták torokfájás, asztma és mellhártyagyulladás ellen. Igazi kincsként őrízték az arany- és ezüsttallérok mellett. Így biztosítják nekünk a gyógyszereket.

Nehéz ez a katonai élet drága édesanyám. Minden este mikor imádkozom közben magukra gondolok Olyan jó lenne hazamenni talán, talán csak egy röpke órára is. Otthon teljesen más, itt is jó sorunk van de a családi szeretetet nem pótolja semmi. De most egyre nehezebben telik. A napok múlásával úgy tűnik mintha sosem akarna vége lenni. Talán az otthoni környezet hiánya miatt érzem ezt. Az édesanyám finom ételeihez semmi sem hasonlítható. Pedig nem panaszkodhatom az itteni kosztról.Több féle állati húsforrása van a tábornak például ökör disznó és birka. Elraktározva mindig van tiszta víz ,bor és ecet. Az utóbbiakra azért van szükségünk mert a bor és az ecet nagy energiaforrás. Egy liter bor alkoholtartalma 6-700 kalóriát biztosít számunkra. Az alapvető élelmiszerek a táborunkban a húson kívül a gabona, a kenyér, kétszersült, bab, lencse, sajt, só és a különböző húsfélék. A kenyér sem olyan mint otthon. Emlékszem szombatonként alig vártam már,hogy édesanyám nekifogjon kenyeret sütni..Megszoktam már az itteni ételeket. Sokszor nem is érdekel hogy mit kapunk étkezéskor, mert egy átdolgozott nap után az ember nem azzal foglalkozik. Az a léneyg hogy minél hamarabb pótolni tudjuk a ledolgozott energiát.

Nagyon hosszú ez a nekünk kiszabott 25 év. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire megváltozik a véleményem. Emlékszik édesanyám amikor nem akartam elhinni, hogy nehéz évek elé nézek? Azt hiszem akkor még elég fiatal voltam hogy felmérhessem a dolgok súlyát. Na de amióta a táborban vagyok megtanultam másképp látni a dolgokat. Eddig nem tudtam, hogy mit jelent a kemény munka és a verejtékkel megszerzett kenyér. Ha sikerül hogy vége legyen és haza kerülök teljesen más ember leszek, ezt megígérhetem. Olyan régen volt mikor eljöttem otthonról. Lehet drága édesanyám, hogy nem fog majd rám ismerni, tudja az évek emberré tettek. Bár belül mindig az a csintalan gyerek maradok mint régen. Várom már hogy hazaérhessek és megölelhessek mindenkit. Felkeresem a régi szeretőmet és megkérem a kezét. A tábori időszak alatt volt egy annyi időm hogy elgondolkozhassak, hogy mit kezdek ezután az életemmel. Eldöntöttem esküvőt szeretnék és gyerekeket. Mire elvégzem a táborban a szolgálatot pont negyvenöt éves leszek és gyönyörű esküvőnk lesz. Micsoda égbeemelkedő tervek ...még nagyon elérhetetlennek tűnik. Ha hazaérek minden percet a szeretteimmel töltök. Megőrít a hiány a szeretetlenség és a reményetelenség. Olyen hírek terjengenek a táborba hogy meg akarják hosszabbítani a tábor időtartamát. Édesanyám, én azt nem bírom ki. Szabadulni szeretnék amilyen gyorsan csak lehet. Ezért próbálok minél jobban és pontosabban dolgozni, azt ígérték hogy aki ügyesen végzi a szolgálatot az az első járattal haza mehet a szolgálat után.

Arra szeretném megkérni drága édesanym hogy tartsanak ki, vigyázzon magára, a húgomra és a család többi tagjára. Legyenek erősek, mert így kapok új erőre én is! Nekem most pedig erőre van szükségem hogy jól tudjak teljesíteni. Köszönöm szépen a levelét és várom a következőt !

Ölelő fia