Római időutazók

Beküldve - -

Drága édesanyám

 

Nagyon örvendek, hogy az időm megengedte, hogy levelet írjak nektek. Sok év eltelt már, felnőtt lettem, de mivel itt csak a 25 éves szolgálat befejezése után nősülhetek meg, ezért még nincs feleségem. Teljesen más itt az élet, mint nálatok. Feladataimat mindig hűségesen elvégzem, nagyon büszkék lehettek rám.

Eleinte nagyon nehéz volt minden, de idővel belejöttem és kezdtem egyre jobb szolgálatot végezni. Felfedeztem a helyi kultúra sajátosságait, az emberek szokásait. A konyha is más, nem a szokásos hazai ételeket eszem nap, mint nap, hanem minden nap sok gyümölcsöt és zöldséget fogyasztok, ezzel is erőben tartva magam. Több épület is található a területen, a Parancsnoksági épület és a Parancsnokhelyettes háza egymás mellett helyezkednek el, vele szemben kb. 20 méteres távolságban a Legénységi Kaszárnyák találhatóak, ahol sok időt töltünk. A közelében van egy Fürdő, így a tisztaság is biztosítva van. Az orvosi ellátás sem marad el, hiszen szükséges, hogy egy korházi része is legyen a tábornak. A kaszárnyák mellett a műhelyek találhatóak, mellettük pedig a gabonaraktárak, ahol a termést tárolják. Ennyit a hely bemutatásáról.

Nagyon hiányoztok, alig várom, hogy újra lássak mindenkit. Habár eléggé jól érzem itt is magam, azért kívánkozok vissza a hazai környezetbe. Az időjárásra nem lehet panaszkodni, hiszen mindig ragyogóan süt a nap. Remélem, hogy otthon is minden rendben van, az egész családot üdvözlöm. Amióta itt vagyok, rájöttem, hogy élet csak egy van, és arra vigyázni kell. Nagyon szeretnék végre hazakerülni, és békében élni a családdal, viszont addig még néhány év kell, elteljen. Egyik nap eszembe jutottak a gyerekkori emlékek, mikor még a homokba játszadoztunk gondtalanul. Remélem még a segédcsapattáborban sok érdekes és izgalmas dologban lesz részem. Mindig arra tanítottatok, hogy amit teszek, azt élvezzem és akkor mindig boldogan, fogom végezni a munkát. Ez így is történt nálam, nagyon kevés szabadidőnk van, hiszen mindig van tennivalónk.  Azt a kevés szabadidőmet általában egy-egy fa árnyékában töltöm. Kezd unalmassá válni számomra ez az egyhangú életforma, de megpróbálom mindig a jó oldalából megközelíteni a dolgokat. Mivel az utóbbi időben túlteljesítettem az elvárásokat, engedélyt kaptam arra, hogy egy hétvégére meglátogassam a családomat. Majd mikor eljön ennek az ideje, sokkal többet mesélek el eddigi életemről és élményeimről. Addig is üdvözlök mindenkit, remélem, visszaírsz.

Puszillak Édesanyám

A Csapatot hárman alkotjuk: Cserei József Csaba, Domahidi Ferenc és Nagy Szilárd. Mindhárman Nyárádszeredában lakunk, a Bocskai István Elméleti Líceum XI.B.osztályos diákjai vagyunk.

" Az, aki nem elég bátor, hogy kockáztasson, nem fog elérni semmit az életben. "

Hozzászólások

  • Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.

Hozzászólás

Vendég hétfő, 25 szeptember 2017