Nagy Konstantin angyalai

Beküldve - -

Kedves Édesanyám!

Hogy vannak az én kedves, jó szüleim odahaza? Mivel töltik ezen novemberi napjaikat? Remélem egészségük jól szolgál és meg tudják teremteni öcséimnek és húgomnak a betevő falatjukat ezeben a szűk, háborús időkben.

Bátyám és jómagam elkezdtük a kemény háborús életet, hol szegények és gazdagok, ifjak és vének egyaránt bizonyságot tesznek kitartásukról, hősiességükről. Testvéremet, Marcust a marosvécsi táborba, míg engem Mikházára küldtek szolgálatot teljesíteni. Vele még nem volt lehetőségem találkozni, s kitudja? ...talán nem is lesz soha.

A táj szépsége lenyűgöz, nem láthatni odahaza ilyen erdőket, dombokat. Ezeken a csípős novemberi reggeleken gyakran elgondolkodok azon, mikor is voltam utoljára meleg, szerető otthonunkban. Hidegek az éjszakák, lassan beköszönt a tél s jelenlegi öltözetünk nem felel meg a nagy fagynak. Nem tudjuk, a készleteink kitartanak-e míg itt vagyunk. A szálláshelyünk kissé huzatos. Az ételre nem panaszkodom, hisz tápláló, energiát adó élelmet fogyasztunk, s az erőre itt most nagy szükség van. A mi segédcsapatunk kevesebb fegyverrel rendelkezik, mint a légiós csapatoké. De ezeket a fegyvereket ismerni és használni kell, tudja-e kend, édesanyám? Nem megy az olyan könnyen! Naponta több órás tornákon veszünk részt, hogy jól begyakoroljuk a harcmozdulatokat. Öltözetünk egy egyszerű ingből és bőr vagy gyapjúból készült nadrágból áll.

Mivel újoncnak számítok, ezért én is kiképzésben részesülök. Fontos, hogy állóképességünk a lehető legjobb legyen, ennek érdekében több mérföldes és több órás gyaloglásokat végzük. De nemcsak az állóképességünket javítjuk, vezetőink nagy hangsúlyt fektetnek a futás és az ugrás begyakorlására is. Ezenkívül a kardvívást gyakoroljuk, ehhez hozzátartozik a vágás, védés és visszaszúrás. Mindemellett egy katonának tudni kell lovagolni, úszni és az íjat is használni, megfelelően célozni vele, s elegendő erő, hogy minél messzebbre szálljon a nyílvessző. Képzelheti, kedves anyám, hogy mennyire kimerülünk a mindennapos próbák után. Nem könnyű ezeket a feladatokat végrehajtani, rengeteg koncentráció szükséges. Bizonytalan vagyok, nem tudom, képes vagyok-e mindezeket kiállani. Ezek a próbák idővel nehezednek, s ahhoz, hogy ezt végig tudjam csinálni, küzdenem kell, sosem szabad feladnom.

Nem azért panaszolom el mindezeket maguknak,hogy keseregjenek a sorsomon, Nincs nekem itt olyan rossz dolgom kedves édesanyám. Elfoglaljuk magunkat itt a táborban. Minden nap megtesszük azt ami a kötelességünk, elvégezzük a ránk váró feladatokat, dolgozunk., Esténként, hogy elűzzük a rossz gondolatainkat a haborúval kapcsolatosan, együtt beszélgetünk, viccelődünk a hálótársakkal. Jó emberekkel vagyok körülvéve, s mind egyforma sorsunk van: harcolni az ellenséggel, hőstettet végrehajtani, a hazát védeni és szolgálni. Hanem mégis mindezen elfoglaltságok mellett is van időnk azon aggódni éjszakákon át, vajon megérjük-e még azt a napot, amikor újra otthon lehetünk? Még lehetünk-e boldogságban, békességben azokkal, akiket szeretünk? Drága mátkám, Cornelia, megvárja azt a 25 évet, amit itt kell töltenem, hogy végül egymáséi legyünk? Ezeket a kérdéseket gyakran felteszem magamban... Hisz az sem biztos, hogy túlélem azt a 25 szolgálati évet!

Most nem szabad gyávának lennem, nem hagyhatom, hogy eluralkodjon rajtam a félelem, hisz akkor elveszek. Sokszor oly kicsinek érzem magan e bátor vitézek között, én csak egy cseppje vagyok a tengernek.

Most pedig elköszönök, s remélem a legjobbakat az eljövendő időkre. Kívánom, hogy házuk táját elkerülje minden szerencsétlenség, baj, kín, szenvedés és betegség. Testvéreimnek szép időket kívánok, életüket kísérje a boldogság és szerencse mindenkoron. Corneliámnak is szép éveket kívánok, s ha megvárja e 25 esztendőt, gondoskodok róla, hogy az elkövetkezendő évei boldogsában és békében teljenek. Elköszönök mégegyszer minden jót kívánva, mert nem tudom, hogyan alakul az én sorsom s találkozunk-e még valaha. Miattam ne bánkódjanak, küzdeni fogok, hogy hűen teljesítsem a rámbízott feladatot, s ha megérem, hogy újra lássam az én legkedvesebb édesanyámat, gondoskodom a nyugodalmas, szép jövőről.

Szerető fiuk, Landio

Mikháza, I.e 100, November 20.

Mi vagyunk a szovátai Domokos Kázmér Technológiai Líceum egyik csapata, Nagy Konstantin kis angyalai (Ábrahám Noémi Réka, Jakab Rozália és Károly Kincső). Csapatvezető tanárunk nem más, mint Nagy Sándor. Névadónk Nagy Konstantin császár , aki Kr.u. 324-től 331-ig uralkodott. Az uralkodása alatt kiadott milánói ediktum,mely elt0r0lte a kereszténység gyakorlásáért korábban kirótt büntetéseket. Sokan őt tartják az első keresztény császárnak, annak ellenére, hogy csak halálos ágyán vette fel a kereszténységet.
Nagy izgalommal várjuk a történelmi összecsapást, hogy felmérjük tudásunkat, erőnket és kitartásunkat. Harcra fel, mert mi harcolunk ha kell!

Hozzászólások

  • Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.

Hozzászólás

Vendég hétfő, 25 szeptember 2017