Szféra

Beküldve - -

Kedves szeretőmnek!

Végre valahára véget ért Marosvécs ostroma! Ezek a germánok mindent megtettek, hogy legyőzzenek minket, de a szervezett hadsereg ellen a túlerő sem számít. A mi cohorsunk harcolt a legkeményebben a segédcsapatok közül, de sajnos a legjobb barátaim elestek: Maximus, Calgacus, Macro és Cato. Szörnyű érzés volt látni, hogy utoljára esnek földre és többé föl nem kelnek. Legszívesebben én is meghaltam volna, de tudtam, hogy nekem valahol a távoli Rómában van egy szeretőm. Nem panaszkodhatok, mivel elég gyakran pihentünk, de megéltünk nehéz csatákat, amelyekben súlyos veszteségeink is voltak. Egy alkalommal el kellett hagyjuk Marosvécset és át kellett menjünk Sóváradra, mert kritikus helyzetet jelentettek. Ez a pár hónap alatt egy kissé megöregedtem, szakállamnak néhány szőrszála megőszült, de függetlenül ettől jobban megerősödtem. Amíg mi kényelmesen kimaradtunk a csatákból, addig a szomszédos provinciákba rendszeresen betörtek és sajnos két területet el is foglaltak. Engem eközben előléptettek és így én lettem a cohorsunk vezetője, ami nagy felelősséggel járt.

Az elmúlt évben bérgyilkost fogadtak fel ellenem. Ne aggódj, mert ezt megtudták a katonáim, és minnél hamarabb szóltak nekem, így felkészültem az esetleges támadásra. Kiterveltem, hogy kijelentem azt, hogy egyik napon egyedül elmegyek valahová, de eközben az útvonalat figyeltettem a katonáimmal. Amikor épp elmerülve gondolataimba sétáltam , akkor rám tört a bérgyilkos. Ő a szívemet célozta, de én elhajoltam a döfés elöl és hátba szúrtam őt. Erre a katonáim is odaértek, és elvitték a bérgyilkost a legközelebbi börtönbe, aki pár napon belül meghalt, mert a seb, amit okoztam befertőződött. Azt, hogy ki bérelte fel nem sikerült megtudnom egy ideig, de 2 hónappal ezután egy rabszolgafelkelés tört ki, akiknek a vezére egy bizonyos Ajax nevezetű római gladiátor volt. Mikor szembetalálkoztam vele a csatában, mielőtt összecsaptunk volna, torka szakadtából kiáltotta: „Ha a bérgyilkosom nem ölt meg, akkor megöllek én! Fejedet levágom, felakasztom a gladiátorok zászlójára, majd fejetlen tested a földön fog terülni!". Óriási küzdelem volt, bal kezem felső részébe mély sebet sikerült ejtenie, de végül egy kis csellel és furfanggal a kardomat szívén átszúrtam és utolsó másodperceiben, mielőtt a fejét vágtam volna le azt mondtam neki:„Egy ügyes kardvágás minden pajzsnál jobb védelem."A gladiátor alig hogy szuszogott, csak kapálozott a levegő után. Az utolsó szavait nehezen ejtette ki: "Soha ne hidd, hogy egy csata megnyerése az egész háború végét jelenti!". Ezek szavak elmondásával fejét lekaszaboltam , ezzel holtan terült el a földön.

De a katonaélet nemcsak csupa csatából áll, néha még szórakoztunk is . A békés időkben gyakran játszottunk kockajátékokat, rendeztünk furcsa versenyeket, miután jókat nevettünk. Egy alkalommal borivó versenyt rendeztünk és természetesen mindent beleadtam hogy megnyerjem és sikerült is, de volt egy kis mellékhatása, hiszen azután két napig a fejemen lévő sisak csak fejfájást okozott, minden lépésemnél a belső szerveim olyan érzést keltettek mintha minden a torkomban lett volna és a külvilágot szerették volna látni. Voltunk néhányszor úszni is a közeli tóban, viszont ritkán került sor ennyi szabadidőre. Télen is kipróbáltuk szívósságunkat azzal, hogy beleugrunk a fagyos vízbe. Nagyon hideg volt, majd megfagytunk. Ebben az időben meglátogatott a dux ripae is, aminek nagyon örültünk, hisz segédcsapatok ritkán láthattak ilyen nagy rangú ember. Gratulált nekünk a szolgálatban teljesített eredményeinkért és buzdított arra, hogy ezentúl is ugyanígy teljesítsünk. A marosvécsi emberek nagyon kedvesek voltak velünk, hisz minden jóval elláttak minket. Télen gyakran meglátogattak, ilyenkor egy jót beszélgettünk velük, iszogattuk a borunkat és viccelődtünk velük. A csatatéren is, ha szükség volt rájuk, szívesen jelentkeztek önkéntesnek, és életüket is feláldozták a provinciájukért, ami igen hősies tett volt az ő részükről.

Most állítólag egy újabb ostrom készül Marosvécs ellen. A germánok új erőre kaptak, mivel nemrég új vezért választottak, de vajon a gladiátorok és a germánok egy padlón álltak?Vajon a hátunk mögött suttognak és mi nem is vesszük észre? Nem tudhatjuk... Annyit tudunk, hogy ez egy új csatát jelent de nemcsak ellenséget, harcot hanem hazát, hűséget, erőt . Ne aggódj, ha nem írok a következő hónapokban, megígértem, hogy visszatérek hozzád, hogy nem fogsz elveszíteni és tudom hogy vigyázol rám! Megígérem, amint lehetőségem lesz rá, írok neked levelet!

Szeretettel,  Aurelius!

166.augusztus, Marosvécs

 

Hozzászólások

  • Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.

Hozzászólás

Vendég kedd, 21 augusztus 2018