Aurelianus lányai

Beküldve - -

Dácia, Kr.u. 130. aug.9.

Hőn szeretett családom!                                                

      Megkaptam szomorú levelüket, sajnálattal olvastam azt, hogy meghalt nagybátyám. Furcsáltam is az újabb levelet hisz édesanyám az előző telihold alkalmából írt legutóbb, melyben írt nagybátyám lázáról is. Sajnálattal hallom , hogy az alig nyolc éccakával ezelőtt küldött levelemet már nem olvashatja el, nagyon sajnálom, hogy nem búcsúzhattam el személyesen is nagybátyánktól . Bűntudatom van, amiért nem lehetek ott és támogathatom önöket ezekben a nehéz időkben. Szívélyes részvétemet nyilvánítom az özvegynek.

     Most az előző levél óta történteket fogom önökkel megosztani. Utam, ahhoz képest,hogy milyen nagy távolságot kellett megtennem, elég hamar véget ért, szerencsére és még csak lábamat sem sértette fel a saru .

A visszaérkezésemkor döbbenten tapasztaltam, hogy az újonnan érkezett katonák csak két teliholdnyi kiképzésben részesültek . Az itteni kiképzés korántsem oly nagy erőnlétet igénylő , mint a miénk nyugaton. Én a magam 18 évi kiképzésével melyet apám végzett még kezdőnek számítok. Talán eme felkészítés elég is, ugyanis egy itteni katona életében kevés harcban kell megmérettetnie magát. Leginkább a táboron belül folytak a tevékenységek, ez számomra óriási dolog, és megtiszteltetés ugyanakkor. Olyan fegyverekkel harcolhattam , amiket csak nagy csaták esetén adnak a tapasztalat nélküli katonák kezébe, mint például a támadó fegyverzetünk ,  gladiusból ,azaz rövid kardból,  pugioból, tőrből illetve  pilumból, hajítódárdából áll. Védekezésre a scutumot használtuk, ami egy téglalap alakú fa pajzs, fém pajzsdudorral. Páncélzatunk a lorica volt és sisakunk pedig a galea vagy cassis volt. Ahogy az előző levelemben is írtam nemrég egy csatában vettem részt.Megtisztelve érzem magam, hogy egy megnyert csata résztvevője, katonája lehettem.  Nagyon elcsodálkoztam azon, hogy az idősebb katonáknak milyen fizikai erejük van és, hogy mennyire hősiesen és odaadóan tudnak harcolni.

A pharsalusi harcot Mars segítségével sérülések nélkül túléltem és elkezdtük  az itteni újoncok továbbképzését . Nagy fizikai munkát vett igénybe, de lassan hozzászoknak majd .

      Megtudtam ,hogy én a limitanei kötelékbe lettem sorolva,ahol a 25 év a kötelező szolgálati idő maradékát fogom tölteni és nagyon sok szabályt kell betartanom ezek alatt az évek alatt. A szabályok között van az is, hogy a szolgálati idő alatt hivatalosan nem nősülhetünk meg,viszont én egy olyan személyt ismertem meg a táborban,aki ezalatt a húsz év alatt titokban családot alapított, fiát pedig bevették és kötelezték a haza védelmében való harcra, szolgálatra.

Jómagam nem gondolkodom azon, hogy törvénytelen házasságot kössek, és esetleg gyereket vállaljak, mivel nem akarom kitenni fiam ekkora megpróbáltatásoknak,mint amiben én részesülök. Nem szeretnék a szabályok ellen sem fordulni.

A ruházatomról csak annyit mondanék, hogy tunikát, köpenyt és körgallért kell nagyrészben hordanom. A tunika viseléséhez övet kell tennem és a bakancsom talpa szegekkel van kirakva, ami furcsa hangot ad,amikor járok. Az időjárás nem túl kedvező , így nem járhatunk szandálba meg khintónba , helyette nehéz saru és vastag bunda óv minket a széltül és hidegtül.

Az elemózsiánk nem a legjobb, amit a helyiek minden mellé fogyasztanak az a kenyér. Abból adnak is eleget,  mellé, ha szerencsénk van húst is adnak. Most visszasírom én a kend főztjét édesanyám. Amit kéd művelt az ízekkel az művészet. Maga Ceres istennő is megirigyelné kegyed főzőtudományát. Talán aki ezeken az ízeken nevelkedett az biztos szereti ezt.

Találkoztam a táborban egy emberrel, Appiussal, aki a szomszéd falunkban lakott. Vele barátságot kötöttem. Neki két év van hátra a szolgálatból és esküt tett nekem, hogy meglátogatja szeretett családomat ha szerencsésen hazaér. Ajánlanám őt nővérem figyelmébe. Mérhetetlen bátorságról tesz tanúbizonyságot minden csatában. Nevét és történeteit itt mindenki ismeri. Apja jómódú kereskedő. Tisztelt apám ön is kedvelné. Jobban illene a családba, mint az a semmirekellő Fuscinus. Én nem tudom mi vonza nővéremet abban a férfiban , de ha megismerné barátomat biztos kinyílna a szeme. 

     Kedves családom emberi szavakkal nem lehet kifejezni, mennyire hiányoznak nekem. Hiányzik apám bölcs tanácsa, anyám nyugtató ölelése, nővérem vidám mosolya és kisöcsém önfelett, gondtalan játéka. Könny szökik a szemembe, ha arra gondolok, hogy mennyi hosszú esztendőt kell kedves családomtól távól töltenem. Szégyenlem , hogy könny szökik a szemembe , de ez történik, ha arra gondolok, hogy nem búcsúzhatok  el szeretteimtől , ahogy nagybátyámtól sem tehettem. Ezért minden levelembe úgy búcsúzok el, mintha az utolsó levelem lenne. Nem tudhatom, hogy mit hozhat a holnap és hogy látom önöket még. A világon legjobban a családomat szeretem és értük harcolok minden nap. Az összes isten és istennő tartsa meg kédtek egészségben és boldogságban. 

Szeretett fiuk
Marcus

A szovátai Domokos Kázmér Iskolacsoport X.B osztályos tanulói vagyunk. A csoportot alkotó tanulók Káli Bettina, Farkas Júlia-Dorottya és Kacsó Szidónia.

Hozzászólások

Hozzászólás

Vendég hétfő, 25 szeptember 2017