Bocskai Jobbkezei

Beküldve - -

Kedves szüleim!

Nagy örömmel tölt el, hogy megírhatom első levelem, amelyet könnyek között és remegő kézzel írok. Be szeretnék számolni katona életem eddigi történéseiről.

Szokatlan nekem ez a távollét, de még nehezebb a nehéz páncél viselete. Amint megérkeztünk tábort vertünk fel és imádkoztunk Árész istenünkhöt és megköszöntük neki, hogy szerencsésen és egészségesen ide segített. Kevés pihenés után nagy munka várt ránk. Három felé osztották csapatunkat. Az első csapat Marosvécsre ment a második Sóváradra. A mi csapatunk Mikházára vonult és ránk várt a legtöbb munka. Árkokat és sáncokat ástunk, majd ezen feladatok elvégzése után nekifogtunk őrtornyot építeni. Az idő gyorsan telt a mendennapi munkával és a gyönyörű táj látványával. Kevés idő alatt egy tökéletesen felépített tábort foglalhattunk el. A tábor elfoglalása után minden katona szembesült saját feladatával. Megismerkedtem egy nálam fiatalabb fiúval akivel közös  szollgálatot teljesítettünk a mikházi erőditmény tetején. Minden éjszaka ketten állunk őrséget, volt alkalmam megismerni őt. Nehezen szoktuk meg a mindennapi gyakorlatot ami a táborba való beköltözés után napirendi pontá vált. Talán ami a legnagyobb erőfeszitést igényelte a minden hónapban háromszor ismétlődő tíz mérfüldes gyakorlat amit részben futva részben pedig gyalogolva tettünk meg. Eme nehéz fealadt teljesítése után pihenőre tértünk. Minden este amikor pihenőre hajtoma fejem imádkozom Hesztiához, hogy egészségben és együtt ülhessünk ujra a családi tűzhely körül. Keveset tudunk aludni, a megterhelő gyakorlatok után a fáradtság nem akar álmot hozni a szemünkre. A küvetkező reggelt imádkozással indítottuk és utána a vívást és lovaglást gyakoroltuk. Képzeleteimet felülmúló teljesítményre köteleztek. A megszokottnál kétszeresen nehezebb feygvereket kaptunk amivel gyakorlatoztunk az igazi csatára, hogy szembesülhessünk az igazi nehézségekkel. Eme nehéz gyakorlatok után jól esne pár kanál leves és selymes kezed símogatása drága édesanyám. Az itt elkészített ételek rá sem lehelhetnek arra amit te szorgos kezeiddel főztél. Eddigi ittlétem alatt kását, gombát és vadpecsenyét ettem. Otthon a szárnyaitok alatt nőttem fel de igazán itt szembesültem a szigorral ugyanis otthon bármerre barangolhattam a határon itt viszont csak addig szabad elmenni amíg a trombitaszó hallatszik. Sőt, aki nem teljesített őrszolgálatot a t0áboron kívül nem is mehet. Itt tanultam meg azt, hogy egy mindenkiért és mindenki egyért, ugyanis csapathiba esetén sorshúzás szerint minden tízediket megbüntetik. Védelmünkért a hadvezér felel,aki életünk és halálunk sorskérédseiről dönt. Engedetlenségünket botozással a hazaárulást pedig halállal büntetik. Hiába a nehéz napirendi pontok, szökésen gondolataimat nem is forognak, hiszen pár csapattársam megpróbákt elszökni, gyávaságukért peig halál volt jutalmuk.

Nehogy azt hidjétek,hogy mindezen nehéz fizikai edzések alatt nem jut idő a szórakozásra, pihenésre. Amíg levelemet írom, addig csapattársaim  épp az ujonnan megtanított játékot játszanak amiben én is résztvettem, de mivel tudtam,hogy levelemet meg kell írnom az első kőrben hagytam magam kiejteni. Nem csak játszunk néha lakomázunk is egy egy sikeres nap dicsőségérem. A dicsősges nap végén kását, kétszersültet, húst, szalonnát, sajtot, gyümölcsöt, vadpecsenéyét és kenyeret ettünk. Majd utána kancatejet, sőrt és bórt ittunk. Hatalmas meglepetést okozott nekem az, hogy itt a bórt nem szőlőből készítik mint a mi vídékünkön. A környéken lévő gyümölcsfák gyümölcsét szedik és ebből készül a bór. Rengeteget imádkozunk Árészhoz, bízunk segítő erejében és abban hogy épen és egészségesen hazasegít hozzátok. Eddigi legnagyobb jutalmunk a fürdőzős volt, ami a táborunk mögött lévő patakban történt. Miután meguntam a fürdést, kiültem a patak partra ahol elmerengtem arcotokon és fülemben csengtek óvó szavaitok és egy gyengéd szélfuvallat megérintette testemet akár a ti bársonyos kezetek simogatása. Amíg így mélaztam arra lettem figyelmes,hogy a távolban feltűnik egy gyönyörű lány, aki vizet merít korsólyába és tovább illan. Nem volt alkalmam közelebbről megismerni de remélem közelebbről is gyönyörködhetem majd szépségében.

Remélem nem haragszotok,hogy belemerültem a mesélésbe és rólatok nem érdeklődtem. Remélem édesapám állapota nem romlott hiszem,hogy Apollón meghallgatta imáimat. Te?-drága édesanyám bírod még a munkát? Válaszleveledben mesélj az otthoni dolgokról. Bátyám megnősült már? Hugum jól van? Mesélj az időjárásról és a faluban történtekről. Kíváncsi vagyok tanítomra és arra, hogy lánya férjhez memt-e ?

Válaszotokat türelmetlenül várom és remélem minél hamarabb kezemben szoríthatom leveleteket.

Utóirat: szerető fiatok ölel és csókol benneteket Mikházáról!!

Mi vagyunk a Bocskai István Elméletei Liceum XI. osztályos tanulói. Azért jelentkeztünk e versenyre, mert többször vettünk részt történelmi versenyeken ahol bizonyítottunk.
Számunkra élmény együtt dolgozni. Kristóf a történelem embere, Ibolya az irodalomé és Dalma a fantáziáé.
Íme kedvenc történelmi mottónk:
,, A történelem olyan, mint a zsíros kenyér hagymával. (...). Semmi változatosság. Ugyanazt az ízt böfögjük vissza. Egész évben. Unyanaz a forgatókönyv, egy téma sok variációval: zsarnokság és felkelés, háború és béke, gyarapodás és elszegényedés.``
Julian Barnes
Sok sikert kívánunk mindenkinek !! Szász Ibolya, Nagy Keresztesi Kristóf és Molnár Dalma-Rozsa :)

Hozzászólások

  • Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.

Hozzászólás

Vendég szombat, 25 november 2017