Aurelianus lányai

Aurelianus lányai

A szovátai Domokos Kázmér Iskolacsoport X.B osztályos tanulói vagyunk. A csoportot alkotó tanulók Káli Bettina, Farkas Júlia-Dorottya és Kacsó Szidónia.

Beküldve - -

Dácia, Kr.u. 130. aug.9.

Hőn szeretett családom!                                                

      Megkaptam szomorú levelüket, sajnálattal olvastam azt, hogy meghalt nagybátyám. Furcsáltam is az újabb levelet hisz édesanyám az előző telihold alkalmából írt legutóbb, melyben írt nagybátyám lázáról is. Sajnálattal hallom , hogy az alig nyolc éccakával ezelőtt küldött levelemet már nem olvashatja el, nagyon sajnálom, hogy nem búcsúzhattam el személyesen is nagybátyánktól . Bűntudatom van, amiért nem lehetek ott és támogathatom önöket ezekben a nehéz időkben. Szívélyes részvétemet nyilvánítom az özvegynek.

     Most az előző levél óta történteket fogom önökkel megosztani. Utam, ahhoz képest,hogy milyen nagy távolságot kellett megtennem, elég hamar véget ért, szerencsére és még csak lábamat sem sértette fel a saru .

A visszaérkezésemkor döbbenten tapasztaltam, hogy az újonnan érkezett katonák csak két teliholdnyi kiképzésben részesültek . Az itteni kiképzés korántsem oly nagy erőnlétet igénylő , mint a miénk nyugaton. Én a magam 18 évi kiképzésével melyet apám végzett még kezdőnek számítok. Talán eme felkészítés elég is, ugyanis egy itteni katona életében kevés harcban kell megmérettetnie magát. Leginkább a táboron belül folytak a tevékenységek, ez számomra óriási dolog, és megtiszteltetés ugyanakkor. Olyan fegyverekkel harcolhattam , amiket csak nagy csaták esetén adnak a tapasztalat nélküli katonák kezébe, mint például a támadó fegyverzetünk ,  gladiusból ,azaz rövid kardból,  pugioból, tőrből illetve  pilumból, hajítódárdából áll. Védekezésre a scutumot használtuk, ami egy téglalap alakú fa pajzs, fém pajzsdudorral. Páncélzatunk a lorica volt és sisakunk pedig a galea vagy cassis volt. Ahogy az előző levelemben is írtam nemrég egy csatában vettem részt.Megtisztelve érzem magam, hogy egy megnyert csata résztvevője, katonája lehettem.  Nagyon elcsodálkoztam azon, hogy az idősebb katonáknak milyen fizikai erejük van és, hogy mennyire hősiesen és odaadóan tudnak harcolni.

A pharsalusi harcot Mars segítségével sérülések nélkül túléltem és elkezdtük  az itteni újoncok továbbképzését . Nagy fizikai munkát vett igénybe, de lassan hozzászoknak majd .

      Megtudtam ,hogy én a limitanei kötelékbe lettem sorolva,ahol a 25 év a kötelező szolgálati idő maradékát fogom tölteni és nagyon sok szabályt kell betartanom ezek alatt az évek alatt. A szabályok között van az is, hogy a szolgálati idő alatt hivatalosan nem nősülhetünk meg,viszont én egy olyan személyt ismertem meg a táborban,aki ezalatt a húsz év alatt titokban családot alapított, fiát pedig bevették és kötelezték a haza védelmében való harcra, szolgálatra.

Jómagam nem gondolkodom azon, hogy törvénytelen házasságot kössek, és esetleg gyereket vállaljak, mivel nem akarom kitenni fiam ekkora megpróbáltatásoknak,mint amiben én részesülök. Nem szeretnék a szabályok ellen sem fordulni.

A ruházatomról csak annyit mondanék, hogy tunikát, köpenyt és körgallért kell nagyrészben hordanom. A tunika viseléséhez övet kell tennem és a bakancsom talpa szegekkel van kirakva, ami furcsa hangot ad,amikor járok. Az időjárás nem túl kedvező , így nem járhatunk szandálba meg khintónba , helyette nehéz saru és vastag bunda óv minket a széltül és hidegtül.

Az elemózsiánk nem a legjobb, amit a helyiek minden mellé fogyasztanak az a kenyér. Abból adnak is eleget,  mellé, ha szerencsénk van húst is adnak. Most visszasírom én a kend főztjét édesanyám. Amit kéd művelt az ízekkel az művészet. Maga Ceres istennő is megirigyelné kegyed főzőtudományát. Talán aki ezeken az ízeken nevelkedett az biztos szereti ezt.

Találkoztam a táborban egy emberrel, Appiussal, aki a szomszéd falunkban lakott. Vele barátságot kötöttem. Neki két év van hátra a szolgálatból és esküt tett nekem, hogy meglátogatja szeretett családomat ha szerencsésen hazaér. Ajánlanám őt nővérem figyelmébe. Mérhetetlen bátorságról tesz tanúbizonyságot minden csatában. Nevét és történeteit itt mindenki ismeri. Apja jómódú kereskedő. Tisztelt apám ön is kedvelné. Jobban illene a családba, mint az a semmirekellő Fuscinus. Én nem tudom mi vonza nővéremet abban a férfiban , de ha megismerné barátomat biztos kinyílna a szeme. 

     Kedves családom emberi szavakkal nem lehet kifejezni, mennyire hiányoznak nekem. Hiányzik apám bölcs tanácsa, anyám nyugtató ölelése, nővérem vidám mosolya és kisöcsém önfelett, gondtalan játéka. Könny szökik a szemembe, ha arra gondolok, hogy mennyi hosszú esztendőt kell kedves családomtól távól töltenem. Szégyenlem , hogy könny szökik a szemembe , de ez történik, ha arra gondolok, hogy nem búcsúzhatok  el szeretteimtől , ahogy nagybátyámtól sem tehettem. Ezért minden levelembe úgy búcsúzok el, mintha az utolsó levelem lenne. Nem tudhatom, hogy mit hozhat a holnap és hogy látom önöket még. A világon legjobban a családomat szeretem és értük harcolok minden nap. Az összes isten és istennő tartsa meg kédtek egészségben és boldogságban. 

Szeretett fiuk
Marcus

Beküldve - -

Beküldve - -

Augustus reformja állandó zsoldos hadsereget hozott létre itt szolgáltak a katonák akik a római legióban voltak. Egy légióban szolgáló katona egy 45 év alatti írni és olvasni tudó, jó testfelépítésű római polgár kellett legyen. 25 év szolgálatra sorozták be őket, a 20-dik évben veteránná nyílvánították így a maradt 5 évben már könnyebb szolgálatot teljesítettek.A zsold a légiósnak 70 dénárt adott. 25 év szolgálat után vagy 3000 dénárt vagy egy földterületet kaptak a zsoldtól, míg a segédcsapatban szolgálatot teljesítő katona jóval kevesebbet. A felszerelésük sokkal jobb volt mint egy a segédcsapatban szolgálatot teljesítő katona felszerelése, összesen 20–30 kg volt és a hátukon hordtak egy 14 napra elegendő élelmet tartalmazó vízszintes hátizsákot. Más volt a kiképzésük is a római légióban szolgáló katonáknak,sokkal nagyobb fizikai erőt igényelt, de ugymond a fizetésük is nagyobb volt. A légióban szolgáló katonákat az első években megtanították írni, olvasni, számolni,és úszni és az első évben hűséget kellett esküdjenek a hadvezérnek majd a császárnak. Csak a kiképzés harmadik évében fogtak fegyvert. A fegyverforgatást kiváltképp a karddal és a hajítógerellyel gyakorolták. Havonta három alkalommal 30 km-es menetelést tartottak teljes felszerelésben. A fegyelmezetlenséget a centuriok keményen büntették. Míg a segédcsapatban szolgálatot teljesítő katona élete nem volt ennyire megerőltető, náluk nem volt ilyen sok szigorú szabály és a kiképzésük sem volt annyira kemény mint a légiósoké.

I.docx

Beküldve - -

A pilum a nehézgyalogság támadó fegyvere volt, amit az ellenség fele hajítottak. Az első két sorban álló katonák használták. Két féle pilum létezett, egy nehéz pilum és egy könnyű pilum, a nehéz pilumot 30m hosszúságra dobdák és a könnyű pilumot pedig 15m-re használták. A pilum egy 1,5m-ből álló fanyélen egy 1m hosszú nyársszerű fémhegyből állt. A két rész találkozásánál, egy facsapot helyeztek el, amelyik a dobásnál eltörött és a fémrész az ellenség pajzsába maradt, így az ellenség letette a pajzsát, mivel nehéz volt és pajzs nélkül harcolt tovább.

b2ap3_thumbnail_pillum1.jpg

 

A lándzsa egy nehézfegyver amit döfésre használtak. A harmadik sorban lévő triariusok, idős és tapasztalt katonák használták. Kr.u. a 3-dik században a pilumot felváltja a lándzsa, ezt a görögöktől vették át. A rómaiak a régi hoplita lánzsát használták ami volt a görögöknek. A lándzsa használata és hasznossága a fegyver sokoldalúságának, olcsóságának, könnyű használatának és hatásosságának köszönhető.

b2ap3_thumbnail_pillum2.jpg

II.docx

Beküldve - -

b2ap3_thumbnail_III.jpg

Porta decvmana=tábori főkapu ;

porta principalis sinistra =bal oldali kapu ;

porta principalis dextra=jobb oldali kapu ;

porta praetoria =a tábori főkapuval szemközti kapu ;

retentura =a tábor azon része amely a hátországra néz ;

praetentura = a tábor azon része amely az ellenségre néz;

via principalis= a négyzet alaku római tábort két részre osztó száz méter hosszu út amely a két szembenlévő kaput kapcsolja össze;

via praetoria=a pretenturát osztja két részre; thermae=fürdők ;

horrea=magtár; pretorium =a parancsnok lakosztálya ;

valetudinarium =korház; pavilions=katonák lakhelye;

fabricae=műhelyek; principia=a parancsnoki épület;

III-jelents.docx

Kép letöltése

Beküldve - -

Beküldve - -

A római katonák leggyakrabban: gabonát, szalonnát, húst, sajtot, sót, ecetet és bort kaptak, de ezek mellett fogyasztottak: kenyeret, kétszersültet, kását, gyümölcsöket, zöldségeket, halat, vadat és szinte mindent, ami ehető volt. A táborok földrajzi elhelyezkedését szem előtt tartva ügyeltek a változatosságra. A helyi alapanyagok felhasználásával és távoli vidékekről történő élelmiszer importtal "biztosították" a birodalom védelmét és terjeszkedését.

A rómaiak napjában háromszor étkeztek. Az első étkezés a reggeli, 6-7 óra között volt. Fogásai egyszerűek: méz, gyümölcs, sajt és borba mártogatott kenyér. A második étkezés kb. 11-12 órakor a mi villásreggelinknek felel meg. Ennek kínálata bővült, mert meleg vagy hideg húsételekből, halból, főzelékekből és gyümölcsből állt. Hozzá mustot vagy mézből és borból készült édes italt, illetve méhsert ittak. Délután 3 óra körül kezdődött a főétkezés, a cena.
Az előkelőbbek cenája általában három részből állt: az előétel, maga a cena és a desszert.

A római konyha változatosságát a felhasznált sokféle nyersanyagnak is köszönhette. Kedvelt a káposzta, amelynek eleinte a torzsáját fogyasztották. A salátának tucatnyi változatát termesztették: zöld levelű fejes saláta, vörös saláta, vörös eredetű ciprus saláta, fehérsaláta, cikória. Termeltek vörös- és fehér céklát, karalábét.

Elterjedt konyhakerti növény volt a spárga, a hagyma, az uborka. A tököt főzve, olajban sütve készítették, füstöléssel konzerválták télire. Drága volt és ínyencfalatnak számított az articsóka, amit mézzel kevert ecettel öntöttek le, köménnyel fűszereztek. Nagyra becsült hüvelyes volt a lencse, de babot, borsót is ettek.

Egy nap 3,4kg gabonát; 0,1kg szalonát; 0,12kg juh húst; 0,3kg sajtot; 0,5l bort és 10 fej hagymát vagy 1 koszorú foghagymát fogasztott el egy római katona.

b2ap3_thumbnail_V.jpg

V.docx

Beküldve - -

A társaságot igen kedvelő rómaiak gyakran rendeztek társas étkezéseket, valóságos lakomákat, amelyek kora délutántól olykor késő éjszakáig eltartottak. A bőséges és fényűző étkezések közti szüneteket különféle szórakoztató műsorszámokkal töltötték ki.

A mindennapi szórakozás, a játék szeretetét a gyermekkorból hozzuk magunkkal, az ártatlan gyermeki játékok a felnőtt rómaiak számára izgalmas szerencsejátékokká fajultak. Az egyik legkedveltebb gyermekjátékot, a kockát (alea) a felnőtt rómaiak különösen szerették, rendszerint csontból készült különböző számú pontokkal jelölt hatlapú kockát használták erre a célra, de mindig négy kockával játszottak.

Kedvelt társasjátéknak számított a „katona-játék" (ludus latrunculorum), amely lényegében hasonló a dáma-játékhoz, megrajzolt táblán játszották, kerek kövecskékkel, az egymással szemben ülő játékosok célja az volt, hogy az ellenfél várát a táblán elfoglalják.
A legkedveltebb szórakozások egyike a fürdőzés volt. A fürdőbeli szórakozás lényegét pedig a terefere képezte. A római ember a hasznosat össze tudta kapcsolni a kellemessel fürdéskor is. Fürdőiket fedett épületekben rendezték be meleg és hideg vízzel, lég- és gőzfürdővel.A beszélgetés, a kocka, s egyéb játék csábította a kocsmákba is a rómaiakat.

b2ap3_thumbnail_VI.jpg

VI.docx

Beküldve - -

Potaissa a rómaiak kirában Torda neve. A Legio VII. Claudia Traianus idejében alapította mint vicust s itt is maradt a római tartomány teljes szervezésének befejezéséig. Bélyegével ellátott téglák gyakran kerülnek elő a romok közül. Távoztával a Legio XIII. Gemina látta el az őrséget s ehhez 211-222 közt a cohors lingonum Antoniana s a Numerus Palmyrensium szolgált segítő csapatul. (Torma Károly szerint 193-tól Dácia feladásáig a Septimius Serverus által Dáciába rendelt Legio V. Macedonica látta el az őrséget.) E város volt a limes dacicus felső szakasza védelmének alappontja.

Napoca római város Daciában a Peutinger-féle táblából ismert út mentén, mely Apulumot (Gyulafehérvár) Porolissummal (Mojgrád) kötötte össze.
A távolság rajta Potaissa (Torda) és Napoca között 24 római mérföld s körülbelül ugyanennyire fekszik Kolozsvár Tordától. A Kolozsvárnál elfolyó Kis Szamos is be van jegyezve a tabulába, melyen a római út Napocánál átment. Hogy Kolozsvár helyén állott Napoca, bizonyítja végül négy, Kolozsvárott talált felirat a római város nevével.
A feliratokban rendszerint rövidítve Nap alakban fordul elő a város neve; egészen kiírva találjuk egy Roma városin, egy Lambaesisből (Africa) valón s az ajtoni mérföldmutatón.

A 109/110. évek egyikéből származván, abból az időből, midőn Trajanus császár Daciát provinciává szervezte, Napoca is szükségkép Trajanusnak köszönte városi eredetét. Mindjárt kezdetben jelentékenyebb helynek kellett lenni, mert Potaissa (Torda) mint falu (vicus) hozzá tartozott. Egy régibb felirat szerint Napoca azonban csak 139–161 között lett municipiummá. Napocát Hadrianus császár (Kr. u. 117–138) emelte municipium rangra.

Mint colonia három ízben viseli Napoca az Aurelia melléknevet, a CIL III 7726 = 963 (Karácsonfalva), 912 (Torda) és VI 269 (Roma) feliratokban. Eszerint ehez a ranghoz már Marcus Aurelius (Kr. u. 161–180) alatt juthatott, vagy ha nem alatta, úgy legkésőbb fia Commodus (Kr. u. 180–192) alatt.
Porolissum egy ókori római város volt Dacia provincia területén, a stratégiai fontosságú Meszesi kapu közelében. Ma Romániában, Erdélyben,Szilágy megyében, Zilahtól 8 km-re keletre, Mojgrád és Zsákfalva között találhatók maradványai.

Porolissum városa mint katonai tábor Traianus dák háborúi ideje alatt a bennszülött dákok kereskedelme révén gyors növekedésnek indult és i. sz.124-ben már a tartomány fővárosa lett Dacia Porolissensis néven.

A Római Birodalom uralma Erdélyben e vidéken i. sz. 101-től 274-ig tartott Dácia néven, amely három részből állt: Dácia Porolissensis, Dacia Apulensis és Dácia Malvensisból. Az első provincia, Porolissensis, a Kolozsvártól északra eső területet foglalta magában, mely vidéknek központi városa Porolissum volt, mely egy nagy vidék ahol a XIII. legio (gemina), annak eltávozása után pedig az V. legio (Macedonica) állomásozott, rajta kívül még három nagyobb csapat (ala, cohors) is. Egy légió a segélycsapatokkal együtt 13.000 katonából, és a nagyobb csapatok 3000–4200 emberből álltak ebben az időben.

Brucla római község Daciában, a tabula Peutingeriana szerint 12 római mérföldre feküdt Apulumtól s ugyannyira Salinae-Felvincztől, mely távolságoknak Nagy Enyed felel meg. Jelentőségét kétségkívül a szomszédos aranybányavidéknek köszönhette.

A közeleső Fel-Gyógyban talált egy felirat (CIL III 941) szerint már Trajanus idejében alkottak Bruclában a bányabérlők collegiumot, melynek magistere a császár üdvéért Juppiternek oltárt emelt. Magától a helytartótól ered a másik felgyógyi (CIL III 940) felirat 158-ból s ugyancsak a császár üdvéért szól.

Ellenben a helytartó, P. Furius Saturninus tiszteletére készítette 161-ben az oltárt (CIL III 943) P. Aelius Maximianus, kit a felirat a colonia decuriójának nevez, de ez jóllehet a követ Nagy Enyeden találták, nem vonatkozhatik Bruclára, mivel az Már Antonius Pius császár óta elvesztette jelentőségét s aligha kapta meg a városi jogot. Hasonlókép a Nagy Enyedről származó CIL III 942 feliratban említett II vir coloniae is minden valószínűség szerint Sarmizegethusa tisztviselője volt.

Sarmizegetusa (Ulpia Traiana Sarmizegetusa) Csak egyszer említi névleg, midőn arról értesít, hogy Trajanus, miután Decebalusszal békét kötött, és helyőrséget helyezett el. A többi helyeken egyszerűen királyi székhelyről (ta basileia) van szó.

Neve a latin feliratokban leggyakrabban Sarmizegetusa alakban fordul elő; az eltérések lényegtelenek

A tabula Peutingerianán Sarmizegetusa Tibiscumtól Kelet felé 37 róma mérföldre fekszik, a mely távolságnak körülbelül megfelel a Hunyad megyében fekvő Várhely falu. De minden ókori földrajzi adat hiányában sem kereshetnők másutt Sarmizegetusa helyét mint Várhelyen. Mert hogy ott kellett Sarmizegetusa-nak állani, igazolják a Várhely területén található terjedelmes épületmaradványok, a már napfényre került feliratos kőemlékek; köztük sok olyan darab, melyeken Sarmizegetusa neve olvasható.

Sarmizegetusa megtartotta régi jelentőségét a római korban is. Mint a volt dacus királyvárosba bizonyára a legnagyobb számmal özönlöttek az új telepesek, úgy hogy már Trajanus alatt egészen római városnak kellett lenni. Mint a CIL III 1443 feliratból tudjuk, a város újjáalapítását Trajanus rendeletére 110-ben D. Terentius Scaurianus helytartó a legio V Macedonica által hajtotta végre.
Természetesen mindjárt coloniává is tette Trajanus s azzal tüntette ki, hogy az Ulpia Trajana Augusta Dacia melléknevekkel ruházta fel. Ezen többé-kevésbbé teljes nevet főképp a hivatalos jellegű feliratokban találjuk.

VII.docx

Beküldve - -

Római táborhely és város Daciában.
Az erődítési munkálatok során, amelyeket még Trajanus Dacia biztosítása érdekében tett, a legfontosabb volt Apulum alapítása, itt helyezte el Trajanus a tartomány védelmére szolgáló legiót. S erre alkalmasnak találta a mai Gyulafehérvár helyét.

Dacia fővárosa ugyan Sarmizgethusa volt, de Apulum, mint a legio állomása, idővel túlszárnyalta. Háttérbe szorult Sarmizegethusa Apulummal szemben, amikor Dacia három pénzügyigazgatóságra osztódott, s az egyiknek székhelye Porolissum (Mojgrád), s az ismeretlen fekvésű Malve mellett Apulum lett. Ugyancsak Apulum jelentősége mellett szól, hogy benne rendezték be minden valószínűség szerint a pénzverdét, mely 246–256 működött. Apulum a legnagyobb provincialis városok egyike lehetett.

Hadrianus császár uralkodása idején (117- 138) Dacia történetében számos jelentős esemény következett be, amely nemcsak a provincia, de az apulumi civil település és a XIII. Gemina történetét is befolyásolta. Ezért is gondoltuk úgy, hogy a fenti képen található Hadrianus kori sestertius Dacia felirattal, a daciai római hadseregről szóló kiállítás plakátján szerepelhetne és amely a leginkább alkalmas lehetne arra, hogy a plakáton mindenki megtekinthesse.

b2ap3_thumbnail_88.jpg

Dokumentum letöltése Kép letöltése

Beküldve - -

Beküldve - -

A római birodalom az egyik legnagyobb birodalom volt az ókorban.

Igen nagy feltaláló képességgel rendelkeztek, tudományi irányzatuk széleskörű és példamutató jelleggel rendelkezett minden más birodalom számára.

Ha valaki kétezer éve megkérdezett volna egy rómait, hogy mi a sikereik titka, miben rejlik nagyságuk, az illető esetleg megemlíthette volna személyes bölcsességüket vagy erejüket, bátorságukat, vagy talán a közösségre jellemző erkölcsösséget, fegyelmet, illetve a fejlett jogrendszert hozta volna fel, de a legfontosabbnak a római vallásosságot tartotta volna. Az istenek tiszteletében elsők a rómaiak. A birodalommá növő állam keleti felén idővel olyan vallások alakultak ki, amelyek újfajta közösségi élményt nyújtottak, újfajta választ adtak a megváltozott világ által feltett kérdésekre.

Találmányaik és fejlesztéseik között megemlíthetjük az építészeti technikákat,a közfürdők kialakulását,a vízvezetékek megteremtését nagyobb városokban, a római teátrumok boltíves szerkezete.

Mindezek alapozzák a mai világ technikáit, és akarva akaratlanul is utánzásra és azoknak továbbfejlesztésére késztetik a mai embereket. A lelőhelyek megőrzése, és népszerüsítése azért is fontos. Az emberekben van fantázia, ötletgazdagság, és ha meglátnak egy római épületet valami újat, említésre méltót tudnak alkotni az elkövetkezendő generációk számára. Nem csak az épületekről van szó, hanem minden római találmányról,amit ez a művelt okos birodalom létrehozott, meglakotott.

X.docx