Octavianus katonái

Beküldve - -

Kedves családom,

Nehézkes pillanatok közt írom hűn szeretett családomnak ezt a levelet. Jézus is kibírta 40 napig étel és ital nélkül, én is ki kell hogy bírjam a 25 évet. Nehéz a távollét tőletek, hiszen mindig ti voltatok nekem a lelki támasz ha nehézségekbe ütköztem. Édesanyám , tőled a legnehezebb távol lenni, te ,  aki életet adtál nekem es felneveltél. Mindig mellettem voltál ha bajban voltam, vagy bánat gyötört. Szeretném ha erősek lennétek, és nem szomorkodnátok miattam, mert kitartónak kell lennetek , mint ahogyan nekem is. Szeretném ha mindannyian ,  a család összes tagja látná ezt a levelet és imádkoznátok értem , mert én is imádkozok értetek , hogy minél hamarabb viszontláthassalak benneteket.  Az itteni környezetről csak annyit tudok mondani, hogy megse közelíti az otthoni környezetet. A levegőben érezni lehet a feszültséget , félelmet , ami az emberekből árad , de mit is várhatunk egy háborús övezettől. Az idegeim is lassan kezdenek kikészülni , egyre jobban és jobban raktározódik bennem a feszültség , félelem,  düh. Ha az életkörülményeket szemlélem , elmondhatom , hogy mint minden más , az is rosszabb sokkal de sokkal , mint otthon. Tudtam én , hogy visszasírom egyszer  a finomabbnál  finomabb ételeidet kedves édesanyám. Remélem , hogy ha lejár a 25 év szolgálat újra belekóstolhatok , az ízletes ételeidbe és végre megtalálom életem szerelmét is , aki legalább olyan jól fog  munkálkodni a konyhában , mint te . Minden nagyon hiányzik , még a reggeli kakas kukorékolás is. Róma szívéből idecsöppeni a sóváradi segédcsapattáborba elég kellemetlen.  Ez a település megse közelíti a szülőföldem szépségét, az egész táj élettelen , valahogy hiányzik belőle a sok szép , ami otthon megtalálható és amiket nem tudok most megemlíteni , mert nem tudom , hogy melyek azok , de mégis életet visznek a környezetbe. Egyszóval borzalmas egy hely , barátságtalan.  Lehet , hogy csak nekem tűnik így  , mert egy háborús terület , de be kell vallanom , hogy azért is utálom , mert emiatt el kellett hagynom a szülőföldemet. Nagyon kínoz a honvágy , még soha se kellett elhagynom az otthonomat pár napnál hosszabb időre , most meg űgy tűnik , hogy 25 évig itt leszek. A levegő teljesen összeszorítja a gyomromat , ha arra az időre gondolok , ami előttem áll. Vannak hozzám hasonló helyzetben levő bajtársaim is , akikkel volt szerencsém megismerkedni még az első nap. Elég barátságosnak tűnnek , de még az évek során elválik , hogy kivel lehetek igazán jó barát , hogy ki megbízható , barátságos , segítőkész.

Minden nap korán reggel  kell kelnünk és nagyon nehéz erőléti gyakorlatokkal kínoznak minket , hogy majd bírjuk a fronton.  Naponta vannak halálos esetek , sokan túlhajtják magukat , de hát senki sem mondta ,hogy könnyű a katonaélet ,  én csak reménykedni tudok  , hogy életben maradok és újra láthatlak titeket. Megígérem , hogyha egyszer hazakerülök innen , akkor soha többé nem fogom elhagyni az otthonomat , mert most , hogy nem vagyok közöttetek  így érzem igazán , hogy mennyire hiányzik minden.  Egészséget kívánok mindenkinek , kitartást  és az a legfontosabb , hogy ne idegeskedjetek , szomorkodjatok , búslakodjatok miattam , mert megígérem , hogy nem fogok olyant cselekedni , amivel bajba sodrom az életemet , mindig szem előtt fogom tartani , hogy van egy családom ,  ami hazavár.

 

Szeretettel ,

Farus                                                                                                                                               Kr.u. 270                                                                                                                                                                      

 

Bokor Zsolt , Pal Szilard , Lukacs Zsolt - A Domokos Kazmer Líceum X.B osztályának tanulói vagyunk , matematika-informatika szakon végezzük tanulmányainkat , szeretjük a történelmet is , ezért a tanárunk ajánlására beneveztünk erre a versenyre.

Hozzászólások

  • Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.

Hozzászólás

Vendég hétfő, 25 szeptember 2017