Zsocsido

Zsocsido

"A történelem az a tantárgy, amelynek a legnagyobb hatása volt értékrendszerünk kialakulására, hiszen milyen más alapra lehet a jövőt építeni, mint a múltra?"
Szent-Györgyi Albert Rólunk : A nyárádszeredai Bocskai István Elméleti Líceum X. B. osztályába járunk. Szeretjük az érdekes feladatokat és érdeklődünk minden új dolog iránt :) ! Csapattagok :
Andreescu Alexandra - Dolores Fekete Csilla Krisztina
Szűcs Zsófia

Beküldve - -

Drága Édesanyám,

Alig vártam a pillanatot, amikor végre üzenhetek haza. Megható volt a legutóbbi szívhez szóló levele. Mi a hír a kedves kis szülőfalumba? Egy szívszorító érzés fogott el, amikor tudomásomra jutott, hogy jóságos édesapám eltávozott az élők sorából, és tiszta szívből sajnálom, hogy nem lehettem édesanyám mellett ezekben a nehéz időkben. Bizony kegyetlen sorscsapás az, amikor az ember elveszíti a hozzá közelállókat. Bízom abban, hogy édesanyám elég erős marad a továbbiakban s tovább tudja rendezni a gazadaságot. Az én édes húgocskám mivel foglalatoskodik mostanság? Megviselte-e nagyon édesapánk elvesztése? Biztos ő is ezalatt az idő alatt amióta nem láttam nagyot változhatott.

Le kell írnom, hogy végre a kiképzés második szakasz végén vagyok. Az első szakasz számomra elég nehéz volt ugyanis meg kellett tanulnom az alapokat: írni, olvasni, számolni, meneteleni és úszni. Az úszást sajátítottam el a legkönnyebben. Az írás és az olvasás kezdetben eléggé nehezemre esett, hogy megtanuljam, de most már titokban naplót vezetek a mindennapokról. Volt olyan időszak is amikor különböző foglalkozásokon kellett résztvegyünk. Ezeken a foglalkozásokon sikerült olyan dolgokat sikerült elsajátítanunk, amelyeknek hasznát vehettük a második szakaszban. A második szakaszban fel volt osztva a munka közöttünk, az egyik csapat kimérte a földet a táborhoz, a második csapatban a kőművesek voltak és a harmadikban peig az ácsok. Minden reggel 4-kor van az ébresztés és aki nem pontosan kezdi el a munkát büntetésben részesül. Fegyverzetünkhöz tartozik egy hajítógerely, egy lándzsa, egy rövid kard és egy rövid tőr. Tegnap hajnalban érdekes feladatunk volt. Egy elnyújtott kürtszót hallottunk ez még újdonság volt számunkra de tudtuk, hogy ez a táborbontást jelenti. A második elnyújtott körtszóra összepakoltuk a sátrakat és vártuk az indulást. Ez a nap kegyetlen volt. Több órát kellett gyalogolnunk, több mint tíz kilometer megtétele után pihenőre intettek bennünket. Ezen a napon nagyon meleg volt. A távot mindnekinek időre kellett megtenni nem volt szabad lemaradni ütemesen kellett meneteljünk. Alig vártuk már hogy végre leülhessünk pihenni mert a csomagunk nagyon nehéz volt és még a fegyvereket is cipelnünk kellett magunkkal. A pihenő helyen szembesültünk azzal a ténnyel hogy ez csak egy egyszerű gyakorlat volt. Az út alatt szerencsére senkinek nem esett semmi baja csak nagyon kimerültünk. A múlthéten amikor éppen az egyik foglalkozáson voltunk elkezdtem szédülni. Forogni kezdett velem a világ és nem tudtam melyik világrászen vagyok éppen. Hirtelen el kezdett rázni a hideg. Valami emlékek támadtak fel bennem, ilyet még egyszer éreztem kiskoromban. Folytattam tovább a munkát de nem éreztem jól magam. Este is ugyanebben az állapotomba voltam. Az egyik kiképzőnk vette észre, hogy nagyon magam alatt vagyok. Vacsora után odajött hozzám és megkérdezte, hogy milyen baj van. Mondtam neki, hogy ez ma kezdődött amíg a foglalkozáson voltunk. A homlokomra tette a kezét és megállapította hogy lázam van. Azt is mondta hogy gyógyszer nincs erre a betegségre, ezért imádkozzak és minden rendben lesz reggelre.

Megfogadtam a tanácsot és imádkozni kezdtem. Az ima befejezése után jutott eszembe édesanyám. Gondolkodtam azon, hogy mit tenne most ha itt lenne velem. Ekkor nagyon jó ötletem támadt. A kulacsomból vizet töltöttem a zsebkendőmre és ezt a homlokomra helyeztem. Másnap reggel jobban éreztem magam. Mikor találkoztam a kiképzővel megkérdezte, hogy hogy vagyok? Mondtam neki hogy most már jobban,Febris istennő meghallgatta imámat és segített rajtam. Közben magamban mosolyogtam és nem mondtam el a „ gyógymódot" a betegségre. Azon a héten több társam sérült meg és kapta el a kínzó lázat. A sérültek saját magukat kellett meggyógyítsák több kevesebb sikerrel. A lázban szenvedő emberek pedig imádkoztak az istennőhöz Febrishez, de másnap reggelre nem gyógyultak meg teljesen. Az egyik társam megkérdezte tőlem, hogy hogy tudtam levinni a lázat oly könnyedén. Mondtam neki hogy ez egy otthon szokás nálunk, nedvesítsen meg egy zsebkendőt és tegye a homlokára segíteni fog . Másnap reggel boldogan lépett oda hozzám és azt mondta hogy tényleg jó ötlet volt. Örültem hogy tudtam segíteni rajta. Mikor már a sebesülések szinte mindennaposak lettek a kiképzők kitalálták hogy katonaiorvosok kellenek a táborba, mert hogy ha saját magunk gyógyítjuk meg a sebeinket elfertőződhet és később baj lesz belőle. Rá két napra orvosok érkeztek a táborba. Felépítettük nekik az orovosi sátrat. Növényekből készült orvosságokkal gyógyítottak. Egy-egy növényi szer több betegséget is gyógyított például volt egy laserpicium imortált univerzális növényi szer, amely gyógyította a gyomorbajt, a kedélybetegségeket, de használták torokfájás, asztma és mellhártyagyulladás ellen. Igazi kincsként őrízték az arany- és ezüsttallérok mellett. Így biztosítják nekünk a gyógyszereket.

Nehéz ez a katonai élet drága édesanyám. Minden este mikor imádkozom közben magukra gondolok Olyan jó lenne hazamenni talán, talán csak egy röpke órára is. Otthon teljesen más, itt is jó sorunk van de a családi szeretetet nem pótolja semmi. De most egyre nehezebben telik. A napok múlásával úgy tűnik mintha sosem akarna vége lenni. Talán az otthoni környezet hiánya miatt érzem ezt. Az édesanyám finom ételeihez semmi sem hasonlítható. Pedig nem panaszkodhatom az itteni kosztról.Több féle állati húsforrása van a tábornak például ökör disznó és birka. Elraktározva mindig van tiszta víz ,bor és ecet. Az utóbbiakra azért van szükségünk mert a bor és az ecet nagy energiaforrás. Egy liter bor alkoholtartalma 6-700 kalóriát biztosít számunkra. Az alapvető élelmiszerek a táborunkban a húson kívül a gabona, a kenyér, kétszersült, bab, lencse, sajt, só és a különböző húsfélék. A kenyér sem olyan mint otthon. Emlékszem szombatonként alig vártam már,hogy édesanyám nekifogjon kenyeret sütni..Megszoktam már az itteni ételeket. Sokszor nem is érdekel hogy mit kapunk étkezéskor, mert egy átdolgozott nap után az ember nem azzal foglalkozik. Az a léneyg hogy minél hamarabb pótolni tudjuk a ledolgozott energiát.

Nagyon hosszú ez a nekünk kiszabott 25 év. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire megváltozik a véleményem. Emlékszik édesanyám amikor nem akartam elhinni, hogy nehéz évek elé nézek? Azt hiszem akkor még elég fiatal voltam hogy felmérhessem a dolgok súlyát. Na de amióta a táborban vagyok megtanultam másképp látni a dolgokat. Eddig nem tudtam, hogy mit jelent a kemény munka és a verejtékkel megszerzett kenyér. Ha sikerül hogy vége legyen és haza kerülök teljesen más ember leszek, ezt megígérhetem. Olyan régen volt mikor eljöttem otthonról. Lehet drága édesanyám, hogy nem fog majd rám ismerni, tudja az évek emberré tettek. Bár belül mindig az a csintalan gyerek maradok mint régen. Várom már hogy hazaérhessek és megölelhessek mindenkit. Felkeresem a régi szeretőmet és megkérem a kezét. A tábori időszak alatt volt egy annyi időm hogy elgondolkozhassak, hogy mit kezdek ezután az életemmel. Eldöntöttem esküvőt szeretnék és gyerekeket. Mire elvégzem a táborban a szolgálatot pont negyvenöt éves leszek és gyönyörű esküvőnk lesz. Micsoda égbeemelkedő tervek ...még nagyon elérhetetlennek tűnik. Ha hazaérek minden percet a szeretteimmel töltök. Megőrít a hiány a szeretetlenség és a reményetelenség. Olyen hírek terjengenek a táborba hogy meg akarják hosszabbítani a tábor időtartamát. Édesanyám, én azt nem bírom ki. Szabadulni szeretnék amilyen gyorsan csak lehet. Ezért próbálok minél jobban és pontosabban dolgozni, azt ígérték hogy aki ügyesen végzi a szolgálatot az az első járattal haza mehet a szolgálat után.

Arra szeretném megkérni drága édesanym hogy tartsanak ki, vigyázzon magára, a húgomra és a család többi tagjára. Legyenek erősek, mert így kapok új erőre én is! Nekem most pedig erőre van szükségem hogy jól tudjak teljesíteni. Köszönöm szépen a levelét és várom a következőt !

Ölelő fia

Beküldve - -

Beküldve - -

Az 5 legfontosabb daciai római lelőhely:

Elsősorban megemlítenénk a marosvécsi, mikházi, sóváradi táborokat, ezeket azért tartjuk fontosnak „különlegesnek", mert itt több mint 500 katona szolgált a célért a határ védelméért. Ezen települések szomszédságában vicusok jöttek létre ahol a katonák hozzátatozói voltak. Ezek mellé 5 őrtorony volt építve.

Homoródszentpál :A falu sóbányáit már a rómaiak is művelték, helyükön sós tavak maradtak. A falu északi részén az unitárius templomtól a Vár-patakáig terjedő részen római polgári település és katonai tábor volt.

Oltszem : ma már a kastélyt vásrfal veszi körül és annak a kertjében őrzik a védő katonai tabor alapjait.

Azért tarottuk ezeket fontosnak, mert úgy gondoljuk hogy azok az emberek akik azon a településen élnek igazán vigyáznak az római kori "kincseikre" és büszkék azokra.

Beküldve - -

Beküldve - -